Az elmúlt években Szatmári András nem mindig vívásban maradt alul az asszók végén, az ellenfél mellett időnként a zsűrinek is volt vele gondja (és fordítva), ezt látva azt gondoltuk, Gárdos Gáborra mint pedagógusra is szükség lehetett.
– Nem kell pedagógusnak lennem és túl sokat beszélgetnünk ilyesmiről, ő nem hisztizik, normálisan viselkedik – mondta a szakember. – Nincs is időnk hülyéskedésre, hajtsa végre jól az akciókat. Ha kap egy tust, az a mi hibánk, nem pedig balszerencse.
Ha egy karvágás közben megszúrják a kezét, az sem pech, hanem hiba, amit ki lehet javítani. Így kell erről gondolkodni.
A technikacentrikus, kemény edzésmunka, a Pézsa-féle módszerek, az odafigyelés hatására Szatmári András felszabadultan, jókedvűen vív, és egyre eredményesebben. Edzője többször is kijelentette nekünk, kis lépésekkel haladnak előre, pedig egy világkupabronz, majd egy arany egyáltalán nem kis lépés.
– Eb-t, vb-t, olimpiát, vagyis világversenyt nyerni, az a mérce – mondta Gárdos Gábor. – Panka még nem nyert világkupát vagy Grand Prix-t, de ezüstje már van. Most a padovai döntő előtt mindenre felkészültünk Szatmári Andrissal: mi van, ha nyer, mi van, ha veszít. Tudtuk, hogy ha ő nyer, abból balhé lesz, hívott is Panka, hogy akkor ezek szerint így kell csinálni. Egymást húzzák előre.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!