A Jászai Mari-díjas bábművészt, aki különleges, felnőttekhez szóló, zenés bábpantomim-előadásaival kiemelkedő értéket hozott létre a hazai bábművészetben, a Pécsi Nemzeti Színház és a Bóbita Bábszínház saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek.
Kós Lajos a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után főiskolai tanársegéd, majd a Népművelési Intézet munkatársa volt. Már felsőfokú tanulmányai alatt foglalkozott bábjátékkal, 1961-ben Pécsre költözött, és megalapította a Bóbita Bábegyüttest. Első sikerét a Bóbitával az 1965-ös Ki mit tud?-os győzelem jelentette.
A művész 1981–1989 között a Pécsi Nemzeti Színház Bóbita Bábszínházának művészeti vezetője, több bábjátékos tankönyv szerzője, illetve társszerzője volt.
Főbb tervezései és rendezései között szerepelt a Rómeó és Júlia (kézpantomim, 1967), Emberke (bábpantomim, 1970), A kékszakállú herceg vára (1971), az Egy kiállítás képei (bábpantomim, 1973), a Lemminkainen anyja (bábpantomim, 1976), a Bolero, a Bóbita-show (1980), A fából faragott királyfi (bábpantomim, 1981), a Pulcinella (kézpantomim, 1982) és az Operasaláta (1983).
Kós Lajos munkáját a Jászai Mari-díj (1986) mellett a Nemzetközi Bábművész Szövetség UNIMA-diplomájával és Blattner-éremmel ismerték el.
(MTI)
