Vasváron a tervek szerint évente mintegy tízezer roncsautót bontottak volna szét. Az 1,2 milliárd forintból megvalósuló üzemben az első időszakban 50-60 főt foglalkoztattak volna.
Ehhez képest az építkezés – úgy tűnik – félbeszakadt, az elvégzett munkák ellenértékét pedig nem kapták meg az alvállalkozók. A történet jellegzetesen magyar: a beruházó, a spanyol kapcsolatokkal rendelkező Recycling Technologies Kft. egy generálkivitelezőt, a H-Safes Zrt.-t bízta meg az építési munkálatokkal. Ez a valószínűleg péceli telephelyű, mobiltelefonos elérhetőséggel rendelkező cég továbbadta a munkát a fővárosban, a Jászberényi úton működő PRONA Kft.-nek.
Az építkezésen a munkálatokat természetesen további alvállalkozók végezték, akik most hiába futnak a pénzük után. Az MNO információi szerint már 400 millióra rúgnak a kifizetetlen számlák. A beruházó szerint a bank rendszeresen utal, a generálkivitelező szerint még nem érkezett meg az a pénz, amiből ki lehetne fizetni az időközben csődközeli helyzetbe került alvállalkozókat.
Kedvezmények a várostól
Pedig olyan jól indult minden. A Recycling a várostól rendkívül jutányosan kapta volna a 4,5 hektáros területet. A szerződés szerint, amennyiben a cég 12 hónapon keresztül ötvennél több munkavállalót alkalmaz, a terület ára 25 millió forint, ha pedig a dolgozói létszám meghaladja a nyolcvan főt, a vételár tízezer forint lesz.
Németh Zsolt, a város polgármestere, aki egyben a térség fideszes országgyűlési képviselője is, az MNO-nak elmondta, hogy egy újsághirdetés után hívták a munkanélküliség sújtotta térségbe a céget. A város körültekintően járt el, hiszen a beruházóval kötött szerződés bankgaranciát is tartalmaz. Amennyiben a Recycling nem teljesíti a feltételeket, a beruházást csaknem háromnegyedrészben meghitelező Magyar Kereskedelmi Bank fizet majd a hegyháti városnak.
Hol lehet a pénz?
A határidők többszöri módosítása után (egy újabb szerződés szerint 2007. december elsején lett volna a próbaüzem) a polgármester nyárra várja az üzem indulását. A város határában lévő telephelyen jelenleg szerkezetkész épületek állnak, a burkolatok sem készültek még el. Kérdésünkre az is kiderült, hogy a cég még nem toborzott munkaerőt sem, holott a munkások betanításáról is gondoskodni kellett volna még az indulás előtt.
A beruházó cég ügyvezető igazgatója, Kernács Péter szerint a pénzeket a hitelező bank utalja, ez nem a Recycling feladata. (A bevett gyakorlat Magyarországon egyébként az, hogy a beruházónak kell a banki lehívást kezdeményeznie, a bank csak ezután tud utalni.) A generálkivitelező viszont újabb és újabb fizetési időpontokat jelölt meg az alvállalkozóknak. Az utolsó dátum január 31. volt, de a pénz természetesen nem érkezett meg.
A banktitok elfed mindent
A pénzükre várók most a Magyar Kereskedelmi Bankban ülnének le tárgyalni a beruházóval és a generálkivitelezővel. A bankot megkereste az MNO is, itt írásban kérték a kérdéseinket. Arra lettünk volna kiváncsiak, hogy elutalta-e (ha igen, mikor?) az MKB azt a 400 milliót, amit régóta vár már a H-Safes és az alvállalkozók. Továbbá azt is megkérdeztük, hogy kezdeményezett-e banki lehívást a generálkivitelező részére történő fizetésre a Recycling.
Az MKB az MNO-val azt közölte, hogy ügyfeleik és a bank közötti minden üzleti kapcsolat és annak minden részlete banktitoknak minősül. Mivel az MKB minden érvényben levő törvényt betart és a szabályozásnak megfelel, így ügyfeleivel kapcsolatos információt nem adhat ki.
A pórul járt alvállalkozók csődeljárás kezdeményezését is fontolgatják, de attól tartanak, hogy így sem jutnak majd elvégzett munkájuk ellenértékéhez.
