Megválasztva, de el nem ismerve – e címmel került fel videó a francia Szocialista Párt frissen, viharos körülmények között megválasztott főtitkáráról, Martine Aubryról a YuoTube videómegosztó portálon. A megközelítés jellemzőnek mondható: a jobboldal 2002-es, földindulásszerű győzelme óta (ekkor szerezték meg a konzervatívok a parlamentet is az 1995 óta folyamatosan konzervatív elnök által kormányzott elnöki hivatal után) az 50-es években még Sztálin reménységeként dédelgetett francia baloldal egyszerűen nem képes megtalálni önmagukat.
„És hol tehetem ki ezt?” „Otthon” – a megható jelenetként és kedves gesztusként beállított felszólítás, amikor a győztes politikus az előző főtitkárnak, Francois Hollande-nak átadta Erró, a neves kortárs izlandi művész képét, jelképes értelmű is lehet. A főtitkár hóna alatt „A szocializmus története” című litográfiával távozhatott, melyre a művész „Az Internacionálé első hangjait” is „rákomponálta”. Lehet, egy lépéssel távolabb kerül a párttól a kommunizmus kísértete. Vagy mégsem?
Hollande annak a Lionel Jospinnek volt a jobbkeze, aki csúfos és látványos bukással fejezte be 2002-ben korábban ígéretesnek indult s még köztársasági elnöki ambíciókat is fölvető pályafutását. Jospinről ugyanis kiderült, hogy „Michel elvtársként” tagja volt korábban az Internacionalista Kommunista Szervezetnek, s egészen a 80-as évekig szélsőbalos szervezetekkel állt kapcsolatban, pedig 1981 óta első titkár volt az önmagát európai, mérsékelt baloldalként meghatározó Szocialista Pártban. Egyes elemzők szerint egyenesen a KGB ejtőernyőztette a meghatározó baloldali párt élére, mások úgy vélik: éppen a Moszkva-barát vonal kiszorítása miatt küldték oda a trockisták. Így vagy úgy, de Franciaország még nem jutott oda, hogy a hazudozást, az eltitkolt múltat egy „Na és?”-sel el lehessen intézni; nemcsak Jospin, de pártja alatt is megnyílt a süllyesztő 2002-ben.
Aubry sem esett messze a szocialisták fájától: kétszer is vezetett tárcát, így munkaügyi miniszter volt a Jospin-kormány alatt, nevéhez fűződik a hatalmas bukással leállított program, a 35 órás munkahét bevezetése. Ezt a vívmányt annak idején a francia baloldal jelképes győzelmének tekintették. Aubry ízig-vérig politikus, hiszen apja az a Jacques Delors, az Európai Bizottság élén álló, meghatározó európai politikusként vált ismertté (a testületet 1985 és 1995 között vezette).
Ellenjelöltje a most véget ért szocialista elnökválasztási küzdelemben az a Ségolene Royal volt, akit 2002-ben jelöltek a szocialisták Nicolas Sarkozyvel szemben. Ha „minden hatalmat” nem is, de az 1988 óta a végrehajtói hatalom letéteményesét jelentő elnöki posztot elnyerni képtelen szocialisták, különösen az eddig örök vesztes Royal nem képes belenyugodni a kudarcok sorozatába. Szinte el sem hagyta a véres csatára emlékezetető nevű utcát, a szocialista párt színhelyéül szolgáló "Solferinót", s máris bejelentette a YouTube-on, hogy indul 2012-ben az elnökválasztáson.
Royal bejelentése kihívást jelent a soraikat rendezni próbáló, ám az új kor kihívásaira a szokott rasszistázáson kívül releváns választ adni képtelen francia balosok sorai számára. A nagyobb francia orgánumok weblapjain ma már a párt esetleges hasadásáról cikkeznek. A Le Figaro szavazást tett közzé, hogy az olvasók szerint sor kerül-e pártszakadásra Royal fellépése nyomán. Szerda délután a válaszadók több mint 80 százaléka vélte úgy, hogy hasad a Szocialista Párt. A szavazók közül sokan rövid kommentárokat is fűztek voksukhoz. A beérkezett üzenetek között szerepelt az is, hogy „Igen, igen, igen, menjen, és vigye a híveit, ez jót tenne” – és az is, hogy a jelenlegi francia szocialista politikusok hátat fordítanak Európának, nem képesek korszerűen értelmezni a piacgazdaságot „és a liberalizmus egyes formáit”. Politikailag halottak, s ha nem váltanak, ez előrevetíti a 2012-es vereséget is – hangzanak a borúlátó jóslatok.
(Tf1.lci.fr, lefigaro.fr, lemonde.fr, wikipedia.fr)
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
