A miskolci önkormányzat ellen indított második perben született, az alapítvány által felemásnak tartott ítéletről (a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság ismételten megállapította az egyik önkormányzati iskolával kapcsolatosan a szegregációs jogsértést, de kártérítést nem ítélt meg), terveikről, tevékenységükről az alapítvány vezetőjét kérdezte az MNO.
Mohácsi Erzsébet legelőszőr az első sikerre, a hajdúhadházi esetre tért ki, ahol a szocialista-szabaddemokrata többség által megszavazott egyenlő bánásmódról szóló törvény alapján 2008 novemberében a Legfelsőbb Bíróság is a javukra döntött és kimondta, hogy azért különítették el két iskolában is a cigány gyerekeket, mert azok cigányok. A folyamatban lévő ügyek között említette a kaposvári, a csörögi és a kerepesi eseteket, ahol a helyi cigányság kérésére felléptek az elkülönítés ellen. Az alapítványi munka egyébként öt éve indult, közvetlenül az egyenlő bánásmódról szóló törvény életbe lépése után. Tevékenységükhöz a legtöbb segítséget a Morey Allen & Overy ügyvédi irodától kapják, Sahin-Tóth Balázs, az iroda ügyvédje képviselte azokat a miskolci fiatalokat is, akik javára most a megyei bíróság döntött, de kártérítést nem ítélt meg.
Az alapítvány csak a romák elkülönítésével foglalkozik, a más okból hátrányos helyzetűek hasonló ügyeit támogatják, de nem lépnek fel, nem indítanak eljárásokat. Működésüket azért is indokoltnak tartják, mert az ilyen jelenségeket az oktatási tárca nem tudja felderíteni, az Oktatási Hivatal, mint ellenőrző szerv legtöbbször éppen az alapítvány bejelentésére foglalkozik szegregációs esetekkel.
Arra a felvetésünkre, hogy az antiszegregációs tevékenységük nem arat osztatlan sikert sem a szakmai körökben, sem a többségi társadalomnál, mert gondot okozhat például egy túlkoros, 12-13 éves, frusztrált cigány gyerek az alsó tagozat harmadik osztályában, Mohácsi elmondta, hogy ő nem tartja akkora méretű problémának ezt, mint amekkorára dagasztják. Példának a kerepesi esetet említette, ahol a túlkoros gyerekek magántanulói státuszba kerültek. (Itt némi ellentmondás mutatkozik, hiszen a kerepesi iskolát és önkormányzatot többek között azért támadja az alapítvány, mert ezeket a problémás magántanulókat csak hétfőn és szerdán engedik be az iskola területére – mint azt Mohácsi Erzsébet beszélgetésünk folyamán később negatív példaként meg is említette.) A másik gyakori jelenségre, hogy a mesterségesen előállított integrált iskolákból a szülők máshová viszik a gyerekeket, az alapítvány vezetője csak a legújabb kormányzati rendelkezéseket tudta megemlíteni, melyek központilag igyekeznek gátat vetni ennek a folyamatnak, megszabva azt, hogy intézményenként mindössze 15 százalék lehet a cigány származású tanulók aránya. Mohácsi a sikeres megoldások között a szegedi mellett a hódmezővásárhelyi példát említette, ahol a problémás tanulók egyenletes elosztását megcélozva újraszabták a beiskolázási körzeteket és a helyi alapítványi és egyházi iskolákat is kötelezték ennek figyelembevételére.
Hódmezővásárhelyen – mint azt az MNO helyi önkormányzati forrásokból megtudta – elsősorban egy 2005-ben indított kompetenciafelmérés alapján végezték el a körzetesítést. Nem mellékesen figyelembe vették a hátrányos helyzetű tanulók arányosításáról szóló hatályos rendelkezéseket, de fontos szerepe volt a költségtakarékosságnak is, hiszen 2006 őszétől kisebb költségen már kevesebb oktatási intézményt működtetnek, mint korábban.
A felelősséget firtató kérdésünkre Mohácsi Erzsébet ötven-ötven százalékban hibáztatja a családot és a többségi társadalmat, ezen belül az államot és az iskolát. Természetesen nem akarja felmenteni azokat a családokat, ahol nem fordítanak figyelmet arra, hogy a gyerek eljusson az iskolába, de szerinte az iskola is tehet arról, hogy nem mennek oda szívesen a cigány gyerekek. A szegénységből fakadó hátrányok csökkentése a szociális tárca feladata lenne, de Mohácsi inkább ennek ellenkezőjét látja most, amikor a kormány a családi pótlékon és a gyesen is spórolni akar, és munkához kötné a segélyeket is.
Az alapítvány vezetője „költői kérdésnek” tartja azt, hogy mire is költenék az esetlegesen megnyert kártérítési pénzeket. Példának a miskolci esetet hozta fel, ahol az általuk, pontosabban a Sahin-Tóth Balázs által képviselt fiatalok már 15-18-20 évesek. Ők – Mohácsi elmondása szerint – magántanárra költenék a pénzt, aki felkészítené őket egy piacképes szakmát adó szakiskolára, amelynek elvégzése után megvalósíthatnák álmaikat. Összeget nem tudott mondani, de azt megjegyezte, hogy az semmiképp sem lenne arányban azzal a kárral, amit ezek a fiatalok elszenvedtek.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
