– „Nekem tehát nem az IDF elnökével van bajom, hanem azzal, amit azóta mond, hogy távozott. Kár érte, másként is viselkedhetett volna” – mondta el lapunknak adott interjújában Boross Péter egykori miniszterelnök. Valóban viselkedhetett volna másként?
– Először is nem távoztam, hanem kizártak, persze most már mindenki másként emlékszik vissza. Az MDF vezetéséből sok olyan ember, akikről azt hittem, már-már barátság köt össze a politikai viták ellenére, teljesen másként viselkedett velem és elhittek olyan politikai képtelenségeket, mint például hogy én lehallgattam Dávid Ibolyát. Úgy vélem, nem kellett volna idáig vinni a történteket, sokaknak másként kellett volna viselkednie. Akkor az MDF és ez a történet ma nem itt tartana.
– Boross Péter az MDF országos gyűlésén úgy fogalmazott, hogy akiknek bármilyen titkosszolgálati problémája van, nyugodtan forduljon hozzá. Ön hogyan értelmezte ezt a kijelentést?
– Nem foglalkozom ezzel a kijelentéssel. Nem gondoltam arra, hogy hozzá forduljak, amikor a nyáron a feleségemet a gyerekeim jelenlétében megfenyegették. Hock Zoltánnak, a párt második emberének ezt jeleztem, aki ezt többször is elismerte. Azzal, hogy a párt tisztújításába titkosszolgálati eszközökkel avatkoznak be, szeptember 12-ig, a CD-ügy kirobbanásáig nem szembesültem.
– Mikor döntötte el, hogy beszáll az elnökválasztási küzdelembe, annak ellenére, hogy 1999 óta bárki, aki Dávid Ibolyával szemben elindult, mindig a rövidebbet húzta?
– Nem láttam más megoldást, nem volt senki, aki felemelje a zászlót. Azt tudtam, hogy kemény küzdelem lesz, de bíztam benne, hogy demokratikus körülmények között fog eldőlni a voksolás és nem kell retorzióktól félni. 1999 óta én voltam az egyetlen, aki ki merte hívni Dávid Ibolyát. Dávid akkor egy demokratikus tisztújításon nyerte el a posztot, úgy láttam, itt van az idő erre, hogy hasonló módon méressem meg magamat. 2006 óta biztos voltam abban, hogy komoly változások kellenek az MDF-ben. Majd 2008 eleje óta érlelődött bennem a gondolat, hogy vállaljam el az indulást. Az ország 2006–2008 közötti időszakát nézve, a tragikus kormányzati teljesítményt látva az MDF-nek ellenzéki pártként már 10-15 százalékon kellett volna állnia. 2008 közepére a bejutási küszöb szintjére esett vissza a párt. Az eltelt két év építkezés helyett másról szólt, fura baloldali kikacsingatásokkal, szervezeti visszafejlődéssel. A párton belül már korábban jeleztem, hogy nem értek egyet a folyamatokkal. Felemeltem a szavam a 2006. októberi rendőri brutalitás, a népszavazás és különböző homályos történések ellen. De a nyilvánosság elé akkor még nem állhattam, hiszen Dávidék azonnal kizártak volna. Úgy gondoltam, egy demokratikus tisztújítás lehetőség arra, hogy megmentsem a jobboldalnak az MDF-et. Ez volt a fő cél, nem a személyes motiváció. Amit az is mutat, hogy én ezen cél érdekében mást is el tudtam volna képzelni az MDF elnöki székében, nem csak magamat, de mások nem vállalták. Nem volt más lehetősége se nekem, se azoknak, akik elégedetlenek voltak a párt vezetésével. A háttérben sokan elmondták, hogy ez így nem mehet tovább, de a zászlót én emeltem föl, mert más vezetők csak morogtak, de nem tettek semmit.
– Jelenleg milyen stádiumban járnak a lehallgatási ügy kapcsán tett feljelentések?
– Amikor Dávid Ibolya kirobbantotta ezt az ügyet, rögtön elrohant a Legfőbb Ügyészséghez, azonban az ő ellenem írt beadványa kapcsán jogerősen megállapították, hogy nem történt bűncselekmény. Nem is történhetett, mivel ez egy manipulatív felvétel volt, ami minden valóságalapot nélkülözött. Ezt a pártelnök asszony már az ügy kirobbantásakor tudta, azonban engem ez alapján zártak ki, meg amiatt, amit a botrány után elmondtam. Stumpf István és Tombor András is feljelentette Dávidot. Én nagy nyilvánosság előtt, aljas indokból elkövetett, jelentős érdeksérelmet okozó rágalmazás miatt tettem följelentést az ügyben. Nincsenek nagy illúzióim abban, hogy az Országgyűlés kiadja-e az elnökasszonyt, hiszen az is árulkodó jel, hogy miközben engem már november végén tájékoztattak levélben, hogy kéri a bíróság Dávid Ibolya mentelmi jogának a felfüggesztését a per lefolytatásához, az illetékes bizottságnál viszont arra hivatkoztak, hogy ezt a kikérő dokumentumot nem kapták meg. Valószínűnek tartom, hogy ez a furcsa lassúság kapcsolatban van a költségvetés és az adótörvények megszavazásával. Februárban meglátjuk, hogy milyen döntés születik majd erről. Balla György esetében meghosszabbították a nyomozást, de a rejtélyes fegyveres már elismerte, hogy elvitte őt.
– Várható-e, hogy a szeptember óta zajló képviselői vándorlások után újabb politikusok hagyják el az MDF frakcióját?
– Bármit elképzelhetőnek tartok. Boross miniszterelnök úr lemondásának nyilván köze van az MDF-ben történtekhez, bármennyire is tagadják. Amíg a belső feszültségek nem csitulnak és Dávid Ibolya nem távozik a párt éléről, a távozások folyamatosak lesznek. Valaki nem mond semmit, valaki csöndben távozik, valaki visszaszól, mindenkiben más reakciókat vált ki a kialakult helyzet. Az több mint beszédes, hogy ennyi embernek kezd elege lenni ezekből a viszonyokból.
– Ezt mutatja, hogy az MDF országos választmánya nem tudott egy érvényes határozatot hozni az IDF-fel való viszony megszakítására, amit Herényi Károly, a párt frakcióvezetője meglehetősen érdekes jogi érveléssel próbált elbagatellizálni.
– Sajnálom, hogy Herényi Károlynak az elmúlt években tett kijelentései mögött mintha az sejlene föl, a frakcióvezető nem tudja, mekkora súly van a szavai mögött. Ha a parlamentben bent vannak elegen egy javaslat szavazásán, de nem vesznek részt benne, akkor azt nem fogadják el. Ha valaki nem vesz részt egy szavazásban, azt nem lehet beleszámolni az eredménybe. Az elmondások szerint békülékeny hangulat uralkodott az ülésen, de ennek ellenére az ülésnap végén Dávid Ibolya elővette ezt a javaslatot. Talán éppen az zavarta, hogy nagyon sok felszólaló felvetette az ő felelősségét is. Fontos megemlíteni, hogy azon az ülésen Huber Szebasztián, a párt budapesti alelnöke beterjesztett egy javaslatot, amiben kérte, hogy marasztalják el a frakciót, mert egy korábbi választmányi döntéssel szemben megszavazták az adótörvényeket. Erről a javaslatról teljesen alapszabály-ellenesen nem szavaztattak, nyilván félve az eredménytől. Ezek az események azt feltételezik, hogy az MDF-ben jelenleg a jogszerű működésnek nincsenek meg az alapjai sem. Elég, ha csak az ÁSZ jelentésére gondolunk, ahol hosszú oldalakon keresztül taglalják a gazdálkodásban felmerült hiányosságokat.
– A leszámolás a fővárosban folytatódhat?
– Mindent el tudok képzelni. Az etikai eljárások elindultak mind a IX., mind a XII. kerületben. A budapesti MDF kétharmada elégedetlen a pártvezetéssel. Próbálnak a fővárosi tagok megoldásokat keresni, de nagyon nehéz akkor tárgyalni, ha etikai eljárásokkal válaszolnak ezekre a felvetésekre.
– Megkezdődött a képviselők kiválasztása a 2010-es választásokra. A ferencvárosi voksolás fényében képes lesz az MDF egyáltalán elindulni a megmérettetésen?
– Dávidék nem veszik észre, hogy egy szervezetileg jelentősen meggyengült párttal kénytelenek nekivágni ennek a voksolásnak. Az IDF 2006-ban az országgyűlési választáson a jelöltek 10 százalékát, míg az önkormányzati voksoláson negyedét adta. Ha ezeket az erőket a pártvezetés eltávolítja, úgy az MDF még nehezebb helyzetbe kerülhet. Régebben egy feloszlatás után mindig volt lehetőség pótolni a kiesőket. Dávid Ibolya viselkedése a Bukás című film híres jelenetére emlékeztet, amikor Hitler valóságban nem létező hadosztályokkal hadakozik a szovjetek ellen, miközben másokban keresi a hibát. A pártelnök úgy véli: ezek a fantomszervezetek képesek lesznek ellátni a feladatokat. A Ferencvárosban történt események büntetőjogi felelősséget is fölvetnek, emellett pedig szinte csak a pártvezetés által elátkozott IX. kerületi szervezet tudott érvényes cédulákat leadni. Ezek azt mutatják, hogy a pártvezetésnek magába kéne néznie.
– Az IDF alelnökeként várhatóan hogyan fognak viszonyulni az MDF EP-kampányához?
– Az IDF február végi választmányi ülése foglalkozni fog a kérdéssel, nyilván értékelni fogjuk az MDF-ben zajló folyamatokat, az ország helyzetét, és ez alapján alakítjuk ki álláspontunkat.
– Egy esetleges sikertelen EP-választás után lesz-e esély arra, hogy változás történjen a „normális Magyarországot” hirdető pártban?
– Egy sikertelen voksolás után tisztújításnak kellene következnie. A pártvezetés azonban már most keresi a kibúvókat. Az almássystákra és IDF-esekre terelné a párt a felelősséget, ez többek között Karsai Péter elnökségi tag szájából már el is hangzott. A jelenlegi vezetők a döntő pillanatokban mindig kiálltak Dávid mellett, úgyhogy bennük nem hiszek. Korábban senki nem mert az élére állni egy ilyen dolognak, és most is a belső beszélgetéseken kívül nem mernek lépni. Kritikai észrevételek vannak, de konkrét lépések nem történnek. Nagyon sokan, akik most elégedetlenkednek, élharcosai voltak kizárásomnak is. Ahhoz, hogy változás következzen be a pártban, abba kéne hagyni a sunnyogást, és tisztázni kéne a dolgokat. Vállalni kéne a nyílt konfrontációt a pártelnökkel. Ezzel a vezetéssel nem tud megújulni az MDF. A tagságban, a párt másodvonalában viszont hiszek, mert nagyon sokan hajlandók tenni a változásért.
– A haláladó utcai kampánya sokakat megoszt, mennyire tartja jónak ezt a lépést?
– Az, hogy a haláladót eltörölték, normális esetben siker az MDF számára. De ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy az egyik serpenyőben a Gyurcsány-kormány van, míg a másikban a haláladó, akkor egy konzervatív pártnak az előbbi ellen kell voksolnia, hiszen a miniszterelnök megígérte, hogy lemond, ha nem megy át ez a csomag. Azért, hogy így áll az ország, nagyrészt az MSZP–SZDSZ 2002 óta tartó kormányzása tehet. Az utcai kampányról szólva szerintem az MDF jelenlegi helyzetében meglehetősen furcsa egy koporsóval kampányolni, arról nem is szólva, hogy nem túl ízléses.
– A tavaszi ülésszakban milyen kezdeményezésekkel kívánja fölhívni a figyelmet magára? Elképzelhető, hogy elhagyja független képviselői státuszát?
– Egyelőre nem aktuális az esetleges átülésről beszélni, mivel nem lehet tudni, hogy mi fog történni az MDF-ben. Én mindenesetre aktív jobboldali, ellenzéki képviselőként szeretnék tovább dolgozni. Be kívánok adni a tanárverések kapcsán egy módosító javaslatot. A határon túli magyarság, az energetikai kérdések és a felsőoktatás kapcsán interpellációkat, kérdéseket kívánok intézni az érintett miniszterekhez. Megoldási javaslatokat kívánok tenni az égető problémákra.
– „A 77 akkreditált egyetem és főiskola közül elég lenne 20-25 intézményt megtartani, a többit be lehetne zárni” – írja Bokros Lajos egy most megjelent tanulmányában. Ez lenne a minőségi felsőoktatás alapja?
– Bár sok igazságtartalom van a tanulmányban, de ez a része megvalósíthatatlan. Azzal egyetértek, hogy meg kéne erősíteni néhány iskolát és valódi versenyt generálni az intézmények között, és akik ezt a versenyhelyzetet nem bírják, azok valóban szűnjenek meg, vagy olvadjanak be egy másik intézménybe. Igazából a fő problémát a képzési struktúra jelenti, emellett se az alap-, se a mesterképzés nincs definiálva. Át kéne alakítani a teljes pedagógusképzést, valamint arról kéne beszélni, miért nem képzünk több mérnököt, orvost. Ebben a kormányzatnak lenne szerepe. Meg kell hagyni a döntési lehetőséget a hallgatóknak, hogy a gimnázium elvégzése után melyik intézményben kívánnak tovább tanulni, de a keretek meghatározásának az oktatáspolitika feladatává kell válnia.
– A középiskolák közötti verseny propagálásáról hogyan vélekedik, ami tovább növelheti az egyes intézmények között már most is meglévő különbségeket?
– A középiskolák között már most éles versenyt látok. A fő probléma ott van, hogy a 90-es években átalakult a középszintű oktatás. A szakközépiskolák a gimnáziumi képzést kezdték erőltetni, számos szakiskola, technikum megszűnt, pedig valójában ezek további működtetésére lett volna égető szükség. A gyerekeket már a középiskolás kor előtt orientálni kéne, főleg azokat, akik nem rendelkeznek kiemelkedő képességekkel. Lehet, hogy ezen fiatalok számára hasznosabb olyan intézménybe járni, ahol rendes szakmát tanulhat és abból később jól meg tud majd élni, mint hogy éveket küszködve, sok kudarcélményt szerezve esetleg értéktelen egyetemi, főiskolai diplomát szereznének. Ehhez persze gyakorlatorientáltabbá kell tenni a hazai szakképzést.
– A vidéki kis iskolák összeolvasztása a járható út, vagy pedig minél tovább kellene ragaszkodni ahhoz, hogy minden településnek legalább iskolája legyen?
– Az önkormányzatok nem véletlenül ragaszkodnak körömszakadtáig ezekhez az intézményeikhez. A településeknek legalább az alsó négy osztályra szükségük van, mivel a szülők akkor vállalnak inkább gyereket, ha helyben tudják őket taníttatni legalább ennyi ideig. Az a liberális paradigma pedig, hogy a hazai alsó tagozatos oktatásnak vannak a legnagyobb hiányosságai, nem igaz. A hibák a hatodik osztályt követően jelentkeznek, a korosztályi lemaradásunk Európa élmezőnyétől ebben az életkorban kezdődik el.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
