Kapitalista úttörők a kerekasztalnál

A hazai gazdasági válság vonatkozásait is érintő kerekasztal-beszélgetést rendez csütörtök délután a XXI. Század Intézet. A téma és a beszélgetés érdekességét jelzi, hogy a kapitalizmus válságáról javarészt olyan gyakorlati szakemberek fejtik ki véleményüket, akik a maguk területén jelentősen hozzájárulhattak Magyarország gazdasági ellehetetlenüléséhez.

A Schmidt Mária történész vezette beszélgetésen részt vesz Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) egykori, illetve a CIB Bank jelenlegi elnöke és Bajnai Gordon, a csődbe vezényelt baromfi-feldolgozó, azaz a Hajdú-Bét tulajdonosának, a Wallis Rt.-nek egykori vezérigazgatója, aki jelenleg miniszter lehet a Gyurcsány-kormányban.

A „mainstream” közgazdászok sorába tartozó Surányi kétszer vezethette az MNB-t, 1991–92, illetve 1995–2001 között. Elnöklete alatt vált meg Magyarország teljes aranytartalékától, amelyben szakértőink szerint csupán az volt a ráció, hogy akkortájt több másik jegybank is így döntött. De Surányi György nevéhez fűződik az MNB bécsi leánybankja, a CW bank óriási károkat okozó működését kísérő botrány is, amikor kiderült, hogy a korábban a nemzetközi munkásmozgalom finanszírozását ellátó pénzintézet a kapitalizmus honi beköszönte után sem tudott azonosulni a piacgazdaság szigorú logikájával. Azaz Surányit második ciklusa alatt hiába figyelmeztették a fedezet nélküli üzletek veszélyeire, a bank nem tudott ellenállni például afrikai ércüzletek vagy az Egyesült Államokban indián kaszinók közpénzből történő finanszírozásának, amelyek hozzájárultak ahhoz a 80 milliárdos hiány felhalmozásához, amelyet a magyar adófizetők pénzéből konszolidáltak. Lapunk tudósítóját, Huth Gergelyt pedig azért dobták ki 2000-ben a bank épületéből, mert az olvasók érdeklődésének kielégítése érdekében egy sajtótájékoztatón rá akart kérdezni az ügylet részleteire. A CW Bank botrányának vizsgálatára parlamenti vizsgálóbizottság is alakult, amely azonban sajnos nem tudott eljutni a személyi felelősség megállapításáig.

Bajnai Gordon 2000 és 2005 között a Wallis Rt. vezérigazgatója volt, így a Wallis tulajdonában lévő baromfi-feldolgozó, a Hajdú-Bét botrányának kirobbanása idején is. Vezérigazgatása alatt, 2002 decemberében, törzstőkecsökkentéssel 6 milliárd forintot vontak ki a baromfi-feldolgozó cégből, majd 2003 folyamán pedig – nyakig eladósodott résztulajdonú kft.-k százszázalékos Hajdú-Bét-érdekeltségébe vonásával – jelentős hitelállományt raktak a piaci helyzet miatt amúgy is egyre rosszabb állapotba kerülő, debreceni székhelyű Hajdú-Bét nyakába. A földönfutóvá tett és kétségbeesett termelők éhségsztrájkkal tiltakoztak, majd személyes találkozón próbálták rávenni Bajnai Gordont arra, hogy a Wallis fizessen nekik a felszámolás alatt álló Hajdú-Bét helyett. A kapcsolt vállalkozásait figyelembe véve igencsak tőkeerős cég 34 éves vezérigazgatója azonban a jogra hivatkozva mindentől elzárkózott. Arra a kérdésre, hogy vajon miért gazdálkodtak ennyire rosszul a Hajdú-Béttel, a kapitalista úttörő így fogalmazott: „azért, mert nem értettünk hozzá”.

Bajnai most a Gyurcsány-kormány nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztere, a piacgazdaság épülését szolgáló uniós pénzek gazdája. A 40 éves szakember tevékenységét most sem koronázza teljes siker. A legnagyobb uniós projektek elképesztő késésben leledzenek. 2005-től nyílt lehetősége hazánknak az előkészítésükre, amelyhez 27 milliárd forint is rendelkezésre állt, ennek ellenére az első nagyprojektet csak 2008 végén tudtuk benyújtani Brüsszelnek. A projektek gyorsításával megbízott mentorok kiválasztásában nem szakmai, hanem pártszempontok érvényesültek, Bajnai miniszter tiltakozásáról azonban nem tudunk. Így aztán mind a 30 mentor szocialista politikus lett. Más: törvényességi aggályokat vet fel az is, hogy az összes kiemelt projektről nem a fejlesztési tanácsok, hanem a kormány maga döntött. Ám ott sem lett volna jobb a helyzet, hiszen a tanácsok tagjainak túlnyomó többsége szintén a kormánypártokból került ki. Megint más: a vidékfejlesztési pályázatokat hatmilliárdért népszerűsítő kommunikációs munkák odaítélésénél is ámultak a szakemberek, akik szerint enyhén szólva megkérdőjelezhetők az erre vonatkozó közbeszerzési eljárások.