Trianoni Szemle: erkölcsvesztés helyett szellemi revízió kell

A ma forgalomban lévő magyar középiskolai tankönyvek egy tekintélyes része nem nevezi meg a Trianonban elcsatolt területeket, régiókat; a cigányság sorsát és a kirekesztést taglalja az elcsatolt területek magyarsága és az anyaország kapcsolatának leírásakor – derül ki többek között a Trianoni Szemle című folyóirat tegnap bemutatott, első számából.

„Dunaszerdahelyen, amikor megverték a szurkolókat, engem is megütöttek. Vereckénél, az emlékmű meggyalázásakor engem is megszégyenítettek; Szabadkán, amikor számon kérik, hogy miért beszélnek az utcán magyarul, engem is kérdőre vonnak; amikor a köztársasági elnök autóját megállítják a román határon, engem is megaláznak. Így él Trianon bennünk is” – jellemezte a velünk, bennünk élő Trianont Lezsák Sándor.

A parlament alelnöke szerint nagyon sok minden nem került még át a köztudatba Trianon történéseiből; mint említette, ő maga is csak a 90-es évek elején hallott arról, hogy Balassagyarmat polgárai 1919 januárjában hősies ellenállással, fegyverrel űzték ki a városból az Ipolyon átkelő, a várost megszálló cseh katonákat, eldöntve ezzel a város későbbi hovatartozását.

„Ma már nem a tankönyvekben és a megfelelő segédeszközökben van hiány, hanem megfelelő pedagógusban, és a pedagógusok ismereteiben” – válaszolta Lezsák Trianon oktatásban való megjelenését firtató kérdésünkre. „E pedagógusok jelentős része a korábbi tanárképző főiskolák, egyetemek tanítványa, így mindenképpen nehezen tudnak szabadulni abból az ismeretvilágból. Másrészt a féligazságokból, elhallgatásokból tudományos életművet megalapozó, abból fokozatokat elérő és ma nyugdíjuk mellett különféle jövedelmeket élvező tudósok közül keveset ismerek, akik elismernék: szégyellik magukat, ők is egy hamis korszak eszközei voltak, vagy tenyésztett példányai azoknak, akik hipnotizálták a magyar társadalmat, közvéleményt. Íme, 20 eszetndő eltelt, de ebből a hipnózisból nehéz megszabadulni. Ha hipnózisból, kábítószerek fogságából szabadul az ember, egyensúlyzavarai vannak, nehezebben fogalmaz és a beszéde összefüggéstelen lesz, mozgása is erősen bizonytalan – hát ilyen állapotban van most ez az ország, nehezen szabadul a Kádár- és Rákosi-korszak hipnózisából” – fogalmazott a Fidesz frakcióvezető-helyettese.

Lezsák hozzátette: most már felnőtt egy új nemzedék, akiknek egy része már egyházi iskolában tanult, vagy már kevesebb múlthoz kötöttséggel nőtt fel. Elmondta: személyesen is tapasztalja, hogy például amikor segíteni próbált a Trianoni Szemle előfizetői táborának növelésében, számottevő fiatalra és fiatal felnőttre, 25-45 éves érdeklődőkre talált.

Kérdésünkre válaszolva Lezsák megerősítette a konferencián hozzászólásában is elmondottakat: egyáltalán nem látja irreálisnak, hogy belátható időn belül kétkamarás parlament alakul, és az erősen csökkentett Országgyűlés mellett a kis létszámú Nemzetgyűlésben helyet kapnak a határon túli magyarok képviselői is. A Nemzetgyűlés részben átvenné az Alkotmánybíróság szerepét abban az értelemben, hogy nélküle nem lehetne törvényt hozni – például olyan törvényt, ami sérelmet okoz a határon túliak számára.

Nem éltünk a lehetőséggel

Mint sok más lehetőséggel, ezzel sem éltünk igazán – fejtette ki az MNO-nak Kiss Dénes író, a Trianon-társaság elnöke arra a kérdésünkre válaszolva, hogy kihasználta-e az anyaország a nemzeti érzelmeket nem tűrő bolsevik diktatúra bukása utáni két évtizedet . „Az egész történelmi gondolkodást kell megváltoztatni. Nem olyan nagy dolog, csak egy szóval kell tovább gondolni történelmünket. A minap beszélgetést közvetített a tévé, melyben a résztvevők valósággal szapulták Hunyadi Mátyást, amiért német-római császár akart lenni. Holott nem egyéni becsvágya hajtotta erre, hanem az, hogy nem talált szövetségeseket a török elleni harchoz. Meg kell tehát találni a közös értékeket, valós közösséget. Milyen érdekes is a magyar nyelv: a 'köz' közöttünk van, ám ha a köz, a közösség megszűnik, a köz közülünk elmegy, nem marad közöttünk semmi” – tette hozzá az író.

Az erkölcsi veszteség mélyebb ma, mint a gazdaságban elszenvedett – jelentette ki Szidiropulosz Archimédesz. Az országot 1918 októberétől jellemezték hasonló állapotok – figyelmeztetett. A szociológus felidézte ellenpéldaként a félmúlt és közelmúlt azon pillanatait, amikor a „magyar energia”, életerő működhetett. Ilyen volt a Trianon utáni korszak, amikor hazánk rövid idő alatt a térség egyik legjelentősebb állama lesz, vagy az 1956-os forradalom. Archimédesz kijelentette: Trianon „életerőnket teszi próbára”.

A negyedik utánnyomás készül

„Nem számítottunk rá, hogy ekkora érdeklődés kíséri a folyóirat megjelenését; az első évfolyam első száma 1400 példányban azonnal elfogyott, épp így az 1000 példányos második, és most az 1600 példányban készülő harmadik utánnyomás” – derült ki Raffay Ernővel folytatott beszélgetésünkből. A rendszerváltó kormány honvédelmi minisztériumának politikai államtitkára beszámolt: 2000 példányban nyomják ki negyedszerre a folyóiratot, hogy ne menjenek üres kézzel a soron következő kaposvári vagy erdélyi rendezvényekre. Közben rövidesen kikerül a folyóirat következő száma is a nyomdából. (Jellemző a témával kapcsolatos érdeklődésre, hogy 1989-ben a Trianon titkai, avagy hogyan bántak el országunkkal című, szintén Raffay által írt könyv két kiadása összesen 350 ezer példányban jelent meg, s mind egy szálig el is kelt.)

„Tudományos földolgozása a román betörésnek és az azt követő menekültáradatnak, illetve a korabeli belügyi és igazságügyi intézkedéseknek még nem született” – hangoztatta Raffay, hozzáfűzve: többek között a kolozsvári egyetem volt professzora, Száveczky-Kardos Lajos is publikált erről könyvet. Kolozsvárott az unitárius egyház püspöki levéltára és a református egyházi levéltár, ahol a történész újabban kutatásokat végzett, érintetlen, feldolgozatlan dokumentumokat tartalmaz. 1916 végétől, miután kiverte a román csapatokat Erdélyből az 1. számú osztrák-magyar és a 9. számú német hadsereg, a református és unitárius püspökség felszólította az összes falusi és városi lelkészt, illetve az esperesi kerületeket, hogy foglalják össze jelentésben a püspök számára a menekülés kapcsán történteket. Így Kenessey Béla református és Ferencz József unitárius püspökhöz beérkeztek ezek a jelentések, melyeket senki nem dolgozott fel azóta. Raffay jelezte: könyvet ír e forrásokból.