Tanúmeghallgatásokkal, illetve a helyszíni szemlén készült kép- és hanganyagok megtekintésével folytatódott ma a Pest Megyei Bíróságon annak a társaságnak a büntetőpere, akik a tököli büntetésvégrehajtási intézetében, a fiatalkorúak részlegén két évvel ezelőtt megkínozták, megerőszakolták és felakasztották zárkatársukat. A tizenkilenc éves fiú, V. Barnabás három napot töltött el összesen az intézetben, mielőtt elhunyt.
Mint a Magyar Nemzet arról már beszámolt, a sértett egy kisebb összegű lopásért, állítólag két horgászbot eltulajdonításáért kapott letöltendő szabadságvesztést, holott az volt az első bűncselekménye. A tököli intézetben egy ötfős körletbe került, ahol már egy összeszokott táraság lakott. A halkszavú, gyenge fizikumú fiút azonnal inzultálni kezdte a döntően cigány fiatalokból álló csoport. Először énekelnie kellett, de azt a többiek halknak találták, ezért többször megverték.
Később megerőszakolták, és több esetben arra kényszerítették, hogy orálisan elégítse ki társait. A félszeg fiút hamar megtörték. A vádirat szerint a társaság ezután arra jutott, hogy a sértett elárulhatja a történteket a nevelőknek, ezért úgy döntöttek, felakasztják. Az egyik lepedőt csíkokra szaggatták, s azt a mennyezet alatt futó fűtéscsövön átvetve, felakasztották rá V. Barnabást. A kötél elszakadt, ezért az elsőrendű vádlott, V. János a lepedő darabjaiból erősebbet font, s újra felakasztották rá a fiút. Lábait többször is erősen megrángatták, hogy a nyaka eltörjön, s a fiú megfulladjon. Mikor észlelték, hogy meghalt, dörömbölni kezdtek az őrségnek, hogy a fiú öngyilkos lett. Miszori László tanácsa előtt az akkor szolgálatban lévő fogdaőr elmondta, hogy éjszaka, mikor az eset történt, az őrségnél a szabályzat szerint nem volt kulcs a zárkákhoz, mert azokat olyankor csak életveszély esetén nyithatják ki. Az őr bekiabált a bent lévőknek, hogy vágják le V. Barnabást, s a két emelettel lejjebb tárolt kulcsért rohant. A vele visszaérkező ápoló már nem tudta kitapintani a sértett pulzusát, az állandó börtönorvosi ügyelet pedig csak negyed óra múlva érkezett a helyszínre. Az őr állítása szerint húsz percenként ellenőrizte valamennyi zárkát körútjain, s annál a körletnél sem tapasztalt semmi szokatlant, ahol a gyilkosság történt.
Ennek jócskán ellentmond a vádlottak vallomása, akik maguk is egyöntetűen beismerték, hogy több mint két órán át kínozták V. Barnabást. Az őr állítja, mindannyiszor benézett az ajtón és a falon lévő kémlelőnyíláson, de a teremben nem volt mozgás. A vádlottak pedig fenntartják, hogy leakasztották és a bejárat elé tették a mellékhelyiség ajtaját, épp azért, hogy a szolgálat ne láthasson be. Az őrség ezután – állítása szerint – különböző körletekben helyezte el a körlet lakóit, hogy a vizsgálatot objektívan folytathassák. Szerdán az ügyben tanúként hallgatta ki a bíróság V. Lajost, aki a szomszédos zárka lakója volt, s felfigyelt a másik helyiségben tapasztalható furcsa hangokra, hörgésekre. V. Lajos szóvá is tette ezt, de a szomszédos zárkából megnyugtatták, hogy csak játszanak. A tanú vallomása után a tárgyalóteremben maradt, s hallgatta a többiek nyilatkozatait. Az ellentmondó, jórészt egymást vádló mondatok után egyre nőtt benne a feszültség, majd szót kért a bírótól, hogy elmondhassa a valódi történteket. Előadta, hogy az említett zárka lakóit nem költöztették szét, sőt, másnap egy újabb elítéltet helyeztek el ott. V. Lajos, aki korábban három hónapig a zárka lakója volt, teljesen másképp emlékezett a helyiség berendezésére is, mint az a helyszíni szemlén készült képeken látható.
A férfi előadta: Tökölön teljesen bevett és ismert szokás, hogy a gyengébb fizikumú társaikat rendszeresen megerőszakolják és bántalmazzák az erősebb, tapasztaltabb rabok. A tanú cáfolta az őrség azon állítását is, hogy a zárkával szembeni körlet üres lett volna, ezért annak lakóit sem lehetett kihallgatni. Elmondta, hogy ott is voltak rabok, akik láthatták és hallhatták a történteket, s azóta már szabadlábon vannak. A szabályok ellenére a büntetésvégrahajtás egyetlen fényképet sem készített az eredeti helyszínről. Egyelőre nincs adat arra, hogy a testületnél fegyelmi vizsgálat indult volna az ellentmondások tisztázására.
Az ügyben 2007 októberében először közigazgatási eljárás indult, amelyben a mostani terheltek még tanúk voltak. Egyikük, a harmadrendű vádlott M. Ádám egyik elszólása alapján lett gyanús, hogy valójában gyilkosság történt a zárkában. Az ügy vizsgálatát akkor a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság vette át. A tegnapi tárgyaláson kiderült, hogy a bíróság által megtekintett, a helyszínen készült videó és fotók hónapokkal az események után készültek. Addigra a zárka berendezését ismeretlen helyre vitték, a helyiséget teljesen kitakarították. A filmeken a vádlottak a helyszínen számolnak be tetteikről, de az üres helyiségben nincs mihez kötni az általuk elmondottakat. A két kötélből csak az egyiknek a darabja került elő, s arról sem tudni, melyik akasztáshoz használták. A vádat képviselő Pest Megyei Főügyészség minden általa ismert dokumentumot csatolt a büntetőeljáráshoz, de ma kiderült, hogy lényeges videók – mint az elsőrendű vádlott, V. János helyszíni vallomása – a rendőrségen maradtak, sorsuk ismeretlen.
Miszori bíró külön jegyzőkönyvbe mondta el ma, hogy a bizonyításhoz mellékelt anyagok gyakorlatilag használhatatlanok. Megfogalmazása szerint a testület virtuális bemutatót láthatott egy gyilkosságról. A büntetésvégrehajtás dolgozói még arra sem vették a fáradságot, hogy az akasztáshoz használt kötél hosszát megsaccolják – tette hozzá. Az ügyészség indítványozta a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága közép-magyaroszági elöljárójának tanúkénti meghallgatását, illetve azoknak a volt elítélteknek a felkutatását, akik tanúi lehettek a gyilkosságnak.
V. Barnabás apja nemrég 50 millió forintos kártérítési keresetet nyújtott be a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága ellen. A per folyamatban van.
Ukrajna
Érkezhetnek az amerikai fegyverek Ukrajnába és Egyiptomba
