Elkészült az európai értékrendvizsgálat (European Values Study – EVS) magyarországi kérdőíves felmérése, amelynek eredményeit hétfőn sajtótájékoztatón mutatták be a kutatásban részt vevő szakemberek Budapesten.
A kutatók 1981 óta negyedik alkalommal vizsgálták egységes szempontrendszer alapján a kontinens országaiban élők értékválasztását, az európai nemzetek és kultúrák karakterének közös jellemzőit, illetve a köztük fellelhető különbségeket. A kilencévente elvégzett vizsgálat aktuális felmérése 45 ország részvételével történt, ez 2010-re Európa teljes lakosságára kiterjedő összehasonlítást tesz majd lehetővé. A tilburgi egyetem (Hollandia) által koordinált, 2008 decembere és 2009 januárja között lebonyolított kérdőíves felmérés magyarországi vizsgálatát a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) támogatásával, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) megbízásából a Forsense közvélemény-kutató intézet végezte a felnőtt korú népességet reprezentáló 1500 ember megkérdezésével.
A felmérés többek között a társadalmi felelősségvállalással, az egyes társadalmi intézményekkel, a demokráciával, a politikával, a munka világával, a szegénységgel, a hátrányos helyzettel kapcsolatos véleményekkel, a valláshoz, az identitáshoz és az információs társadalomhoz fűződő attitűdökkel foglalkozik.
Bizalmatlanság és távolságtartás
A kutatási eredményeket összegző sajtóanyag szerint az általános közérzet mutatói változatlanságot vagy enyhe javulást mutatnak a rendszerváltás óta eltelt időszakban. Az egyéni boldogság, az egyéni élettel való elégedettség vagy az egészség szubjektív megítélése mind arról tanúskodnak, hogy az életminőségben mutatkozó változások alapvetően pozitív irányúak a teljes lakosságot tekintve. Az egyéni gondolkodást meghatározó értékrend változását mutatja a posztmaterialista értékek (függetlenség, önmegvalósítás, fogyasztáskritika) térnyerése, ami általában az alapvető anyagi szükségletek magas fokú kielégítettségére, az ezen túlmutató problémák észlelésére vezethető vissza.
Kevésbé kedvező a kép az egyén és az őt körülvevő társadalom viszonyát tekintve. A bizalmatlanság légköréről tanúskodik, hogy a válaszadók közel 80 százaléka osztja azt a nézetet, miszerint az ember nem lehet elég óvatos másokkal szemben, s a korábbi felmérésekhez viszonyítva enyhén növekedett a bizalomhiány. A bizalmatlanság együtt jár a legszűkebb környezeten túli, a tágabb társadalom iránti nagyfokú érdektelenséggel. A válaszadók nagy részét kizárólag saját családjának az életkörülményei foglalkoztatják, s már a közvetlen szomszédság esetében is erős ignorancia tapasztalható.
Hasonló képet mutat a személyes hovatartozás, az identitás földrajzi tényezőinek vizsgálata. A legtöbb válaszadó legszűkebb pátriáját, a lakóhelyét említette arra a kérdésre, hogy elsődlegesen hová tartozónak érzi magát. A második leggyakoribb említést Magyarország kapta, ez egyértelmű növekedést jelent, míg a lakóhely esetében stagnálást vagy enyhe visszaesést látni. A regionális identitás csak a második legfontosabb tényezők között jelenik meg jelentősnek mondható arányban. A nemzetek feletti, európai identitás vagy az egész világhoz kötődés továbbra is alig jellemző.
A távolságtartás és a bizalmatlanság a közügyekkel, a közintézményekkel szemben is erősen érzékelhető. A rendszerváltás óta jelentős mértékben csökkent a politika iránt érdeklődők számaránya: ma a válaszadók közel kétharmadát nem nagyon vagy egyáltalán nem érdekli a politika. Ezzel összefüggésben a különböző közintézményekkel szemben tanúsított bizalom szintje is összességében csökkent, és az ezen belül a politikai pártok, a kormány és az Országgyűlés esetében a legalacsonyabb.
Kiábrándultak a piacgazdaságból
A piacgazdaság kiépülésével és megszilárdulásával párhuzamosan felerősödtek azok a nézetek, amelyek e folyamatok negatívumaira világítanak rá. Szűk két évtized alatt több mint másfélszeresére nőtt azok aránya, akik szerint inkább a jövedelmek egyenlőségére kellene törekedni, mint az egyéni teljesítmények nagyobb fokú ösztönzésére. Megduplázódott azok száma, akik szerint inkább az állami tulajdon arányát kellene növelni az üzleti szférában és az iparban, szemben a magántulajdon térhódításával. Csökkent azok aránya, akik határozottan állást foglalnak a verseny pozitív mivolta mellett. Ha az egyéni szabadság és a társadalmi egyenlőtlenség közül kell választani, akkor 2008-ban már valamivel többen voltak azok, akik az utóbbira voksoltak, míg 1990-ben még egyértelműen a szabadság hívei voltak többen.
Jól érzékelteti az uralkodó közhangulatot, hogy míg 1990-ben, az első demokratikus választások évében a megkérdezettek 74 százaléka vélte úgy, hogy meg kell változtatni a társadalom szerveződését, addig 2008-ban ez az arány 83 százalék volt. A változást akarók döntő része ugyanakkor most is – csakúgy, mint 1990-ben – a fokozatos reformok híve, s mindkét felmérés során csak 6-6 százalék pártolta a radikális, forradalmi változtatásokat.
Csökkent a szabályozott vallásosság
Az emberek valláshoz fűződő viszonyáról Tomka Miklós, a PPKE Szociológiai Intézetének vezetője beszélt. Szerinte a vallásosság változása az intézményekkel szembeni bizalomvesztéshez és a hagyományok erejének gyengüléséhez köthető. E két nagy tendencia függvényében csökkent a szabályozott vallásosság, ehhez képest viszont nőtt azok száma, akik a „maguk módján” vallásosak. A fiatalok között sokkal kevesebb az istenhívő, mint az idősebbek körében. Tomka Miklós szerint a hagyománybomlás most érte utol a falut. Ezt bizonyítja az is – mondta –, hogy vallásosság tekintetében gyakorlatilag eltűnt a különbség a városiak és a falusiak között. Összességében pedig elmondható: erőteljesen csökkent a rendszeres vallásgyakorlók száma.
(MTI)
