A nagyhatalmak kelet-európai politikáját a második világháború lezárultával az vezérelte, hogy a régió ne veszélyeztesse a nemzetközi biztonságot – mondta el Borhi László, az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa. Borhi szerint az első világháború után a nagyhatalmak a kisállamok rendszerét támogatták. 1938 után az amerikaiak arra helyezték a hangsúlyt, hogy egyezzen meg a Nyugat és a szovjetek a térség fölött – mondta Borhi. „1942 és 1989 között a nagyhatalmi szempontok döntötték el a térség sorsát.” 1989 után jött el az a pillanat, hogy a térség saját sorsáról döntsön – hangsúlyozta a szakértő. Roosevelt úgy képtelte, hogy a háború után, Európa fölött Nagy-Britannia és a Szovjetunió fog dominanciát gyakorolni – tette hozzá.
Truman a fellazításra törekedett
Borhi úgy vélte, 1945–1947 között paradigmaváltás következett be az amerikai külpolitikában a térséggel kapcsolatban. „1946-ra már egyértelműek a váltás jelei Törökország megvédése kapcsán, az atombomba ledobása is felmerült a Szovjetunióval szemben.” A történész hangsúlyozta, hogy Truman erőteljes fellazító politikát folytatott az oroszokkal szemben, mivel a szovjetek az USA területét nem tudták megtámadni. 1948–1952 között ellenállási csoportok létrehozására is törekedtek az amerikaiak – mondta Borhi. A szakértő szerint Eisenhower hivatalba lépésével a felszabadítás teóriáját elvetették, de a felforgatás támogatása megmaradt. „Az 1956-os magyar forradalom idején az amerikaiak nem avatkozhattak be katonailag, mivel ez világháborúhoz vezetett volna.”
Az MTA főmunkatársa szerint alapvető változásokat hozott az amerikai külpolitikai gondolkodásban a magyar forradalom. Az 1960-as években merült föl az a gondolat, hogy a kommunista rendszerek konszolidációja szükséges a későbbi destabilizálás miatt, elvetették a korábbi időszak politikai elképzeléseit – mondta a történész. „Gazdasági és kulturális kapcsolatok kiépítésére törekedett az amerikai politika.” Borhi úgy látja, ennek célja az volt, hogy lassan alakuljon át ezeknek az országoknak a profilja, lassú demokratizálásra törekedett. „Ez a felfogás az amerikai külpolitikában 1989-ig meghatározó maradt” – mondta a történész.
Az USA elkerülte volna a régi idők feszültségeit
Borhi kifejtette: több okiratban szerepelt, hogy nem szükséges Európa újraegyesítése, mivel az visszahozhatja a régmúlt idők feszültségeit. Az amerikaiak számot vetettek azzal, hogy a teljes függetlenség nem elérhető, de legalább azt el szerették volna érni, hogy ne legyenek egy szovjet támadás ugródeszkái a térség államai – mondta a szakértő. A történész elmondta, hogy 1968 után az amerikai külpolitikában Románia szerepe nagyban felértékelődött, míg mi egy minta voltunk az USA politikájának szemében. „A kádári Magyarország belpolitikai reformjaival vette meg a nyugati kölcsönöket, azonban később emiatt omlott össze.”
Reagan politikája kapcsán kifejtette, hogy az elnökben nem merült föl a fölszabadítás gondolata, csupán tárgyalni szeretett volna. Borhi több amerikai külpolitikust idézve elmondta, hogy még 1989-ben is többen kizárták Magyarország függetlenségét. „Nem volt nyugati érdek a kelet-európai szuverenitás visszaszerzése.” A történész kifejtette: attól féltek, hogy szovjet beavatkozás fog történni, ami akár nukleáris háborúhoz is vezethetett volna. Évszázadok óta Gorbacsov volt az első nyugatbarát vezetője a Szovjetuniónak, akit mindenképpen hatalomban kívántak tartani – tette hozzá. A nyugatiak úgy vélték, a Varsói Szerződés biztonságot nyújt, és nem kívántak átmenni egy bizonytalan világba – hangsúlyozta a szakértő. „El kívánták kerülni a két világháború közötti instabil politikai helyzetet, valamint a német hegemónia ismételt megerősödését.” Az 1989-es holtpontról való elmozdulás a regionális kis országok erejéből történt – hangsúlyozta a kutató.
Békés: Gorbacsovval lehetett üzletet kötni
Békés Csaba, az ’56-os intézet főmunkatársa kifejtette: az 1980-as években a szovjet–amerikai viszony jelentősen átalakult. Reagan politikája az 1950-es évek eleji retorikát alkalmazta, azonban ez nagyrészt csupán politikai fogás volt – tette hozzá. Békés szerint az egyik elképzelés az volt, hogy csődbe kell taszítani a Szovjetuniót, így vissza lehet szorítani. A szakértő úgy látja minél közelebb volt a Szovjetunió összeomlása, annál inkább annak megtartására törekedtek. „1985 után az amerikaiak felismerték, hogy az új szovjet vezetéssel lehet üzletet kötni.” A Szovjetunió megpróbált lépést tartani az USA-val, ezért tett többször populáris lépéseket a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon – mondta Békés. Az amerikai csillagháborús tervről kifejtette, hogy az a Szovjetunió destabilizálódásához járult hozzá, mivel tisztában voltak vele, hogy nem tudják megcsinálni, míg az amerikaiak erre képesek voltak. „Gorbacsov erre a kihívásra úgy reagált, hogy átalakítják az ország politikáját, így az amerikai közvélemény megváltoztatható.”
Folyamatosan lebegtették a bevonulást
1988–1989-re mély válságba süllyedt a Szovjetunió, ami elvezetett ahhoz, hogy a kiadások csökkentése szükségessé vált – mondta Békés. „Nem a csillagháborús terv, hanem a hagyományos fegyverzet átalakítása okozta a legnagyobb problémát, saját szuperhatalmi státuszának a foglya lett a Szovjetunió.” Békés szerint 1988-tól kezdve a szovjetek célja a birodalom magjának a megmentése volt, hasonlóan az első világháború elvesztése után. 1991-re azonban a birodalom is szétesett, tehát ezt a célkitűzést sem lehetett teljesíteni – tette hozzá.
Békés úgy vélte, a szovjet álláspont a közép-európai régióval kapcsolatban fokozatosan puhult föl. A szovjetek eredetileg kitartottak volna a Varsói Szerződés mellett, annak jelentős átalakításával – mondta a történész. „A Szovjetuniónak érdemi befolyásolása nem volt a folyamatokra, nem működött már a korábbi bevonulásos stratégia, ha valami baj történt egy országban.” Békés szerint az egyetlen eszköz már csak a Brezsnyev-doktrína lebegtetése maradt, amit háttértárgyalásokon közöltek a közép-európai országok vezetőivel. „Ez időlegesen sikeres stratégia volt a szovjetek részéről, pacifikáló hatásokkal járt.”
tenisz
A tenisztörténelem második legidősebb győztese lett a nagy visszatérő
