Magyarországnak is foglalkoznia kell a globális problémákkal

Magyarország a világ legfejlettebb és leggazdagabb államai között található, ezért elvárható, hogy a külpolitikájában globális szemléletet alakítson ki, és foglalkozzon a különböző globális problémákkal – mondta Hóvári János, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára előadásában pénteken Budapesten.

A helyettes államtitkár, aki az MTA Nemzeti Stratégiai Tanulmányok Programbizottsága és a Budapesti Európa Intézet meghívására tartott előadást A külpolitika új tartalmai címmel, azt mondta: Magyarországon a globális kérdésekkel foglalkozva tárcaközi együttműködésre van szükség, ennek koordinátora pedig a Külügyminisztérium lehet. Martonyi János tárcavezető is ezt szem előtt tartva alakította át a minisztérium struktúráját a kormányváltás után.

Hóvári hozzátette: az elmúlt években az ENSZ szerepe felértékelődött, mert szükség van egy olyan helyre, ahol a világ legfontosabb hatalmi tényezői egy asztalhoz ülnek. Ezért is küzd keményen Magyarország, hogy a világszervezet meghatározó intézményében, a Biztonsági Tanácsban elnyerje a tagságot a 2012–2013-as időszakra.

Az egyes államok közös fellépése azért is fontos, mert a globális kihívásokra közös megoldásokat kell találni – fogalmazott a helyettes államtitkár, példaként a gazdasági válságot hozta: hogy ennek hatásait enyhítsék, új szabályozásra van szükség, ezt ki is dolgozzák majd az országok, igaz, ez még hosszú évekig eltarthat.

A magyar külpolitika fő iránya a rendszerváltozás után a biztonságpolitika volt – idézte fel Hóvári János, hozzáfűzve: a hidegháború után alapvetően három felfogás élt a kialakult helyzetről. Mint kifejtette, a volt szocialista országok úgy látták, végre alkalom nyílt az eddig elfojtott nemzetpolitika gyakorlására, a nemzeti érdekek érvényesítésére, az Egyesült Államok azonban attól tartott, hogy ez előbb-utóbb fegyveres konfliktushoz vezethet a térségben. Az Egyesült Államok Jugoszlávia példájából indult ki, holott az egy teljesen másik, sajátos helyzet volt – mondta.

Ugyanakkor több nyugat-európai ország, elsősorban Németország államszerződésekkel kívánta garantálni a biztonságot, ezért alapszerződések soráról indultak meg a tárgyalások – emlékeztetett. Elmondta: a harmadik elképzelés pedig az az amerikai szemlélet volt, amely szerint a kelet-közép-európai országokban a jobbközép pártok a harmincas évek jobboldali tömörüléseinek politikáját viszik majd tovább. Legalább tíz év kellett, mire Washington felismerte, hogy ez tévedés.

Az 1996–1997-es éveket a nagy kiábrándulás jellemezte, hiszen a régió államai rájöttek, hogy „az EU és a NATO kapui nem nyílnak meg” – fogalmazott. Hozzátette: a NATO-ba azért nem vették fel a közép-európai országokat, mert ezt Oroszország nem szerette volna. Washington pedig engedett Moszkvának, mivel az amerikai–orosz együttműködést első számú érdeknek tartotta. Később Madeline Albright amerikai külügyminiszter, aki erősen kötődött a térséghez, érte el ezeknek az országoknak a felvételét a NATO-ba, de Magyarország helyzete a balkáni konfliktusok miatt is felértékelődött – mondta Hóvári János.

Az uniós integrációt az nehezítette, hogy az EU-t váratlanul érte a Szovjetunió felbomlása, nem tudta, mihez kezdjen a közép-európai térséggel – vélekedett. Mint mondta, a maastrichti szerződés után pedig a gazdasági integráció foglalta le, emellett 1995-ben három új tagállam (Ausztria, Finnország és Svédország) nyert felvételt az unióba.

Miután azonban Magyarország a NATO-hoz és az EU-hoz is csatlakozott, ez egyúttal azt is jelentette, hogy már nem a biztonságpolitika a külpolitika fő iránya, és egy új értékvilághoz tartozik az ország – hangsúlyozta.

Az előadás utáni hozzászólásában Simai Mihály akadémikus, a Magyar ENSZ Társaság elnöke kiemelte: az uniónak nincs egységes jövőképe, ennek meghatározásában Magyarország is komoly szerepet vállalhatna. Ehhez azonban meg kell szabadulni az „európai csőlátástól”, globális szemléletre van szükség – mondta, hozzátéve: ebben nagy segítséget jelenthet az ENSZ, amely a világ valamennyi gazdasági, társadalmi, demográfiai, környezeti problémájával foglalkozik. Bayer József akadémikus hozzászólásában ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy az euro-atlanti integráció hangsúlyozásán túl érdemes odafigyelni a kelet-európai kapcsolatokra is, hiszen Magyarország rendkívül előnyös földrajzi helyzetben van, amit jó lenne kihasználni.

(MTI)