Arccal az új világ felé: vajon merre vezet az út Bábel tornyából?

Románia 2007-ben rátalált arra a csoportra, melyet a Szovjetunió felbomlása óta keresett: az uniós csatlakozással belépett a globalizált államok közösségébe – foglalta össze gondolatait a román kormány főtanácsadója a Külügyi Intézetben kedden megtartott előadásában. Iulian Fota az átalakuló nemzetközi kapcsolatok mellett a globalizáció növekvő problémáira is felhívta a figyelmet.

– Sikerült elérnünk a fő célunkat – utalt az európai integrációra –, tehát akkor hol itt a probléma? – tette fel a kérdést. – A dolog meglehetősen egyértelmű: Románia az uniós csatlakozással egy komplex, ugyanakkor meglehetősen bizonytalan világpolitikai helyzetbe került, mely hatalmas kihívást jelent az ország számára.

Vége a nagy vakációnak

Fota egyedi felosztást alkalmazva, az 1990–2008-ig tartó időszakot szimplán „a nagy vakáció” időszakának nevezte. A kapcsolatok újjáépítése és a demokratikus reformok végrehajtása jellemezte ez idő tájt a kelet-európai térséget, de közben lezajlott egy véres délszláv háború, illetve az unió- és a NATO-bővítés is. Úgy fogalmazott, Kelet-Európában ekkoriban három fő hatás alakította a bel- és külpolitikát: a demokratizálódás, a szabad piac és az USA katonai jelenléte. Ennek a „vakációnak” vetett véget a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság, melyet a diplomata a globalizáció első kritikus évének nevezett. „Az események alakulása alapvető változást idézett elő a nemzetközi kapcsolatok terén. Innentől kezdve ha egy ország nyert valamit gazdasági téren, biztosra lehetett venni, hogy egy másik veszített hatalmából. Teljesen új helyzet állt elő.”

A tanácsadó hangsúlyozta, hogy a nemzetközi politika az 1930-as évek óta nem látott nyomás alá került a krízis eredményeként. India, Kína, Törökország és Brazília kiugró növekedése eközben új kihívás elé állította a fejlett világ országait.

A globalizált államokra váró problémák azonban nemhogy véget értek, de sokasodni kezdtek 2010-ben – fogalmazott Fota, és hozzátette: a tavalyi volt a második kritikus év. Megemlítette többek között a feszült grúz–orosz viszonyt, és az Észak- és Dél-Korea közti összeütközést. Az idei évben sem csökkent a kiélezett nemzetközi kapcsolatok és konfliktusok száma, elég, ha csupán a Szuezi-csatornán áthajózó iráni hadihajókra, vagy a hatalmas erővel kitörő arab forradalmakra gondolunk – fűzte hozzá.

Fota úgy véli, a gazdasági potenciál az „Atlanti-térség” felől egyre inkább a csendes-óceáni térség irányába mozdul el, miközben Európának olyan régi-új, de annál komolyabb problémákkal kell megküzdenie, mint a migráció vagy az átalakuló hatalmi pólusok. Előbbivel kapcsolatban leszögezte, Európának az eddigiek során nem tapasztalt szolidáris szellemben kell reagálnia, befogadóként kell fellépnie. Utóbbi állítás ennél jóval meghökkentőbben hangzott: a diplomata szerint három erőközponttal kell számolni mostantól kezdve: Berlinnel, Ankarával és Moszkvával.

A Bábel-torony

„Nincs többé titkos diplomácia – hangsúlyozta Iulian Fota a közel-keleti kapcsolatokra áttérve. – Az emberek manapság egyszerűen igénylik, hogy értesüljenek a közügyek alakulásáról. A nép hangja jóval erősebben hallatszik, mint korábban. A béke megőrzéséhez és továbbépítéséhez új utakat kell találni.” A Bábel-torony hasonlattal élve úgy fogalmazott, a globális politika világának teljes átalakulása közben a régi rendet egy új váltja fel. A multilaterális, szabályozott alapokon nyugvó kapcsolatok és a nyitottság helyére új elvek lépnek. Az új világrendet immár a nemzetközi verseny, a régiók közti rivalizálás és a merkantilista kapcsolatok határozzák meg.

„Hiszek benne, hogy lehetséges a békés úton megvalósított átmenet, azonban a grúz–orosz háború megmutatta ennek ellenkezőjét is – mondta a diplomata, majd hozzátette: – Románia 1990 óta egyszer sem saját magát helyezte előtérbe, mindvégig a globalizáció irányát kereste. Azt a folyamatot, melyet folyatatnunk kell, és amit nem szabad hagynunk elsüllyedni.”