– Mennyiben tekinthető áttörésnek az Országgyűlés által nemrégiben elfogadott, 2030-ig szóló Nemzeti Energiastratégia?
– A korábbi energiapolitikai célrendszertől eltérően az elfogadott Nemzeti Energiastratégia elsődleges célja az energiaellátás biztonságának a szavatolása. Öt nagyon fontos törekvést fogalmaztunk meg ennek elérése érdekében: energiatakarékosság, az energiahatékonyság fokozása; a megújuló energiák részarányának növelése; a közép-európai vezetékhálózat integrálása és az ehhez szükséges határkeresztező kapacitások kiépítése; az atomenergia jelenlegi kapacitásainak megőrzése; valamint a hazai szén- és lignitvagyon környezetbarát módon való felhasználása a villamosenergia-termelésben.
A stratégia öt sarokpontja az ország biztonságos energiaellátását hivatott szavatolni az európai uniós energetikai keretrendszerbe illeszkedve. A korábbi energiapolitikai koncepcióhoz képest az új stratégiában a hazai érdekeket markánsan megjelenítjük. Ez nemcsak az állam szabályozó erejének a helyreállításában, hanem az állam által tulajdonolt energetikai társaságok megerősítésében is megmutatkozik.
– Az energiastratégia megalkotásával egy időben került sor a Kötelező Áramátvételi (KÁT-) rendszer átalakításáról szóló vitára. Miért van szükség ennek a felülvizsgálatára, és az eddig megismert METÁR-rendszer mennyiben biztosít kiszámíthatóbb környezetet a termelők számára?
– A KÁT-rendszert tíz évvel ezelőtt azért hozták létre, hogy a megújuló energiaforrások előállítását biztosító technológiák versenyképességét szolgálja. A megújuló energia előállítása a hagyományos fosszilis energiahordozókkal szemben még ma is támogatásra szorul. Az előző átvételi rendszerbe néhány év elteltével beengedték a földgázalapú kapcsolt energiatermelőket, így biztosították mesterségesen a piaci részesedésük megnövelését. Ennek következtében a KÁT-rendszerben lévő pénzügyi források kétharmadát ezek a termelők vitték el.
Ez társadalmilag nem optimális és nem a legigazságosabb felhasználása a megemelt átvételi áraknak, ezért született az a kormányzati döntés, hogy a földgázalapú energiatermelőket fokozatosan ki kell vezetni a rendszerből. Az átvételi rendszert úgy kell átalakítani, hogy a korábbiakhoz képest, amikor csak a villamosenergia-átvételt támogatta, a továbbiakban a kapcsolt hőtermelést is elismerje. A befektetőnek csak akkor érje meg megújuló alapon kapcsolt energiatermelő beruházást létrehozni, ha stabil hőpiaccal is rendelkezik, mivel a támogatás társadalmilag csak így tud hasznosulni.
–Az új METÁR-rendszerben sikeres lehet-e az a törekvés, miszerint csak a kisebb egységeket kívánják támogatni?
– Az elmúlt egy évtizedben megvalósított beruházásokat a minél nagyobb mértékű villamosenergia-termelésre, és annak támogatott átvételi piacon történő értékesítésére optimalizálták. Jórészt azért, mert a szabályozás is erre ösztönzött, ezért azt szükséges megváltoztatni. Valójában a hőpiaci igények kielégítésére optimalizált energiatermelő berendezések telepítésében vagyunk érdekeltek. Egyértelmű, hogy egy kisebb hőpiac, kisebb hő- és villamosenergia teljesítőképességű berendezést igényel. Ebbe az irányba kell hatnia tehát a jogszabályi környezetnek is.
Az előző átvételi rendszer rossz irányvonalként kifejezetten arra bátorított, hogy egy magántulajdonban lévő elfekvő telken, közösségi forrásból származó támogatások felhasználásával, csak a megemelt villamosenergia-átvételi rendszer előnyeinek a kihasználására létesítsenek kapacitásokat. Ezek a fejlesztések semmilyen közösségi érdeket nem szolgáltak.
A cél az, hogy megfordítsuk a rendszert. Legyen elsődleges a meglévő hőpiaci igények kielégítése olyan technológiával, amely lehetőséget biztosít arra, hogy az elsődleges megújuló energiaforrást minél hatékonyabban alakítsa át, beleértve a villamosenergia-termelés lehetőségét is.
---- Erre is figyelniük kell a vállalkozóknak ----
Az új átvételi rendszer fosszilis energiahordozóra épült technológia kiváltása esetén 30 megawatt (MW) névleges villamos energia teljesítményű erőmű megépítését teszi lehetővé. Egy 30 MW-os erőmű közel dupla akkora hőteljesítményt tud kiadni. 60 MW hőteljesítménnyel a mai magyarországi hőpiacok túlnyomó többsége teljes mértékben ellátható. Egy vidéki, kevesebb lakóteleppel rendelkező nagyváros számára egy ilyen teljesítményű, megújuló energiára épülő kapcsolt energiatermelő berendezés tökéletesen megfelel. Ha a fenntarthatósági szempontokat is figyelembe vesszük, márpedig figyelembe kell venni minden megújuló energiatermelőnél, akkor főként a biomassza erőműveknél az elsődleges fűtőanyag beszerzésének reális lehetőségeivel is számot kell vetni, mivel nem engedhető meg az, hogy több száz kilométerről szállítsák be az alapanyagot.
Egyszerűen tudomásul kell venniük a nagybefektetőknek, hogy a beruházásaikat nemcsak a saját piaci érdekeik figyelembevételével, hanem úgy kell megtervezniük, hogy a fejlesztéseket a helyi igények kielégítésére is optimalizálják. Ha egy 200 MW teljesítményű biomassza erőművet építenek, akkor kis túlzással Szentgotthárdtól Záhonyig az összes mezőgazdasági mellékterméket oda fogják beszállítani a fuvarozók, akik számára ez biztos megrendelést jelent ugyan, de környezetvédelmi szempontból fenntarthatatlan és indokolhatatlan.
– Az új támogatási rendszer milyen hatást gyakorolhat a lakossági árakra?
– Az Európai Bizottság a napokban értékeli ki az általa megrendelt tanulmányt, amely fölrajzolja az unió által meghatározott dekarbonizációs útiterv következtében létrejövő megújuló energiakapacitások várható hatását a fogyasztói árra. Ebben a dokumentumban az szerepel, hogy 2030-ig akár negyven százalékkal, 2050-ig akár száz százalékkal is növekedhet az energia ára Európában. Magyarországon már középtávon sem képzelhető el, hogy akár a gazdasági szereplőkre, akár a lakosságra ilyen mértékű tarifaemelés háruljon. Az EU által a megújuló energiákra előírt magyar kötelezettségek teljesítésénél figyelembe kell vennünk az ország lakosságának és vállalkozásaink teherbíró-képességét is.
A teljesítés ütemezése a fogyasztók teherbíró-képességével és a rendelkezésre álló energiatermelő technológiák optimális felhasználási lehetőségeivel számolva tervezhető. Ez azt jelenti, hogy az átvételi rendszernek differenciálnia kell a technológiák és az elérhető energiaátalakítási hatásfok tekintetében is. Lesznek olyan energiaforrások és technológiák, amelyek hasznosítását jobban ösztönözzük, mivel a fenntarthatóság, a klímavédelem és a megfizethetőség szempontjait egyszerre teljesítik.
Lesznek olyan megújulóenergia-technológiák is, amelyeknek a túlzott mértékű megjelenése az átvételi rendszerben jelentős árfelhajtó hatással bírna, ezért ezeket csak kisebb mennyiségben engedjük be a rendszerbe. Ezt a társadalmi szempontból megkerülhetetlen politikai döntést az energetikai kormányzatnak a szakmai szervezetekkel együttműködve meg kell hoznia, és ezzel a szabályozási lehetőséggel élni is fogunk.
– A jövő évi költségvetés alapján mely területen lehet újabb pályázatokra számítani, és hol maradhat el tenderek kiírása?
– Magyarország pénzügyi és költségvetési helyzete nem teszi lehetővé új pályázati rendszerek tömeges felállítását. Tudomásul kell venni, hogy amikor egész Európa a pénzügyi stabilitás megteremtésében érdekelt, akkor nem az államadósság növelése, hanem annak csökkentése az elsődleges feladat. Mindez nem jelenti azt, hogy az energiatakarékosság, az energiahatékonyság és a megújuló energia használata feltételeinek javítása érdekében nem állnának rendelkezésre szabályozási eszközök és források.
A következő esztendőben bevezetjük az új megújulóenergia-átvételi rendszert, míg a másik oldalon európai uniós források átcsoportosítását kezdeményeztük, amely az állami és önkormányzati tulajdonban lévő épületállomány energiafelhasználásának a jelentős csökkenéséhez vezethet. Mindez a hazai építőipar számára biztosíthat jelentős megrendelési állományt. Az ország tulajdonában lévő üvegházhatású gáz kibocsátásával kapcsolatos jogok és értékesítésük lehetősége további forrásokat biztosíthat a lakosságot is érintő épületenergetikai programok finanszírozásához. Ebben az esetben arra is tekintettel kell lennünk, hogy az előző kormány által elindított lakossági programok finanszírozásához szükséges fedezetet nem biztosította. Így most a legfontosabb feladatunk az, hogy a félbehagyott projektek konszolidálása és a jogos igények kielégítése megtörténjen.
