„A mi igazi nagy lehetőségünk, hogy egymással összetartozhatunk” – jelentette ki, hozzátéve: a szeretet sokba kerül, hiszen az embernek saját magát kell adnia, hogy szerethessék. Jézus szavait idézte: nem azért jöttem, hogy szolgáljanak, hanem hogy én szolgáljak. Utalva arra, hogy egy hagyományőrző egyesület elismerését vehette át, megjegyezte: a hagyományőrzők atyáik örökségére figyelnek fel, márpedig ezek az értékek azok, amelyekre lehet országot, nemzetet, életet építeni.
Kozma Imre atya mellett – posztumusz – Ivancsics Jánosnak, a helyi mezőgazdasági főiskola egykori oktatójának, a Nyugat-magyarországi Egyetem néhai rektorának ítélték oda az elismerést; a plakettet özvegye vette át.
Az elismerés névadója Tatán született 1856-ban, de 1905-től 1923-ban Budapesten bekövetkezett haláláig keresztényszocialista országgyűlési képviselőként szolgálta Mosont és Magyaróvárt. Emellett író, pápai prelátus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Szent István Akadémia és a Magyar Eszperantó Szövetség elnöke is volt.
Az elismerést most hatodik alkalommal ítélte oda a magyaróvári Szent Gotthárd Római Katolikus Egyházközségben létrejött Giesswein Sándor Emlékbizottság.
