A házelnök a november 4-i nemzeti gyásznap alkalmából hangsúlyozta: kötelesség megemlékezni az 55 évvel ezelőtt történtekről azért is, mert a mai napig élnek a társadalomban olyanok, akik – saját bűneik, „valahai ócska kis hazaárulásuk elkendőzése” vagy napi politikai, egzisztenciális érdekeik érvényesítése céljából – úgy gondolják, joguk van „pocskondiázni” 1956 emlékét és azok méltóságát, akik részt vettek a forradalomban. Azt kérte a fidelitasosoktól, a saját eszközeiket felhasználva ne hagyják, hogy ezek az emberek hallathassák a hangjukat.
Kövér László szerint abban, hogy az előttünk álló húsz év egyelőre borúsnak látszik, nagy részük van mindazoknak, akik 1956. november 4-én „a barikád velünk szemben lévő oldalán álltak”, valamint azoknak, akik az ő erkölcsi, politikai örököseik, akiket „mi (...) sok mulasztást, hanyagságot, hibát elkövetve többször is demokratikus körülmények között visszaengedtünk az ország élére, hogy ott folytathassák (...), ahol az elődeik 1989 végén, 1990 elején látszólag kénytelenek voltak abbahagyni”. Ezek a politikai csoportok – folytatta – semmit nem tanultak és nem is felejtettek: míg 1990 előtt a nemzetközi munkásmozgalomra hivatkozva, addig 1990 után a nemzetközi tőke szolgálatába szegődve tették – megváltozott körülmények között, de – ugyanazt, „fosztották, rabolták ki, adósították el, lakták le, amortizálták le, terrorizálták és vetették szolgaságba az országot”. A Fidesz választmányi elnöke ezzel kapcsolatban kiemelte: a következő húsz év után nem lehet ugyanaz a mérleg, mint a demokrácia első húsz esztendeje után. Zárásul az Országgyűlés elnöke a fidelitasosoktól azt kérte, ne riválist lássanak a Fidesz – reményei szerint megújuló – ifjúsági tagozatában, hanem partnert.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!