Az ügy tavaly augusztus 19-én robbant ki, amikor B. Gábor és D. Norbert a Váci úti Tescóban ki nem fizetett Túró Rudit és stanglit majszolt a polcok között. Miután a biztonsági őrök a megfigyelőhelyiségbe kísérték őket, ki kellett pakolniuk értékeiket, ekkor került elő B. Gábor fegyvere. Amikor az őrök el akarták venni azt, dulakodás tört ki, lövések dördültek. A biztonsági őrök egyike hasi, másikuk kézsérüléseket szenvedett, az ámokfutásnak egy vásárló vetett véget. A vádlott vallomásában elmondta, azért nem akarta átadni a fegyvert, mert az apja öröksége.
Maga a szakértő?
Idéztem önt? – dörgött a bírói kérdés a leghátsó sorban ülő férfihoz. – Ha ön Kalina József, akkor igen – érkezett a gyors felelet, majd még hozzátette: én vagyok a szakértő. Eme rövid dialógus jól mutatta, hogy munkanap ide vagy oda, a szombat reggel, az mégiscsak szombat reggel. Amilyen kellemes hangulatban indult a tárgyalás, olyan komolyan, pontosabban meglepően folytatódott.
Amit ön Schmitt Pál felé kíván közölni, az nem a bíróságra tartozik – reagált meglepődve a bíró a vádlott azon kérésére, hadd olvasson fel további 12 oldalnyi anyagot vallomása kiegészítéseként. Utóbb kiderült, a dokumentum kegyelmi kérvény, melyet B. Gábor a köztársasági elnökhöz címzett, így azt az eljáráshoz nem lehet csatolni.
Halálos is lehetett volna a lövés
A lőtt hasi sérülésekről ezt követően gyakorlatilag mindent megtudhatott a naiv hallgatóság. A szakértői vélemény megerősítette, ha a lövések más szögben érik a hasba lőtt biztonsági őrt, artériát, létfontosságú szerveket is érhetett volna. A szakértő hozzátette: csak a szerencsének köszönhető, hogy a meglőtt férfi gyorsan, szövődményektől mentesen felgyógyult. A karján eltalált másik őrrel kapcsolatosan kiderült, ha bármilyen más szögben éri a lövés, akár ő is súlyosabb, halált okozó sérülést szenvedhetett volna. Miután a megfigyelőterem rendkívül kicsi helyiség, ez gond nélkül bekövetkezhetett volna.
Lőpor okozta égési sérüléseket nem lehet látni a mellékelt fotón – emelte ki az orvosszakértő a falra kivetített képre mutatva, de hozzátette: az orvosi vizsgálatokról készült fotók minősége kritikán aluli, így tökéletes szakértői véleményt ezek alapján nem lehet mondani.
Csak trükk volt az emlékezetkiesés?
Kényszergyógykezelés nem szükséges, a vádlott nem alkoholista, és elmeorvosi szempontból beszámíthatónak nyilvánítható tettének elkövetése idején – vette át a szót az elmeorvosi szakértő. A szakértő hangsúlyozta, a vizsgálat alapján nem kell attól tartani, hogy B. Gábor megismételné tavaly augusztusi tettét. A híradásokban eddig nem látott napvilágot, de a lövöldöző sikertelen öngyilkossági kísérletet követett el a büntetés-végrehajtási intézményben. – Az emlékezethiány a leggyakoribb védekezési mód ilyen esetekben – próbált választ adni a szakértő azon bírói kérdésre, mi lehet az oka, hogy egy 175 oldalas vallomás benyújtását követően a vádlott a tárgyalóteremben utóbb semmire sem emlékezett a lövöldözésből. Igaz, ez csak személyiségzavar esetén szokott bekövetkezni – tette hozzá –, így elképzelhető, hogy a „spontán emlékezetkiesés” csupán trükk volt.
A vádlott intellektuális színvonalával nincs probléma – hangzott a szakértői vélemény –, hiszen az apjával kapcsolatos történet elmesélésekor tökéletesen tisztában volt azzal, mi lehet a nyerő egy pszichiáterrel való beszélgetéskor. 16 éves volt, amikor elvesztette édesapját, és valóban biztonságot jelenthetett számára a pisztoly birtoklása, hiszen a fegyver édesapját jelenítette meg. Ez tehát nem kóros elmeállapot, így a cselekmény súlyával a vádlott az elkövetéskor tisztában kellett, hogy legyen. B. Gábor ekkor felállt, és gyakorlatilag győzködni kezdte az elmeorvost, miszerint egészséges elmeállapotú ember esetében is előfordulhat emlékezetkiesés. A szakértő higgadtan úgy reagált, ez természetesen igaz, de jelen esetben nem állapították meg, hogy olyan állapotba került volna, mely indokolt volna egy ilyen szélsőséges reakciót. Emellett pedig ott van a 175 oldalas vallomás, melyben B. Gábor részletesen beszámol a dulakodásról. A vádlott ezután saját magával kapcsolatos neurózisról beszélt, az elmeorvosi szakértő pedig megkérdezte tőle, milyen jellegű neurózisról beszél. B. Gábor talán ekkor követte el az igazi merényletet védelmével szemben, úgy fogalmazott: „nekem azt tanácsolták, hogy erről önt megkérdezzem”. „Tanácsolták önnek? Hm, érdekes” – hangzott a megsemmisítő riposzt.
Rövidebb lett a kar
A parttalanná váló dialógus végére a bíró tett pontot: jelezte a vádlott felé, ha problémája van a kirendelt elmeorvosi szakértő személyével, kérhet új szakértőt. Miután ez nem történt meg, a hölgy elhagyta a tárgyalótermet.
Az orvosszakértő ezalatt a bíró dolgozószobájában vizsgálta meg a karon lőtt biztonsági őrt, és megállapította: 30 százalékos munkaképesség-csökkenés állapítható meg. A sértett maradandó egészségkárosodást szenvedett, felkarja rövidült, nem tudja teljesen behajlítani a karját, és izmai részben sorvadtak.
Újra és újra felhúzta a fegyvert
A fegyverszakértői vélemény előtt elhangzott, a vádlott pisztolya alkalmas emberi élet kioltására, és B. Gábornak nem volt rá engedélye. A szakértő kérdésre válaszolva kifejtette, a fegyver valóban félautomata, de mivel hibás volt, ezért minden elsütés előtt újra fel kellett húzni. A töltényhüvelyek ugyanis nem repültek ki a fegyverből. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a vádlott módszeresen, célzottan használta a pisztolyt a lövések leadásakor.
B. Gábor ugyan megpróbált néhány kérdést feltenni a fegyverszakértőnek, de mindannyiszor falba ütközött: a szakértő nem tudott szakmai válaszokkal szolgálni.
„Fogalmam sincs, hogyan lehetett benne ekkora erő”
„Amikor beléptem, már lökdösődtek, aztán eldördült a pisztoly – vallotta a dulakodást sérülés nélkül megúszó biztonsági őr. – Kifutott az eladótérbe, de oda már nem mentem utána, hívták a mentőket.” A férfi arra az ügyészi kérdésre, hogyan tudott az alacsony, az őröknél jóval gyengébb felépítésű vádlott kitörni az őt lefogók sűrűjéből, nem tudott válaszolni. „Fogalmam sincs, hogyan lehetett benne ekkora erő.”
B. Gábor a biztonsági őrtől is ugyanazt kérdezte, mint korábban a fegyverszakértőtől: hogyan lehet, hogy négy töltényhüvelyt találtak, amikor ő csak háromszor lőtt. Az őr elmondta, ő maga is három lövést hallott. Vallomásában a vádlott egyébként azt írta, a lövöldözést megelőzően a Duna-parton már kipróbálta a fegyvert, a használt hüvelyt pedig a táskájába tette. Elképzelhető, hogy innen került a megfigyelőhelyiségbe, amikor a táska tartalmát kiürítették.
Egyértelmű volt, hogy le akart minket lőni – derült ki a meghallgatott őr vallomásából, de az is elhangzott, hiába ütötték többen B. Gábor fejét, ez semmit sem használt, többször is fel tudta húzni és el tudta sütni a pisztolyt.
Négy lövés
Nyolc helyen varrták össze a vékonybelemet – mondta a bíróság elé idézett, hasba lőtt V. Zs. A biztonsági őr már négy lövést rekonstruált, de ebből hármat nem látott, csak hallott. Úgy emlékezett, hogy az első lövés fúródott a hasába, és a második találta el kollégáját. Újra bebizonyosodott, hogy a helyiségben tartózkodó őrök különböző számú lövésre emlékeznek. V. Zs. elmondta, a vádlott a megfigyelőhelyiségben a kipakoltatás idején vette elő a fegyverét, de már nem azzal a szándékkal, hogy átadja. Megpróbálták kiverni a kezéből a pisztolyt, de már késő volt. A fegyver elsült, de az őr csak akkor ismerte fel, hogy nem gumilövedékről van szó, amikor meglátta a töltényhüvelyt.
FTC
Hiába a Fradi fölénye, az MTK egy bombagóllal pontot csent a címvédőtől
