Melyek a legfontosabb elemei az oktatási tárca elmúlt kétévi munkáját összefoglaló, múlt heti kormányülésre készített beszámolójának?
– Arról tájékoztathattam a kormányt, hogy a félidőre vállalt feladatokat határidőre, jó színvonalon teljesíteni tudtuk. Elkészítettük az oktatási rendszer átalakítását megalapozó két törvényt, valamint a közoktatás tartalmi szabályozását rögzítő Nemzeti alaptantervet is. Mindez akár négy évre is elegendő munka lett volna. Jelenleg a köznevelési és felsőoktatási törvény bevezetéséhez szükséges jogszabályokon dolgozunk, több mint tíz rendelet előkészítése zajlik az államtitkárságon. Emellett nagy iramban folyik a tanfelügyelet kiépítése és a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrehozása is. Ha a következő fél évben minden a terveink szerint halad, akkor az intézmények átvételéből a gyerekek és az oktatók szinte semmit sem fognak érezni. Az elmúlt időszak legnagyobb eredményének mégis azt tartom, hogy sok évtizedes adósságot kiegyenlítve elkészült a pedagógus-életpályamodell, és az ország nehéz helyzete ellenére a kormány előteremtette a bevezetéshez szükséges több tíz milliárd forintos összeget. Bár a jóhiszemű aggódók és a kevésbé jó szándékú ellendrukkerek sokszor szinte állításként fogalmazták meg, hogy nem lesz miből finanszírozni a modellt, lám, a költségvetési javaslatban ott van a pénz. Az iskolák világában óriási változás következik be 2013-tól, számunkra, akik az oktatásirányításba szinte valamennyien a katedráról érkeztünk, úgyszólván a csodával határos, hogy valóban felépülhet egy, a jelenleginél lényegesen jobb iskolarendszer, amelyben a pedagógusok anyagi és erkölcsi megbecsülése végre a helyére kerülhet. Néhány éven belül eljuthatunk oda, ahová a finnek, hogy a pedagógusképzésbe a bekerülésért a legkiválóbb fiatalok versengenek (ott egyes szakokon tízszeres a túljelentkezés). Távolról sem vagyok olyan kemény alkat, mint ahogyan némelyek beállítanak: bevallom, amikor bekerült a költségvetésbe a pedagógus-életpálya fedezete, örömömben megrendülten elsírtam magam.
