– Az esélytelenek nyugalmával várta az eredményhirdetést. A népakarat persze a fél országot megdöbbentette. Egy blogger szerint ez szerencsés választás volt a „megkülönböztethetetlen nótákkal induló kertévés celebénekesek és a kissé flegma outsider” között. Túl sok ez így egyszerre?
– Kiadóm nevezett be a Kedvesemmel a dalfesztivál nemzeti megmérettetésére. A kiadó vezetője, Bérczes Ádám szerette volna, hogy mutassuk be ezt a dalt, de én sokáig vitatkoztam vele, mert úgy éreztem, hogy még nem vagyok elég rutinos ahhoz, hogy részt vegyek a műsorban. Ráadásul a televíziós műfaj nekem tehetségkutató jellegűnek tűnt, amit nem kedvelek. Minden porcikám ellentmond a rivaldafénynek. De Ádám azt kérte, hogy csak mutassuk meg a dalt, és szerinte lesz hatása. Hát megmutattuk. A győzelem másnapján a Szent István-bazilikában gondolkodva próbáltam feldolgozni a történteket.
– Honnan érkezett?
– Kisvárdán születtem, Fényeslitkén gyerekeskedtem. Egy kisvárdai gimnáziumba jelentkeztem.
– Már akkor is zenélt?
– Gyermekkoromtól a szüleim kazetta- és CD-gyűjteményét hallgattam. Azóta értékelem a zenét. Bár mindenféle irányulást szeretek, a kemény metálzene a kedvencem. Tizenöt évesen komponáltam meg első elektronikus dallamaimat. A gimnázium végén zenekart is alapítottam, de valójában dalt nem raktunk össze. Az egyetem alatt Love Story Bar néven sokat próbáltunk, de alig koncerteztünk.
– A Miskolci Egyetem filozófia szakán végzett. Azzal az obsittal nehéz boldogulni.
– Mindig is tisztában voltam vele. Szeretem a humán tárgyakat, s mivel a filozófia az ember legalapvetőbb kérdéseire keresi a választ, először ezt a szakot választottam. Azt terveztem, hogy sok diplomát szerzek, s nem is akartam kiszakadni az egyetemi környezetből. Voltam kollégista, diákszállós, albérletben is laktam.
– Megmerítkezett a miskolci éjszakában?
– Nem vagyok éjszakába járó ember, leginkább az egyetemvárost kedveltem. Nem járok kocsmákba, sőt kerülöm őket. Igényes pubokba viszont néha szívesen beülök a barátaimmal. Ne legyen füst, de legyen ízléses a zene, amely lágyan fesse alá az estét, a pillanatot, a történéseket. Miskolcon szórakoztam eddig a legtöbbet. Ott a Mona Lisa kimérést kedveltem, de úgy tudom, már bezárták. Aztán ott az Intim, ahová szívesen benézek, és nagyon szerettem régen a villanyrendőr néven ismert főutcai kereszteződésnél a Dali pub pizzériát. De ma már az sem létezik. Ha szórakozni akarok, betérek egy vasabiétterembe Jó a hangulat, legalábbis az enyém, ha szusit ehetek. Ha csak kicsit akarom érezni a „feelinget”, akkor fehérbort fogyasztok.
– Mikor lett filozófus?
– 2009-ben államvizsgáztam, ám semmiféle olyan reményem nem volt, hogy a diplomámmal boldogulni tudok. Az egyetem mellett már dolgoztam, a Rockinform magazinnál újságíróskodtam. Az első telefonos interjúmat Richie Kotzen gitármágussal, a Mr. Big és a Poison egykori zenészével készítettem. De interjúztam a Bring Me the Horizon és a Cradle of Filth zenekarokkal is. Később a lap szerkesztésében is részt vettem. Ennek az időszaknak a terméke az első saját dalom, a Csókolom! És még egy, a Láttamoztam. Egyébként dolgoztam egy óramagazinnak is, mert szeretem az órákat. Most egy régi, ma már retrónak mondható kvarcóra van a csuklómon. Ennyi.
– Öt korábban írt verse található az interneten.
– Azok nem versek, inkább emócióknak nevezném, kiömlöttek belőlem szavak. A verselésnek vannak szabályai, ezeknek pedig nincs. Igazából már akkor is dalszövegeket írtam, csak még én sem tudtam, hogy azok. Szeretnék majd valamikor verseket írni, amikor letisztul a világom. Úgy jó tíz év múlva.
– Az sem biztos, hogy a zenélésben hosszú távon gondolkodik?
– Nem gondolkodom abban, hogy mi lesz hosszú távon. Abban biztos voltam, hogy ez a mostani jó dal.
– Emlékekre épített? „Az én kedvesem a végtelennel ujjat húz, és sosem retteg, rozmaringból készít hintót, tücskök húzzák. Így nyugtat meg csendesen. Ő az én kedvesem.”
– Ez a dal egy élmény. Olyan időszakról szól, amikor kilátástalan volt az életem. Akkor létrehívtam azt a karaktert, amely ebben a dalban leíródott. Tényleg sokan mennek úgy ezekre a dalversenyekre, hogy azt mondják, „az életem egyik nehéz stádiumáról szól, és soha ne adjátok fel”. Megírják nekik hatvanan, hogy mit kell mondaniuk és énekelniük. Én meg ezt magamnak írtam, és a dallamát is én találtam ki. A hallott produkció egy remix, s a Zoohacker nevű fickó készítette. Gitárral kezdek el dalt írni, s úgy vonulok be a stúdióba. Nem vagyok képzett zenész, ezért sessionzenészeket hívok a stúdióba, s megmondom, hogy mit szeretnék hallani. Inkább „producelem” a saját zenéimet, mint hogy magam próbáljam előadni.
– Az eredményhirdetésnél a másik három versenyzőn az látszott, hogy biztosak a győzelmükben, míg az ön arca azt tükrözte, hogy csak úgy odatették, mint egy ólomkatonát.
– Pedig járt az agyam, csak én olyan típus vagyok, hogy nem ülnek ki az érzelmek az arcomra. Ugyanolyan az arcom, ha szomorú vagyok, ha vidám. És ilyenkor az emberek elkezdenek találgatni: nem is örül, hogy ő nyert, nem is akar menni. Ez mind hülyeség.
– Mindenféle elemzést olvastam, még olyan fanyalgást is, hogy hárman tudnak énekelni, ByeAlex pedig csak dúdolgatott.
– Ez is hülyeség, mert tudok énekelni. Valóban nincs színpadi rutinom, hirtelen cseppentem bele ebbe a műsorba. Ez a hatodik fellépésem ebben a projektben. Egy-két éve voltak fellépéseim, de még koncertezni se jártam el. Szerettünk volna már kiadni egy kislemezt, ami A dal című vetélkedő miatt elhalasztódott. A kislemezre szerettem volna próbálni, s úgy eljárni koncertezni. Volt egy kis táborom a korábbi időszakban. Kíváncsiak voltak rám, normál kultúrréteg, akik az MR 2-n megismertek. A dalnak az a negatív hozománya, hogy mindenki megismer, és megítélheti – akár durvább stílusban is – a személyemet, a zenémet.
– Kétségtelen, hogy győzelmével megosztottá vált az internet. Sőt általam tisztelt emberek is ordenáré módon nyilatkoznak. Pedig ez csak játék.
– A tisztelet olyan fogalom, amelyet én nehezen adok meg. Ezért is van az, hogy általában olyan embereket tisztelek, akik már meghaltak.
– Kik azok? Írók, költők?
– Nietzschét nagyon szeretem. Nálam ő az író, ő a fickó. És nem csak azért, mert azt mondta: zene nélkül az élet tévedés volna. Kedvenc költőm Villon. Az az irónia és az a fajta mocsok, amit ő megfogalmaz a költeményeiben, óriási! De szeretem Adyt és József Attilát, bár van, aki azt mondja, őket nem lehet egyszerre kedvelni. Csípem Kossuthot és a nagy magyar történelmi fazonokat.
– Megmarad magának? Inkább legyen példakép eredeti figuraként, mint azok, akiket stylistok, menedzsmentek találnak ki.
– Pedig azt hiszik, hogy engem is megcsinálnak. Azt olvastam, hogy én vagyok a legjobban kitalálva az egész mezőnyben, ez a sapka és a szemüveg. Ehhez azt fűzném hozzá, hogy sapka-szemüveg kombinációban mászkáltam Miskolcon, az avasi lakótelepen is három-négy évvel ezelőtt. Azért, mert nekem ez tetszik.
– Azt is írták, hogy fázik a feje, és a légkondicionálás miatt hordott éneklés közben sapkát
– Konkrétan ez a sapka nagyon régi emlék nekem. Azért hordom ezt, mert ilyen formájú sapkát azóta sem találtam. Amikor elkezdtem oldalra fésülni a hajamat, jónak mutatkozott ez a sapi, amelyet korábban nem hordtam, mert nem is tetszett. Az emberek megpróbálnak minden mögé legendafaktorokat húzni, és nem hiszik el, hogy azok a fickók, akik benne vannak a tévében, voltaképpen olyanok, mint ők.
– Megfordult a világ. Hogyan kezeli a napokban a telefonját, a gmailfiókját, a Facebook-oldalát?
– Sehogyan. Nyomoznak utánam, de megakadnak a kiadónál, az pedig szűr. Nem vagyok elszállós típus. Egy hete próbáltam megválaszolni facebookos üzeneteimet. Amikor leültem a gép elé, ötszáz bejövő üzenetem volt, amikor néhány óra válaszolgatás után rákattintottam, 670 volt. Mi van? Már estére 1000 fölé emelkedett. Mára több ezer megválaszolatlan levélnél tartok. Üzentek nekem videóban óvodások, a tápiógyörgyei nyolcadik osztály s még egy aranyhörcsög is. Igyekszem válaszolni mindenkinek, olvasom, figyelem, mit írnak rólam és nekem. De az a húszezer ember, aki lájkolta a Facebook-oldalamat, nem ír rosszat rólam.
– Májusig mi történik?
– Biztosan sokszor lépek fel, mert zenészként rutinra kell szert tennem. Énektanárhoz is eljárok majd. A kislemeznek is meg kellene végre jelennie.
– Addig minden szavába beleköthetnek a fanyalgók.
– Most már meggondolom, hogy mit mondok. Mert az emberek kiforgatnak mindent. Nem vagyok sem gonosz, sem nagyképű. A csávó bemegy az utcáról, és megnyeri. Ez bizony sokakban kicsapta a biztosítékot. Az emberek nem szokták felvállalni a kis forradalmat. Nem én voltam a legrutinosabb, de a dal sokaknak tetszett. A televízióban egy csomó ultrajó emberrel ismerkedtem meg, akik jószívűek, szeretik a munkájukat, és nem érdemlik meg, hogy lehúzzák a műsorukat. Az senkit sem érdekelt, hogy közben továbbra is dolgoztam, tömegközlekedéssel jártam a munkahelyemre, egy tetoválómagazin szerkesztőségébe. A bulvármédia bizonyos „jó fejei” már zaklatják a családomat, a falumat, az ott lakó kedves embereket. Ossza el ezerrel mindenki, amit a következő napokban leírnak rólam.
– Malmőben magyarul fog énekelni?
– Sokat készülök most, hogy ott sokkal szebben tudjam előadni, és persze magyarul. Csupán a refrént tervezzük lefordíttatni svédre. Mert engem cseppet sem érdekel semmiféle elvárás, nyomás vagy konvenció, ami eddig ezen a megmérettetésen jellemző volt.
Varga Attila
Megosztó győztes
Ez lesz az ötvennyolcadik eurovíziós dalfesztivál. Két elődöntőt rendeznek, az elsőt május 14-én, a másodikat pedig 16-án. A döntő 18-án lesz. Várható nézettsége 160 millió körüli. A nemzeti válogatásra 244 jelentkező közül zsűri választotta ki a résztvevőket. A döntőt egymillió-háromszázötvenezer néző nézte. A győztes Márta Alex (ByeAlex) lett, a Kedvesem című számával nyerte meg a magyar válogatót, s ezzel váratlan módon megosztotta a közvéleményt. Az alábbi véleményeket a Facebook közösségi portálon talált, aránylag visszafogottnak tekinthető bejegyzésekből válogattuk.
Lesku Tiborné: Felháborító, hogy ez a „Macska Jancsi” képviseli Magyarországot az Euróvízión!
Nagy Miklós: Léptessék vissza, ne röhögjön az országon senki!
jborosne: A győztes dal és előadója Magyarország szégyene.
kodosalbion: Borzalmas választás. Se kép, se hang. Több esélyünk lenne a Bánk bán bordalának rapváltozatával. Az legalább hungarikum.
Janos Kiss: ez a „dal” és az elöadoja az ország leégetése lesz! kb.5 percbe tellett, mire a döbbenetböl felocsudtam, hogy ez nyert: (sajnos szerintem még ennél is tudunk majd mélyebbre süllyedni!!!
Riggs Corso: Majdnem biztos vagyok benne, hogy ezzel az Alex gyerekkel gyakorlatilag teljesen esélytelenek vagyunk az Eurovízión, viszont annak nagyon örülök, hogy magyar közönség végre alaposan beintett a kertévés sztárgyárnak.
Mátra Kornélia: Én csak azon gondolkoztam el, hogy vajon nincs-e melege zakó és pulóver+sapka, vagy csak tulzottan hozzávan szokva a falunapok szabadtéri szinpadához, és attól tartott, hogy ezen atributumok nélkül nem ismernék meg a rajongók.
Menekse Tuna: Kis ország, kis dalok. Nekünk elég lenne négy évenként kimenni az Eurovíziós Dalfesztiválra, mint ahogy az olimpiára szoktunk.
Szekeres Zoltán: Rám kifejezetten üdítőleg hatott a győztes dal. Végre nem divatmajmoló. Az előadójának valóban nincs sok hangja, de a pop-rock szakmában volt és van is jó pár olyan híres énekes, akit nem a hangereje és tisztasága miatt szeretünk, hanem mert amiről énekel(t), annak tartalma is volt/van.
Bárány Katalin: Végre egy üde, kedves, őszinte dal, amit ezek szerint a közönség szeret. A többi 12 egy tucat. És a zene a közönségnek kell tetsszen, mert miattuk és nekik írják, és a közönségnek tetszett. Jó volt, Alex, hajrá!
Keresztényi Áron: Már miért volna eleve vesztes?? Marha szép dolog, hogy még a Dalfesztivál előtt a saját országunk versenyzőjét szidjuk!! El kell fogadni, hogy őt választotta meg a közönség. Ha meg nem tetszik, akkor miért nem szavaztak azok másra, akik itt kommentelgetnek? Ez egy remek szám, ami meg fogja állni a helyét Malmöben.
Szasz Gabor: Tökmindegy, milyen dalt indit Magyarország, nem lesz sikere. Aki a pontozást ismeri, tudja, hogy az egymással szimpatizáló országok adják egymásnak a magasabb pontszámaikat. Miután Magyarországgal se közelben, se távolban senki nem szimpatizál – (lehet találgatni, miért), a pesti telefonkönyv felolvasásáért ugyanannyi pontot kapna, mint bármilyen dallal.
Virágh Lilla: Hirtelen úgy tesz néhány zenef.ckértő, mintha soha egyetlen nagyon egyszerű dalból sem lett volna világsláger, vagy én csak álmodtam, hogy van Tom’s Diner, Don’t Worry Be Happy, Wonderwall és a világhírű Nirvana sem aggódott a magyar zenekritikusoktól, mikor a Polly c. számot játszották.
(Szöveghű közlés – A szerk.)
