Továbbra sem tekinti a házassággal egyenrangú köteléknek az új polgári törvénykönyv (Ptk.) az élettársi kapcsolatot. Akik nem járulnak anyakönyvvezető elé, azok alapvetően továbbra is szerződéses és nem családjogi viszonyban állnak egymással, habár az együttélésüknek jövő március 15. után lehetnek bizonyos családjogi hatásai. Erről Szeibert Orsolya egyetemi adjunktus a Magyar Nemzetnek azt mondta: a módosuló szabályozás inkább a fiatal, gyermekes pároknak előnyös, az idősebb korukban kapcsolatra lépő élettársaknak kevésbé. – Mindenkor fontos azonban, hogy az élettársak körültekintően tájékozódjanak a lehetőségekről – jegyezte meg az Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója.
Élettársaknak továbbra is a közös háztartásban, érzelmi és gazdasági közösségben együtt élő párok tagjai számítanak. Szeibert Orsolya ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a vagyoni viszonyok rendezése részben megváltozik. A mostani Ptk. szerint ugyanis az élettársak együttélése idején vagyonközösség jön létre, bár nem fele-fele arányban, mint a házasság alatt, hanem a résztvevők anyagi hozzájárulása szerint. Jövő márciustól az élettársak puszta együttélése már nem keletkeztet közös tulajdont. Mindkét élettárs önálló vagyonszerző lesz, egyikük keresménye sem hat ki a másik vagyoni helyzetére, s egymás tartozásaiért sem felelnek. Az adjunktus szerint ez úgy értékelhető, hogy a szabályozás voltaképpen kisebb védettséget ad az érintetteknek.
A szakember úgy látja, célszerű, ha az élettársak összeköltözéskor vagyonjogi megállapodást kötnek, s ebben rendezik, mi legyen későbbi szerzeményeik sorsa. Ezt ügyvéd vagy közjegyző előtt tehetik meg. A tapasztalat viszont az, hogy az élettársak még a házastársaknál is ritkábban írnak alá ilyen okiratot, ami érthető, hiszen a házasságkötés is legtöbbször azért marad el, mert rendszerint egyikük nem vállalja a hivatalos formaságokat.
A jövőre hatályba lépő Ptk. további újdonsága, hogy életközösségük megszűnésekor az élettársak az úgynevezett vagyonszaporulaton osztozhatnak, mégpedig olyan arányban, ahogyan a többlet keletkezésében közreműködtek. Elszámolható közreműködésnek – a vagyoni hozzájárulás mellett – ezentúl nemcsak a háztartási munka és a gyereknevelés minősül, hanem az is, ha valaki a másik élettárs vállalkozásában tevékenykedik.
Megváltoznak a lakáshasználat szabályai is. Az együttélés megszűnésekor az élettárs akkor is bent maradhat a közös lakásban, ha annak kizárólag a másik élettárs a tulajdonosa, bérlője vagy haszonélvezője. Erre azonban csak akkor van mód, ha az életközösség legalább egy évig tartott, s az együttélésből gyermek született. További feltétel, hogy a közös gyermek szülői felügyeletét a későbbiekben a nem tulajdonos, nem bérlő, nem haszonélvező volt élettárs lássa el. A gyermek ugyanis nem válhat hajléktalanná, ezért – az arra feljogosított szülővel együtt – a lakásban élhet tovább. A másik élettárs lakását használó szülő valójában bérlői státusba kerül. Megjegyzendő, hogy a másik fél lakását ilyen módon nem kaphatja meg, akinek saját külön ingatlana van. Érdemes megemlíteni azt is, hogy ha a lakás alkalmas a megosztott használatra, akkor ebből kell kiindulni. A döntést az ügyben – megegyezés hiányában, kérelemre – a bíróság hozza meg.
Jakubász Tamás–Kulcsár Anna
A teljes cikket a Magyar Nemzet hétfői számában olvashatja.
