Heller Ágnes nem látta a hazánkat lejárató svéd riportfilmet, amelyben nyilatkozott, és nem is szándékozik megnézni, mivel nem érdekli. A filozófus tegnap a Magyar Nemzetnek azt mondta, nem szokása visszanézni a vele készített anyagokat, Svédországból pedig azt hallotta, hogy a riport sikert aratott. A lap kérdésére, hogy mit mondott a Kobra forgató stábja, milyen filmhez kérik a nyilatkozatát, Heller úgy fogalmazott, hetente háromszor készítenek vele interjút, és nem szokta megkérdezni, mi célból. – Az ő dolguk – fejtette ki, s hozzátette, Kumin Ferenc nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár neki írt nyílt leveléből az derült ki számára, hogy az ő véleményét biztosan hitelesen mutatták be a svéd film készítői.
Telefonon tegnap Berlinben érte utol a Magyar Nemzet a film készítőjét, Kristofer Lundströmöt, az újságíró azonban jelezte, nyaral, így a kérdésekre csak később hajlandó válaszolni. Pedig a nagy felháborodást kiváltó alkotásán kívül arról is szerette volna a lap megkérdezni, hogy hazájában mekkora problémát jelent az idegengyűlölet.
Svédország rasszista ország címen az Expressen nevű svéd napilap internetes honlapján ugyanis tegnap megjelent egy olyan cikk, amely arról számol be, hogy a 34 fejlett gazdaságú országot tömörítő OECD frissen kiadott számadatai szerint a skandináv ország a legrosszabb abban a tekintetben, hogy jelentkezéskor a munkát keresők bőrszíne szerint diszkriminálnak. Frida Boisen, a cikk szerzője szerint ez nem mindig volt így, mert Svédország korábban „színvak” ország volt. A svéd munkaadók manapság azonban nagyon nehezen adnak még olyan munkát is a bevándoroltaknak, amely megfelel a képzettségüknek, olvasható ki az OECD statisztikai adataiból. A bevándorlók így sokszor arra kényszerülnek, hogy megpróbáljanak saját vállalkozást nyitni, például pizzériát, virágboltot vagy takarítócéget, és így saját maguk munkaadójává válnak – áll a népszerű lap cikkében. Az egyetemet végzett, külföldön született svédeknek – akik nem néznek ki svédeknek – szintén akad munka: a taxik kormánykereke mögött. A szerző gyakran találkozik velük, amikor taxiba ül. A keresztnevüket is megismerte: Rezam, Jamal, Ahmed, Abed. Jól beszélnek svédül, és alig tudnak megélni abból, amit keresnek, miközben heti hat napot dolgoznak, napi tíz órát.
Győr Ágnes–Lovas István
További részleteket a Magyar Nemzet szerdai számában talál.
