A közelmúltban Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója arra figyelmeztetett, hogy az egykori „zöldombudsman”, Fülöp Sándor és a Környezeti Management és Jog Egyesület (EMLA) szakértői megállapították: a törvénytervezet valószínűleg sérti az egészséges környezethez való alapvető jogot, „amikor rövid távú birtokpolitikai érdekekre tekintettel rontja a természeti erőforrások felelős, fenntartható, ökologikus használatát és szakszerű természetvédelmi kezelését”. Az MME-s Halmos Gergő szavai szerint a természetvédők azt kifogásolják, hogy a vitatott kezdeményezés elfogadása esetén a nemzeti parkok nem dönthetnek többet a területükön lévő meghatározott földterületek hasznosításáról, és olyan jogosítványuk sem lesz, amellyel a felelőtlenül gazdálkodó haszonbérlőt a környezetvédelmi szempontok tiszteletben tartására kényszeríthetnék.
Hasonló kritikát fogalmazott meg a Kövér László házelnök vezette Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács is. A szervezet szakmai egyeztető munkabizottsága március végén kijelentette: nem értenek egyet a törvényjavaslat indoklásában megfogalmazott céllal, hogy „egységes elvek mentén történjen az állami földek hasznosítása”. Ahogy arra rámutattak, a törvényjavaslat elfogadása esetén csökkenhet a természetvédelmi területeken lévő földek tényleges védettsége, hiszen a vagyonkezelői jogok gyakorlása a nemzeti parki igazgatóságoktól a NFA-hoz kerülne, és így a döntések a védett területtől távol, a nélkülözhetetlen természetvédelmi szakismeret és gyakorlat híján születhetnének meg.
