Határzárás Ágfalvánál: az osztrákok nem engedik át a magyar munkavállalókat

Magyarok és osztrákok is támadják az új törvényt, mely a legforgalmasabb napszakban korlátozza az átkelést.

A kint dolgozóknak nincs más lehetőségük, a soproni határátkelő felé kell menniük, ahol épp emiatt komolyan megnövekedett a forgalom. Időben is nagy kitérőről van szó, Péter elmondása szerint neki plusz húsz percet jelent így átjutni a munkahelyére – már ha épp nincs dugó a határon. Naponta 15 kilométeres kerülőt kell tennie, de van, aki 45-50 kilométert autózik pluszban. Ráadásul a gyakran feltorlódó kocsisor lassan halad, a lámpák nem tudják folyamatosan átereszteni az embereket, sokat kell várakozni. „Nem véletlenül dolgozik ennyi magyar odaát, az osztrákoknak szükségük van a jó szakemberekre, éppen ezért valami közös, egyezményes megoldásra lenne szükség” – mondja Péter.

Ahogy arról Somfalva önkormányzata tájékoztat, az utóbbi időben már óránként 300 autó lépett át itt a határon, a legtöbben Nagymartonra, Kismartonra vagy Bécsújhelybe tartottak, munkába menet és jövet használták a nem erre a célra épült határátkelőt. Nekik most Sopron felé kell kerülniük.

A leginkább érintett ágfalvai utcában lakó egyik házaspár tagjai – épp házuk előtt kertészkednek – úgy vélik, ideje volt tenni valamit, mert akár akarták, akár nem, reggel 5-kor minden hétköznap felkeltek a nagy zajra. Földszinti hálószobájuk ablaka épp az útra néz. Fiuk is Ausztriában dolgozik, így neki is kerülnie kell, mégis a nyugalom szempontjából jó megoldásnak tartják a korlátozást, bár ők is inkább egy elkerülő építését támogatnák.

A határ túloldalán, Somfalván egy negyvenes éveiben lévő, jól szituált, takaros portával rendelkező nőhöz is becsengetek. Ő is egyetért azzal, hogy ideje volt a cselekvésnek, és reméli, többé nem kell a kocsik zajától szenvednie. Tőle tudjuk meg, hogy a rendőri ellenőrzés nem folyamatos, szúrópróbaszerűen mennek ki a határhoz megnézni, megszegi-e valaki a tiltást. Ha épp nincs ellenőrzés, akár át is lehet csusszanni, de ha elkapnak, az első büntetés 45 euró, majd 120, és így tovább.

A magyarok persze máris találtak olyan megoldást, mellyel kicselezhető a korlátozás, a határ ágfalvai oldalán több parkoló autót is megfigyeltünk, sokan négy keréken érkeznek, átsétálnak, majd négyen, öten beülnek az előző nap Somfalván hagyott kocsiba, és így, a benzinköltségeken osztozva indulnak munkába. Leleményességből tehát nincs hiány, de a végtelenségig ez sem tartható.

A somfalvai Emmelschuh kávézóban az is kiderült, hogy Burgenland tartományban májusban lesz választás, ez lehet az egyik oka annak, hogy a polgármester siettette a korlátozást, hiszen ezzel a döntéssel sokan szimpatizálnak a faluban.

A támogatók mellett bőven akadnak ellenzők is, a törvény ellen egy osztrák vállalkozó kezdett elsőként komolyabb lépéseket tenni; miután konzultált egy ügyvéddel, a magyarokkal összefogva aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy minél hamarabb megváltozzon a jelenlegi helyzet. A férfi indoka nem üzleti, hanem személyes alapokon nyugszik: nem érti, hogy ha negyvenévnyi lezárás után a rendszerváltoztatáskor megnyitották a magyar–osztrák határt, miért kell ismét korlátok közé szorítani az átjárást. Bár őt nem érinti az időkorlát, nem hagyta szó nélkül a dolgot, és már több százan biztosították aláírásukkal, hogy mellette állnak az ügyben.

Az ügyet nehezíti, hogy az osztrák sajtóban megjelenő információk sem pontosak, először napi 2300 autóról írtak, ez később 5000 lett, a Krone Zeitung pedig már 6000 ingázó kocsinál tart – mondja Anna. A cukrászdai alkalmazott arra is kitér, hogy a törvény nemcsak a magyarokat, az osztrák vállalkozókat is hátrányosan érinti. Nekik napi minimum 200 euró veszteségük származik abból, hogy nem arra mennek a magyarok, de a benzinkút is bajba kerülhet, és ugyanez a helyzet a hentessel. Csak Somfalván legalább hatvan magyar dolgozik.

Johann Lotter, Somfalva polgármestere kifejtette, hogy a nagymartoni kerületi elöljáróság (Bezirkshauptmannschaft) által jóváhagyott törvény jogilag érvényes, így visszavonásig él. A legnagyobb problémát az okozta, hogy míg 2010-ben 300, 2014-ben már 3000 autó haladt át – úgy tűnik, a számok mindenhol változnak –, a lakosság éppen ezért egyre hangosabban sürgette az intézkedést. Ráadásul az utat sem úgy tervezték, hogy ellenálljon ekkora megterhelésnek, és a közeli iskolába, óvodába és a temetőbe tartók biztonsága is fontos szempont volt, ahogy a zajszint csökkentése is.

Pék Zsuzsanna, Ágfalva polgármestere szerint mivel a települések szerkezete nem ekkora átmenő forgalomhoz igazodva alakult ki, az autók számának növekedése komoly gondokat okozott. A környezetet a sok áthordott szemét is rombolta, eltakarítása pedig több százezer forintos pluszköltséget eredményezett. A polgármester forgalomszabályozó lámpák elhelyezését javasolta a helyzet megoldására, amelyek lassítanák a gépkocsikat, így az ingázók nagy része más útvonalat választott volna, ám ezt a javaslatot Somfalván nem fogadták el. A törvény szerinte „egy problémát megoldott, és csinált helyette egy másikat”. A legfontosabb Pék Zsuzsanna szerint az volna, ha a forgalom nem növekedne tovább, de az ágfalviak tudnák használni azt az utat, amely a szomszédi kapcsolatok fenntartására szolgál.

De vajon hogy lehet megoldani, hogy legyen is út meg ne is, járjon rajta autó meg ne is? Ezen törik a fejüket most mindkét faluban.

Határ a két település között

Somfalva (németül Schattendorf) Soprontól 6 kilométerre nyugatra fekszik. Az első világháború végén Ausztria igényt formált Moson, Sopron és Vas vármegye egy részére, amit az antant elfogadott, és az 1919-es saint-germaini, illetve az 1920-as trianoni békeszerződésben szentesítették is. Magyarországon – tüntetésben is megnyilvánuló – óriási felháborodással fogadták, hogy a háború kirobbantásának fő felelőse, Ausztria is területet hasít ki az országból. Önkéntesekből felkelő alakulat szerveződött Héjjas Iván, Ostenburg-Moravek Gyula és Prónay Pál vezetésével. A Rongyos Gárda 1921. augusztus 28-án Ágfalvánál Francia Kiss Mihály, Kaszala Károly és Maderspach Viktor vezetésével szembeszállt a Sopronba bevonulni szándékozó osztrákokkal, és visszaverte őket. Ezzel vette kezdetét a közel másfél hónapig tartó nyugat-magyarországi felkelés; a felkelők a teljes mai Burgenlandot visszavették, majd kikiáltották a Lajtabánságot, amelynek élére Prónay került. A felkelésnek köszönhetően az 1921 októberében megrendezett velencei konferencián a magyar kormány elérte, hogy a terület egy részének – Sopron és környékének – hovatartozásáról az ott lakók dönthessenek; a referendumon 65 százalék voksolt a Magyarországhoz tartozás mellett. A népszavazás csak Ágfalvát érintette, a szomszédos Somfalvát nem, így az új határt a két település között húzták meg.