Az Alibaba vállalat és a kínai siker titka

Porter Erisman, a cég egykori munkatársa exkluzív interjút adott lapunknak Sanghajban.

–Három éve készült el első filmje, a Crocodile in the Yangtze (Krokodil a Jangce folyóban), amely az óriáscég, az Alibaba történetéről szól. Miből gondolta, hogy ez érdekelni fogja az embereket?
– Az alapító Jack Mával és csapatával nyolc évig dolgozhattam együtt. 2000-ben léptem be a cégbe, és 2008-ban döntöttem úgy, hogy távozom. Akkor úgy éreztem, minden tőlem telhetőt megtettem a vállalat fejlődéséért; ugyanakkor érdeklődni kezdtem a filmkészítés iránt. Hosszas gondolkodás után végül úgy döntöttem, hogy megvalósítom egyik régi tervemet. Visszaköltöztem Amerikába, és elvégeztem egy filmrendezői kurzust a New York-i Filmakadémián. Két év után álltam készen, hogy elkészítsem a filmet az Alibabáról. Úgy éreztem ugyanis, hogy egy hihetetlenül ösztönző történetnek voltam a szemtanúja. Jack Ma, aki angoltanárként kezdte pályafutását, felépítette a világ legnagyobb elektronikus kereskedelmi cégét, Kínából versenybe szállva amerikai konkurensekkel. Egy kínai vállalatnál amerikaiként dolgozva remek nézőpontot nyújtott számomra, hogy ezt, a mindenki számára tanulságos sztorit, az ő sikerhez vezető útját elmeséljem. Az elsődleges célom az volt, hogy bemutassam ezt az inspiráló történetet, legfőképpen vállalkozóknak, de persze mindenki másnak, akinek álmai vannak.

– Ön hogyan lett tagja az Alibaba csapatának?
– Pekingben dolgoztam egy reklámügynökségnél, viszont mindig is szerettem volna egy internetes kezdő, úgynevezett start-up cég életében részt venni. Ezt megemlítettem egy ottani barátomnak, aki ismerte Jack Mát, ő mutatott be neki.

– Egy amerikai számára biztosan megmutatkoznak a kulturális különbségek, amikor egy kínai cégnél dolgozik. Voltak más külföldiek akkoriban az Alibabánál? Milyenek voltak a munkahelyi élményei?
– Amikor csatlakoztam, rengeteg külföldi volt rajtam kívül. Ekkoriban jutott 25 millió dollárhoz a társaság befektetőktől, így megengedhette magának a cég, hogy nyugati szakértőket alkalmazzon. Ám ahogy a filmemben is szerepel, az ekkor érkezett külföldiek nem maradtak sokáig, én viszont nyolc évig. Ennek az lehetett az oka, hogy korábbról volt már tapasztalatom kínaiakkal. Tudtam, miként kell beilleszkednem a kínai üzleti környezetbe. Korábban Nyugaton azt tanultam üzletvezetőként, hogy a helyzetet elemezzem, és minden alkalommal egy tökéletes tervvel álljak elő. Ám Kínában vállalkozni egészen más, az ottani munkakörnyezetben gyorsnak és rugalmasnak kell lenni. Ezzel akkoriban már tisztában voltam, szerintem ez segített az ott maradásomban. Természetesen nem volt egyszerű, de számomra inkább érdekessé tette a mindennapjaimat az, hogy egy idegen kultúrába kellett beilleszkednem. A nyugati cégeknél több esetben azt látom, hogy az ott dolgozók nem élvezik a munka folyamatát, számomra viszont minden nap egy érdekes kihívás volt a kínai nyelv tanulásától a helyi szokások megismeréséig.

– Említette, hogy Jack Ma angoltanárként kezdte a pályafutását. Kik voltak a többiek, akikkel együtt alapította a céget?
– Eleinte 18-an voltak. Éppen mostanság futottam össze egyikükkel Sanghaj belvárosában. A hölgy is az egykori alapítók közé tartozott, Jack Ma diákjaként került a céghez. Mára saját üzlete van és milliárdos. Ami szerintem érdekes, az az, hogy az Alibaba csapatát alkotó emberek nem voltak agytrösztök, nem híres iskolából vagy nagy cégektől érkeztek, hanem egyszerű, átlagos fiatalok voltak. Dolgozott ott tanár, diák, újságíró. Jack Ma összefogta ezeket az embereket, és megtanította nekik, miként lehet jól együttműködni egy közös cél érdekében.

– Ez lenne a cég sikerének titka?
– Az első és a legfontosabb ok Jack különleges látásmódja. Az internet adta lehetőségeket rendkívül jól átlátta, valamint tudta, hogy ha valamit el szeretne érni, akkor a csapatnak együtt kell dolgoznia. Nem elég az, hogy reggel 8-tól este 5-ig bent vannak a munkahelyükön az ott dolgozók, mert nem ez a lényeg. Tudta, hogy kell egy közös cél, amit kizárólag akkor tudnak elérni, ha mindenki a szívét, lelkét beleadja. Számomra is ösztönző volt, hogy ezek az emberek nem voltak gazdasági és üzleti szakértők.

– Mára viszont az eleinte 18 embert foglalkoztató cég több ezer embernek ad munkát. Ön szerint mi a terve az Alibabának az elkövetkezendő évekre?
– A cégtől 2008-ban távoztam, de azóta is próbálom figyelemmel követni, merre tart. Fontos leszögezni, hogy az Alibaba a legelső naptól kezdve globális vállalkozás volt. Tehát voltak vásárlók például Magyarországról is, akik Kínából rendeltek termékeket, de ugyanúgy lehetővé vált akár egy magyar számára, hogy Afrikába adja el az árucikkeit. A cég kezdetektől fogva nemzetközi kereskedelemre szakosodott, importra és exportra. Kínán belül a legtöbb áruforgalmat lebonyolító cégek közé tartozik a Taobao és Tmall (mindkettő az Alibaba tulajdona – a szerk.), de az utóbbi időben ezekre az alapvetően Kínára fókuszáló cégekre is jellemzővé vált a határon túli értékesítés. Oroszországban például rendkívül népszerű az Aliexpressen keresztül vásárolni. A cég terveit tehát nem ismerem pontosan, de szerintem a továbbiakban is erősen fokuszálnak a belső piac kiszélesítésére, valamint a feltörekvő piacokon igyekeznek majd még inkább jelen lenni. Afrikában is van érdeklődés. Nigériában nemrég mutatták be Alibaba-filmemet, valamint egy ottani elektronikus kereskedelmi cégnél is dolgoztam egy hónapig. Azelőtt Sanghajban fogadtam egy indiai céget, amely szerette volna megismerni, miként működik az elektronikus kereskedelem Kínában. Tehát nemcsak Kínán belül van óriási jelentősége és befolyása az Alibabának. Feltörekvő országokból érkező emberek szeretnék megtudni az Alibaba sikerének titkát. Ami Nyugaton az Amazon és az Ebay, a kevésbé fejlett országokban az az Alibaba. Ez a fajta üzleti modell sokkal vonzóbb számukra, mint az amerikaiaké – sőt már több eladást produkál, mint a két óriás együttvéve. Ettől függetlenül nem gondolom, hogy Amerika lenne az Alibaba célja. Ott a piac már kiforrott, működőképes. Mint ahogyan az Ebay sem működött Kínában, ugyanúgy a kínai modell sem aratna nagy sikert a tengerentúlon.

– Amikor az Alibaba az amerikai tőzsdére került, minden eddigi rekordot megdöntve tarolt 2014 szeptemberében. Több elemző viszont figyelmeztetett, hogy a kezdeti siker akár óriási bukáshoz vezethet. Ön szerint fennáll ez a veszély?
– Amikor az Alibabánál dolgoztam, többször szóba került, hogy tőzsdére visszük a céget, de addig akartunk várni, ameddig csak lehetett. Azt tapasztaltuk ugyanis, hogy a konkurensekre, amelyeknek részvényei tőzsdére kerültek, nagy nyomást gyakoroltak a befektetők és a Wall Street. Az Alibaba esetében szerintem nagyon jót tett a cégnek, hogy kivárták a megfelelő alkalmat. Tizenöt év telt el az alapítástól az amerikai tőzsdére vonulásig. Ettől függetlenül így is van nyomás rajtuk, hiszen a részvények ára ingadozó, de úgy gondolom, ha valaki képes ezt a helyzetet sikeresen kezelni, akkor azok ők.

– Csakhogy a kínaiak egy része nem nézte jó szemmel, hogy nem a helyi részvénytőzsde mellett döntöttek. Ön szerint jó döntés volt New Yorkot választani?
– Az Alibaba szeretett volna a hongkongi börzén megjelenni, hiszen az Kínán belül van, az időzóna is ugyanaz. Ám az ottani tőzsdei szabályok tiltják azt a fajta stratégiát, amit az Alibaba követ, így New York mellett döntöttek. Személy szerint úgy gondolom, hogy egy kínai cég számára jobb, ha Hongkongban jegyzik a részvényeit, mivel ez rengeteg procedúrát megkönnyít, kezdve a kormánnyal való jó viszony ápolásával, a médián át a befektetőkkel kialakított viszonyig. Ami viszont a New York-i kibocsátásban kifejezetten előnyös, az a nemzetközi piaci kapcsolat, hiszen az üzleti partnerek színe-java Amerikában van főképp jelen.

– A kínai kormány jó szemmel nézi a nyugatra vonulást?
– Van, hogy támogatja a kormány a céget, de arra is volt példa, hogy ellenezték az Alibaba bizonyos lépéseit. Kínában ugyanis az információ terjesztése, az internetes szociális tevékenységek nem tetszenek a hatóságoknak. Az elektronikus kereskedelemben viszont a kormány szabad utat hagyott, így merem azt állítani, hogy ez a faktor az Alibaba előretörésében nem sok szerepet játszott.

– Kínára egyre inkább jellemző, hogy nyit a Nyugat felé, ennek példája maga az Alibaba. Ám vannak Kínán kívül olyanok, akik félnek ettől a gazdasági expanziótól. Ez ön szerint megalapozott vélekedés?
– Eddig 25 országban jártam a filmem bemutatása kapcsán, és sok esetben az emberek első reakciója a Kínával szembeni félelem volt. Valóban lehet az ország felemelkedésére így is tekinteni, már csak üzleti szempontból is. Ez a magatartás azonban megbénít, nem vezet sehová. A másik viszont a kínai gazdaság felemelkedése adta rengeteg lehetőség, amelyeket érdemes megragadni.

– Mégis, a félelem létezik. Ez miből fakadhat?
– Amikor egy új szuperhatalom létrejön, az emberek ellenséget akarnak belőle gyártani, és a politikusok is inkább ellenfélként tekintenek egy ilyen nagy ütemben fejlődő országra. Látva, hogy Kína gazdasága vágtat, külföldön sokan tarthatnak attól, hogy náluk munkahelyek fognak megszűnni, esetleg eddig létező lehetőségek fognak a semmibe veszni. Az egyik célja a filmem elkészítésének és a könyvemnek, ami körülbelül egy hét múlva fog megjelenni, éppen az volt, hogy bemutassam az óriási változáson átmenő Kínát. Az újítástól nem szabadna félnünk, hiszen a változás elkerülhetetlen.

– Mit hozhat ez a változás az elkövetkezendő húsz évben?
– Az elmúlt 20 év ütemes fejlődése a könnyebbik része volt a felemelkedésnek. Hiszen ebben a periódusban elég volt az, hogy a kormány szabad kezet adott átlagos embereknek, s hagyta kibontakozni az innovativitást és a vállalkozó szellemet. Ám a következő húsz évben valóban rendkívül sok nehézséggel kell szembenézni. Nem lesz annyi könnyű megoldás, mint eddig. A kínai kormánynak még jobban kell teljesítenie, így több kimenet lehetséges. Fejlődhet az ország továbbra is, de az is elképzelhető, hogy gazdasági sokk fog bekövetkezni, ami instabilitást és káoszt okozhat. Szintén kérdéses, hogy a kínai politikai berendezkedés elindul-e a demokrácia felé. Én mindenesetre abszolút optimistán tekintek Kína jövőjére.

– Ön szerint egy magyar start-up cégnek milyen esélyei vannak Kínában?
– Úgy gondolom, hogy Kína ideális hely vállalkozók számára, hiszen a változások nyomán rengeteg új lehetőség nyílik az országban. A legnagyobb probléma, amivel egy magyar cég szembetalálhatja magát, az az, hogy el kell felejteniük mindazt, ami otthon bevált, és arra kell figyelniük, mi kell a kínai embereknek, mi az, ami számukra csábító lehet. Már volt szó ilyen kudarcról: amikor az amerikai Ebay a kínai piacra próbált betörni, óriási pofonba futott bele azzal, hogy a saját sikerreceptjüket akarták követni. Semmi sem gátolta meg őket abban, hogy sikeresek legyenek Kínában, csak önmaguk. Elfelejtették az egyik legfontosabb szabályt, honosítani a termékeiket, a szolgáltatásokat a lehető legjobban összehangolni a helyi szokásokkal. A közelmúltban legalább tíz külföldi start-up céggel tárgyaltam Sanghajban, volt köztük osztrák, német, svéd vállalkozás. Azt tanácsoltam nekik is, hogy próbáljanak egy kínai fejével gondolkodni, amikor az itteni piacon kívánnak érvényesülni. Rengeteg lehetőség van, ám azt sem szabad elfelejteni, hogy a kockázat esélye talán még nagyobb.