Több mint százfős érdeklődéssel és személyes rossz tapasztalatok megosztásával folytatódott a Kelet-Magyarországi Szépkorúak Akadémiája programsorozata a Zsigmond Király Főiskola intézetvezetőjének előadásával Nyíregyházán. Jászberényi József, aki évek óta küzd, hogy felhívja a figyelmet az időskori diszkrimináció problémájára, előadásában kiemelte: Semsei Imrével, a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karának tudományos dékánhelyettesével különleges hivatásnak érzik az idősek védelmét.
Az intézetvezető az időskori diszkrimináció kérdéseivel 2008 táján kezdett foglalkozni a híres amerikai gerontológus, Robert N. Butler munkásságán keresztül, amelynek egy legfontosabb kérdése a koralapú diszkrimináció volt. „Azt tapasztaltam, hogy Magyarországon ennek a témának szinte semmilyen szakirodalma nincsen, legfeljebb orvosi tárgyú tanulmányok. 2010-ben a Polgári Szemlében jelent meg az első tanulmányom a témában, s azóta körülbelül 40 előadást tartottam az ageizmusról országszerte” – mondta el Jászberényi József az MNO-nak.
A kérdésre, hogy mikor vált látható problémává az ageizmus hazánkban Jászberényi elmondta: minden bizonnyal a többgenerációs családi modell széthullásával, a 19. század második felében kezdődött a hátrányos megkülönböztetés. Addig az idősek tisztelete kétségtelen tény volt – a szétköltözések után ezek a szálak lassan vékonyodtak. Hozzátette: nagy hiba ez, mert az emberiség nem véletlenül választotta több évezreden keresztül ezt a formát, hiszen akkoriban még minden generáció figyelt egymásra.
A Zsigmond Király Főiskolán 2009-ben hoztak létre egy kutatóközpontot, amely 2011-től szervezi az idősek képzését szerte az országban. Ma már 18 helyszínen vannak jelen, ahol több mint háromezer ötven év feletti diákot oktatnak.
„Sajnos az önkormányzatok egy része nagyon lassan ébred ebben a témában, míg mások (többek között Pestszentlőrinc, Kőbánya, Kispest vagy Szentendre) már komplex programok helyszínei, ahol többek között Szenior térképeket készítünk és időseket kiszolgáló központokat hozunk létre.”
A világon mindenhol igaz az, hogy konzervatívabb társadalmi légkörben mindig a hagyományos nagycsaládi formák előtérbe helyezése a jellemző – ilyenkor valamelyest javul az idősek tisztelete. Sajnos a modernebb társadalmakban, amelyekben a nyugati, liberálisabb szellem erősen érvényesül, ezek a kötelékek jobban lazulnak, erre jó példa lehet Dél-Korea, ahol a konfuciánus erkölcsök lazulásával egyre több idős embert hagynak magára az egyéni érdekeket előtérbe helyező, felelőtlen gyermekek, unokák.
A kérdésre, miszerint milyen súlyosabb következményekkel járhat, ha nem kezelik a helyzetet az intézetvezető, ismertette: „Egyértelműen növekszik a társadalom perifériájára szorított idősek száma, akik hamarabb halnak meg vagy lesznek magányosak, munkanélküliek, valamint nő közöttük a depressziósok száma is. Ezzel párhuzamosan drámaian emelkedik az időskori öngyilkosságok száma.”
Jászberényi azt javasolja azoknak, akiket hasonló megkülönböztetés ér, keressenek olyan közösségeket, ahol ezek a gondok megbeszélhetők. Ez lehet akár egy tanuló közösség is, amelyre szerencsére egyre több lehetőség van az országban.
Az időskori diszkrimináció nem csak hazánkban okoz nagy problémákat. Az amerikai Szilícium-völgy a tavalyi évre az egyik legdiszkriminatívabb térséggé vált. Itt jelenleg a harminc évet betöltött embereknek szinte lehetetlen munkát találniuk. Paul Graham, az egyik legkiemelkedőbb start-up cég indítója, a The New York Timesnak azt nyilatkozta, hogy a legtöbb kockázati tőkés a völgyben fel sem vesz 32 évnél idősebb munkavállalót.
„A fiatalok szimplán okosabbak” – jelentette ki 2007-ben a Facebook vezérigazgatója, Mark Zuckerberg egy előadásában. Másik ékes példája az ageizmusnak a ServiceNow szoftvervállalat munkaerő-keresésének szlogenje is: „olyanokat keresünk, akik előtt még jobb munka áll, mint mögöttük”.
