A világon mindenhol igaz az, hogy konzervatívabb társadalmi légkörben mindig a hagyományos nagycsaládi formák előtérbe helyezése a jellemző – ilyenkor valamelyest javul az idősek tisztelete. Sajnos a modernebb társadalmakban, amelyekben a nyugati, liberálisabb szellem erősen érvényesül, ezek a kötelékek jobban lazulnak, erre jó példa lehet Dél-Korea, ahol a konfuciánus erkölcsök lazulásával egyre több idős embert hagynak magára az egyéni érdekeket előtérbe helyező, felelőtlen gyermekek, unokák.
A kérdésre, miszerint milyen súlyosabb következményekkel járhat, ha nem kezelik a helyzetet az intézetvezető, ismertette: „Egyértelműen növekszik a társadalom perifériájára szorított idősek száma, akik hamarabb halnak meg vagy lesznek magányosak, munkanélküliek, valamint nő közöttük a depressziósok száma is. Ezzel párhuzamosan drámaian emelkedik az időskori öngyilkosságok száma.”
Jászberényi azt javasolja azoknak, akiket hasonló megkülönböztetés ér, keressenek olyan közösségeket, ahol ezek a gondok megbeszélhetők. Ez lehet akár egy tanuló közösség is, amelyre szerencsére egyre több lehetőség van az országban.
Az időskori diszkrimináció nem csak hazánkban okoz nagy problémákat. Az amerikai Szilícium-völgy a tavalyi évre az egyik legdiszkriminatívabb térséggé vált. Itt jelenleg a harminc évet betöltött embereknek szinte lehetetlen munkát találniuk. Paul Graham, az egyik legkiemelkedőbb start-up cég indítója, a The New York Timesnak azt nyilatkozta, hogy a legtöbb kockázati tőkés a völgyben fel sem vesz 32 évnél idősebb munkavállalót.
„A fiatalok szimplán okosabbak” – jelentette ki 2007-ben a Facebook vezérigazgatója, Mark Zuckerberg egy előadásában. Másik ékes példája az ageizmusnak a ServiceNow szoftvervállalat munkaerő-keresésének szlogenje is: „olyanokat keresünk, akik előtt még jobb munka áll, mint mögöttük”.
