Ősztől könnyebben gyógyulhatnak a májbetegek

Ugyan a hepatitis C mára gyógyíthatóvá vált, jelenleg csak a fertőzöttek töredéke kapja a legjobb szereket.

Az új gyógyszer-kombinációk befogadási folyamata jelenleg is zajlik: a finanszírozási protokollt hamarosan kihirdetik, azt követően pedig kiírják a gyártók közbeszerzési eljárását. Emiatt a társadalombiztosító várhatóan „csak” ősszel fogadja be az új szereket.

„Eddig interferon és ribavirin kombinációját használtuk, illetve ezeket még mindig alkalmazzuk első vonalban azoknál, akik korábban ilyen kezelést nem kaptak. Ezek viszonylag olcsók, és a mellékhatásaik is kibírhatók, viszont csak az esetek 40-50 százalékában sikeresek” – emeli ki a főorvos. Az, hogy a módszer megfelelő-e, a kezelésnek két pontján derülhet ki: akinél a vírusszám a kezelés első hónapja után nem csökkent megfelelően, azaz legalább a kiindulási vírusszám tizedére, annál a kezelést már ekkor abbahagyják, akinek pedig a harmadik hónapban még kimutatható vírus a vérében, azoknál szintén abbahagyják a kettős terápiát. Ilyen esetben ugyanis esélytelen, hogy a májból a vírus kiirtható legyen az interferon-ribavirin kezeléssel. Ezt követően már csak az új gyógyszerektől várható siker. Ezek azok, amelyeket jelenleg nem kaphat meg mindenki.

„Az, hogy jelenleg a betegek 5 százaléka kaphatja csak meg az új gyógyszer-kombinációt, azt jelenti, hogy a jelenleg felismert és nem gyógyult 2 ezer betegből 100 kezdheti el az új kezelést. Valószínű, hogy a következő másfél-két évben már az összes előrehaladott vagy súlyosan előrehaladott beteget – összesen 1500-1800-an lehetnek ilyenek – kezelni tudjuk az új szerekkel. Egyedül azoknak kell várniuk, akiknek a betegsége enyhe, szövődménye pedig még nincs” – mondja Makara doktor.

A korlátozásra azért lesz továbbra is szükség, mert a költségvetési keretbe minden beteg nem fog beférni. Ennek oka, hogy a krónikus hepatitis C kezelésére nagyjából évi 6 milliárd forint jut, ezt kell majd lehetőleg optimálisan szétosztani. Viszont míg a régebbi, interferon alapú kezelések költsége nagyjából 2-2,5 millió forint, addig a legkorszerűbbek listaára jóval 10 millió fölötti. Ugyan az ártárgyalások még nem történtek meg, az árak pedig azt követően sem lehetnek ismertek, viszont a szakmai vélemények szerint az új kúra költsége valamivel 10 millió forint alatt lesz. Emiatt indokolt az, hogy a nem súlyos állapotban lévő betegek első körben a befogadást követően is a régebbi, olcsóbb készítményeket kapják, az újakat pedig csak akkor, ha abba az 50-60 százalékba tartoznak, akiknél azok hatástalanok.

Az új készítmények miatt várhatóan kevesebb olyan hepatitises beteg veszti életét, aki jelenleg is májtranszplantációra vár. Ők sajnos elég sokan vannak: jelenleg Magyarországon évente nagyjából 50 májátültetés történik, mindeközben pedig 5 ezren halnak meg májbetegségben. Ennek oka, hogy májátültetés csak agyhalott donorból történhet, donorból, pontosabban ép májból pedig komoly hiány van. Akinek alkoholizmus miatt ment tönkre a mája és egy éven belül alkoholt fogyasztott, az nem is kaphat új szervet.

A hepatitis C-vírus a fertőzést követően 2-6 hónappal csak az érintettek 10-20 százalékánál okoz tüneteket. Ilyen a fáradtság, a hányinger, a hányás, émelygés és étvágytalanság, ami mellett jelentkezhet hasi fájdalom is.

A vizelet sötét színűvé válhat, a bőr és a szemfehérje besárgulhat, mindezt pedig enyhe láz, izom- és ízületi fájdalmak kísérhetik. Mivel azonban a fertőzés kezdeti szakaszát a többségnél nem kísérik feltűnő tünetek, az érintettek jó része nem is tud arról, hogy fertőzött. Viszont a folyamat ettől függetlenül nem áll le: az esetek körülbelül 75-85 százalékában a fertőzés krónikussá válik, és ez idővel súlyos egészségügyi problémákhoz vezethet.

Komolyabb tünetek éveken keresztül nem jelentkeznek a teljesen jellegtelen fáradékonyságon kívül. A hosszabb ideje fertőzöttek többségénél idővel krónikus májgyulladás alakul ki, amely eleinte inkább általános, mintsem specifikus tünetekkel jár. Jellemző lehet a más ismert nagyfokú fáradékonyság és a folyamatos fáradtságérzet, ami még akkor sem szűnik meg, ha valaki rengeteget alszik. Emellett jelentkezhet ismeretlen eredetű hasfájás, fejfájás, izom- és ízületi fájdalom.

Hepatitis C okozta májbetegségre utalhatnak a lábon látható érgyulladások, illetve a bőrben megjelenő, póklábakra emlékeztető vékony érhálózatok. A szemfehérje és a bőr sárgasága ugyancsak jellegzetes és feltűnő tünete a máj károsodásának, de ezek késői szimptómák gyakorlatilag végstádiumra utalnak. A krónikus fertőzöttek jelentős hányadában 20-30 éven belül májzsugor, azaz májcirrózis alakul ki, aminek talaján idővel májrák alakulhat ki.

Makara Mihály kiemeli, hogy Magyarországon a májátültetéseknek körülbelül 30 százaléka történik hepatitis miatt, ez pedig azért előzhető meg a betegek kezelésével, mert a vírusmentessé tett máj nagyon jól regenerálódik. Már több olyan vizsgálat is volt, ahol transzplantációs várólistán lévő betegeknél alkalmazták az új szereket pozitív eredménnyel: kezdeti vizsgálatok azt mutatják, hogy a szerv működése jelentősen javult. Azt még nem tudni, hogy ezzel a betegek végül elkerülhetik-e a transzplantációt, de az már biztos, hogy a szövődmények egy részét igen. Az ugyanis nem mindegy, hogy a beteg vírusmentes állapotban vár-e a lassan érkező új májra vagy sem. Mivel a betegség nagyon lassan halad előre, a szövődmények is kontrollálhatók: az ismert cirrózisos betegeket félévente ultrahanggal szűrik, így gyakorlatilag kizárt, hogy már áttétet képező májrákot fedezzenek fel. Általában már egy, maximum két gócnál észlelik a daganatot, transzplantációra pedig már kialakult májráknál sem feltétlenül van szükség. Elég lehet a daganat rádiófrekvenciás ablációval vagy embolizációval – tehát műtétet nem igénylő módszerekkel – történő kiirtása. Ha a máj erre még alkalmas, szükség lehet egyszerű rezekcióra, tehát májműtétre, a transzplantáció viszont csak későbbi stádiumokban jön szóba.

A szűrések terén komoly elmaradásban van hazánk, rutinszűrésként még az egészségügyi dolgozók vérét is csak elvétve tesztelik. Egyedül a véradók vérkészítményeit ellenőrzik minden véradásnál, illetve a műveseállomásokon végeznek ilyen vizsgálatokat. Emellett kivétel nélkül szűrik az ismert HIV-pozitív betegeket. Minden más szűrés esetleges, gyárak által finanszírozott, illetve pár helyen a hepatitis-világnap kapcsán szerveztek ilyen vizsgálatokat. Viszont ezek csekély száma miatt az érintettségről pontos adatok nem állnak rendelkezésre.

„Jelenleg azt gondoljuk, hogy a hepatitis C inkább az idősebbek betegsége, náluk fordul elő gyakrabban. Külön kiemelendők azok az egészségügyi dolgozók, akik vérvételt vagy műtétet végeznek, azzal foglalkoznak. Náluk a prevalencia az országos 0,7 százalékoshoz képest 2 százalékos. Ez viszonylag magas, persze kérdés, hogy mihez képest. Romániában az előfordulás már a lakosságnál is eleve 4 százalékos, de például Egyiptomban már 10 százalékos az országos átlag. A közeli országok közül hasonlóan magas az előfordulás Ukrajnában” – mondja a főorvos.

Magasabb a rizikója annak is, aki 1993 előtt vért kapott, ugyanis csak 1992 júniusa óta tesztelnek minden levett vérkészítményt hepatitis C-re. Mellettük kockázatos csoportba tartoznak a droghasználók, beleértve azokat is, akik 20 évvel ezelőtt egyszer kipróbáltak valamilyen intravénás vagy orron át felszippantott szert, de tüneteket még nem produkálnak. Valamint azok is, akiket tetováltak, különösen akkor, ha ez börtönben történt.

A főorvos szerint a hosszú ideig tartó panaszmentesség miatt mindenképpen országos szűrőprogramot kellene indítani, amelynek első lépéseként az egészségügyi dolgozókat kellene szűrni, méghozzá kampányszerűen, kezelésükre pedig külön keretet biztosítani amiatt, hogy ne a többi beteg rovására kapjanak elsőbbséget. A kormányzat tehát óriási lehetőség és felelős döntések előtt áll, ugyanis a munkájuk során fertőződött egészségügyi dolgozók szűrésével és meggyógyításával a fertőzések további átadása is megelőzhetővé válik.