Tíz méter. Ennyi hiányzik, hogy az M0-s körgyűrű északi hídja az ország leghosszabb átkelője legyen. A Megyeri híd tervezőit persze nem a gigantománia fűtötte, amikor nekiláttak az építmény megrajzolásának, ennél jóval fontosabb volt, hogy a Budapestet elkerülő autóút áthaladjon a Duna fölött. Nem volt egyszerű mutatvány: az átkelőt át kellett vezetni Budakalász felől indulva a Szentendrei-szigeten Újpest irányába. Ehhez meg kellett hajlítani a hidat, sőt hidakat. A budai oldali felhajtó hat különálló felszerkezetből, három hídból áll össze, csak ezután jön a Nagy-Duna-ág híd, végül a jobb parti ártéri híd.
Akárhonnan szemléljük, mind az 1862 métere lenyűgöző, az egyik olyan hazai hidunk – a technikai megoldásokat tekintve –, mely nemzetközi mércével mérve is figyelemre méltó.
Gábriel László narancssárga szolgálati autója pár perccel érkezésünk után fékez le a robusztus pesti pillér árnyékában. Reggel fél nyolc van, azért javasolta a korai kezdést a bejáráshoz, hogy ne főjünk meg a hídszekrényben. Nem vicc, ha odakint 33-35 fok van, bent 40 vagy ennél is több. A Megyerivel egy időben épülő Kőröshegyi völgyhíd építési munkálatai közben olyan meleg volt, hogy amikor kiöntötték az egyik betonkockát, ráütötték a tojást, és percek alatt kész volt a reggeli.
Az időjárás ezúttal kegyes volt hozzánk, bár így is izzadunk odabent. A vasbeton hídszekrényben túlsúlyos bokszolók is rohangálhatnának mérlegelés előtt, komoly a forróság.
A védősisak kifejezetten jó ötlet volt, percenként koppanunk a vasbeton áthidalókon. Vezetőnk sokkal rafináltabban közlekedik, bár jó egy fejjel magasabb mindannyiunknál, a legnyúlánkabb hídmester, akivel eddig találkoztunk.
A hídszekrényben haladva minden a helyén, a földről enni lehetne, sehol egy elhasználódott rézkábel vagy ottfelejtett spakli, még a festésen sem látszik folt. A csapadékot környezetvédelmi okokból – sok fővárosi híddal ellentéteben – nem a Dunába vezetik, hanem a parti szennyvízcsatornába. A riasztó és a mozgásérzéskelő mindent lát, hajléktalanok vagy graffitisek ide nem teszik be a lábukat. A híd alig egy hónap múlva ünnepli hetedik születésnapját, szemmel láthatóan karban van tartva. Szinte már hiányoznak az eddigi hídbejárásaink alkalmával széthajigált sörös dobozok, kétdekás kevertek. Mindannyian fellélegzünk, amikor kifelé menet találunk párat.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!