Az elmúlt négy év alatt 13,9 millióval nőtt a menekültek száma világszerte, így 2014-ben 59,5 millióra rúgott a számuk. Az ENSZ Menekültügyi Szervezetének frissen publikált éves jelentése szerint 2014-ben a menekültek 51 százaléka 18 év alatti gyerek, ami az évtized legmagasabb aránya – olvasható az UNICEF honlapján. Csak Magyarországon az év első hat hónapjában a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) 3779 olyan gyermeket (ez tízszerese a 2013-as adatnak) regisztrált, aki egyedül tette meg a hazánk és az otthona közötti, nemritkán sok ezer kilométeres utat – számolt be július közepén a Magyar Nemzet.
– A viszontagságos útjuk után kísérő nélkül Magyarországra érkező fiatalkorúak összességében egy működő gyermekvédelmi intézményrendszerbe kerülnek – mondta az MNO-nak dr. Lux Ágnes. – A gyerekmenekülteket a fóti Károlyi István Gyermekközpontban helyezik el, ahol minden szolgáltatást megkapnak, miképp a valamilyen okból a családjukból kiemelt magyar állampolgárságú társaik – emelte ki az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány gyermekjogi igazgatója. Lux szerint kérdéses azonban, hogy a magyar intézményrendszer fel van-e készülve ennyi gyerek ellátására, úgy véli, fontos lenne megerősíteni a segítő szakembergárdát. Mint arról a Magyar Nemzet is beszámolt, a hazánkba érkező gyermekek száma 120-szorosan múlja felül a fóti otthon honlapján megadott, migránsok részére fenntartott férőhelyek számát. Az ORFK lapunk megkeresésére korábban annyit közölt, nincsenek adataik, hogy hány, kísérő nélkül érkezett migráns fiatalnak veszett nyoma az elmúlt hetekben-hónapokban, de ők minden eltűntet keresnek.
Lux elmondta: azok a kísérő nélküli menekült gyerekek, akik Magyarországon maradnak, bekerülnek a magyar köznevelési rendszerbe is, ami azzal jár, hogy nagykorúságukig vagy tanulmányaik befejezéséig itt maradhatnak. A szakértő szerint feltételezhető, hogy az a 18. életévét Magyarországon betöltő személy, aki ennyi ideig itt maradt, már megkapta a menekültstátuszt, vagyis az Európai Unión belül ugyanolyan jogokkal rendelkezik, mint más állampolgár. Félő azonban, hogy a közbeszéd előítéletekre építve elkezdi stigmatizálni ezeket a gyerekeket, akik pedig ugyanolyanok, mint magyar társaik, csak épp nagyobb – virtuális és valós – hátizsákot cipelnek a hátukon – emelte ki Lux Ágnes.
Azt a tényt, miszerint ezek a gyerekek voltaképpen semmiben nem különböznek magyar társaiktól, igazolja a szakértő véleménye szerint az az UNICEF Magyar Bizottság Alapítvány által május közepén végzett kérdőív is, melynek során 12–17 éves menekülteket kérdeztek arról, hogy milyen gyermekjogok fontosak a számukra, és szerintük hol jó és hol rossz élni. A válaszadók alapvetően ugyanolyan szükségleteket fogalmaztak meg, mint bármely gyerek a világon. Többségük szerint az a gyerekbarát település, ahol nincsen háború, nincsenek fegyveres emberek, és erőszak sem, meghallgatják viszont a véleményüket, és ahol tanulni is lehet.
Mint azt az UNICEF munkatársa elmondta: a menekült gyerekeknek pontosan olyan jogaik vannak, mint a befogadó ország gyerekeinek, rájuk ugyanúgy érvényes a gyermekjogi egyezmény 3. cikke, amely kimondja, hogy a gyereket érintő valamennyi döntés során a kiskorú mindenek felett álló (legfőbb) érdekét kell figyelembe venni. Lux szerint bár ez talán megfoghatatlannak tűnik, de a menekültügyi eljárás során – amikor is feltérképezik a gyerek családi kapcsolatait, hogy ennek függvényében válasszák ki a számára legmegfelelőbb elhelyezést és ellátást – elengedhetetlenül fontos mégis figyelembe venni. Ez a feltérképezés azonban korántsem olyan egyszerű: a szakértő szerint bizalmi viszonyt feltételez, nem mindegy, ki, hogyan és mikor kérdezi a gyermekeket a körülményeiről, és arról, mit élt át.
Lux úgy véli, arra kell törekedni, hogy a gyerekekkel kapcsolatba kerülő felnőtt és a rendeltetésétől fogva idegen, a gyermekjogi igazgató szerint nemcsak a gyermekekben, de a felnőttekben is sokszor félelmet keltő hatóság segítő szándékkal járjon el. Így kialakulhat az a támogató légkör, amelyben a gyermek segítséget mer kérni. Az UNICEF munkatársa szerint szem előtt kell tartani, hogy a menekült gyerekek olyan országokból jönnek nagyon komoly traumákat elszenvedve, ahová senkinek nem ajánlják az odautat, ráadásul nagyon bizonytalan a további sorsuk is.
A támogató légkör kialakításáért küzdenek a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet szociális munkás és pszichológus munkatársai is, akik heti rendszerességgel látogatnak el a vámosszabadi és a bicskei táborba, hogy pszichoszociális segítséget nyújtsanak a gyerekmenekülteknek. Fontosnak tartjuk, hogy a frusztráló helyzet alól mentesüljenek a borzalmasan nehéz utat megtett gyerekek – mondta az MNO-nak Senkár Éva, a szervezet pszichológus munkatársa. Sajnos arra nincs mód, hogy nehéz helyzetük feldolgozásában hosszú távon segítsük őket, egyrészt a nyelvi akadályok, másrészt amiatt, hogy ezek a gyerekek és családok 3-5 nap után továbbállnak – tette hozzá.
A pszichológus szerint így az a cél, hogy olyan emlékezetesebb élményeket – legyen az közös játék, sport, kézműves foglalkozás – adjanak a gyerekeknek, amivel jelentősen csökkenthető a stressz. Mivel ezekben a táborokban minden korosztály megfordul, a csecsemőtől egészen a 18 évesig, próbálják szélesebbre venni a foglalkozások tárházát. Senkár szerint a személyes figyelem és odafigyelés a legfontosabb, ez az, ami pozitív élményt adhat a megterhelő környezetben. Úgy véli, a gyerekek bevonása a közös tevékenységbe ezalatt a rövid, átmeneti időszak alatt többet segít, mint a személyes történetekről való beszélgetés révén a traumás emlékek felidézése.
Más a helyzet viszont azokkal a gyerekekkel, akik kísérő nélkül, szüleiket elvesztve érkeznek, nekik mindenképpen szükségük van mélyrehatóbb pszichoszociális segítségre, aminek viszont meg kell teremteni az alapjait. Senkár szerint ehhez elengedhetetlen, hogy a gyermek megnyíljon, és faggatás nélkül ő maga kezdjen el mesélni. Ezt elérni viszont nem egyszerű, egyrészt a nyelvi akadály miatt, másrészt azért sem, mert a gyerekek további sorsa is bizonytalan, ami még több stresszt szül. Ezért is fontos, hogy minél hamarabb stabilizálódjon a kiskorúak helyzete – tette hozzá a pszichológus.
Senkár Éva az eddigi foglalkozásokat értékelve elmondta: a gyerekeket könnyen be tudták vonni a játékba, és a szülők is örömmel vették a segítségnyújtást, egy időre fellélegeztek. A táborokban egyébként nagyon kevés az olyan eszköz, amivel a gyerekek le tudják foglalni magukat, ráadásul a munkatársak is nagyon leterheltek, kétszer annyi emberrel kell foglalkozniuk, mint amit a kapacitás megenged.
