A rektor közölte: a szultán jelentősebb ellenállás nélkül vonulhatott be a királyi székvárosba, amelyet kifosztott, felgyújtott, serege végigpusztította a középső országrész széles sávját, és a prédával, rabok tízezreivel hagyta el az országot.
Patyi András szólt arról, hogy a csatavesztés valószínűleg legsúlyosabb későbbi következménye Szapolyai János és I. Ferdinánd egy évtizedes véres polgárháborúja, valamint János király 1528. évi vazallusi szerződéskötése volt a török portával.
Az ország hosszú időre az oszmán–Habsburg vetélkedés közvetlen szárazföldi hadszínterévé vált, és soha többé nem lett olyan, mint azelőtt – jegyezte meg.
A rektor utalt arra, hogy a Habsburgok másfél évszázad múlva megszerezték a török által elfoglalt területet, de azon nem a magyar nemesség kormányzását, hanem saját központosított monarchiájuk uralmát biztosították, az ország területi egysége a kiegyezéssel állt helyre.
Mint mondta, ma két, Moháccsal kapcsolatos meghatározó nemzettudati alapgondolat egyike, hogy a csata okozta változásokat a magyar királyság sohasem heverte ki igazán, nem is heverhette ki, mert Mohács maga a megváltozott, tragikusan rossz irányba fordult magyar történelem. A másik az, amely szerint a mohácsi tragédia csak a trianoni igaztalan rablóbéke tragédiájához mérhető.
„Egy dél-magyarországi mezőváros és egy francia királyi kastély az, amely nemzeti veszedelmünk, nemzetünk elveszejtésének nem egyszerűen szimbóluma, hanem hordozója lett, sokan hiszik, hogy Trianonhoz az út Mohácson át vezetett” – fogalmazott.
Závodszky Szabolcs, a Duna-Dráva Nemzeti Park (DDNP) igazgatója elmondta: a DDNP vagyonkezelésében lévő, Sátorhely határában található, 1976-ban elkészült emlékhely 1700 katona végső nyughelye, 2012-ben elsőként kapta meg nemzeti emlékhely rangot, a múltidézést öt éve egy interaktív látogatóközpont is segíti.
A szombati megemlékezésre hagyományőrzők, érdeklődők mellett eljöttek azok, akik mintegy négy évtizeddel ezelőtt szocialista brigádtagként, önkéntesként részt vettek az emlékhely építésében.
