Már az unió régi tagállamai sem tudtak megegyezni a kezdetekkor, hogy a bel- és igazságügyi területet, benne az idegenrendészettel, közösségi hatáskörbe adják át. Ebben a mai napig nem volt változás, és még a nizzai alapjogi charta és a lisszaboni szerződés életbe lépése sem hozott áttörést, bár ez utóbbi két joganyag erősítette a tagállamok menekültügyi eljárási lehetőségeit a menedékkérőkkel szemben. Ma viszont a migránsválság közepette sincs egységes akarat arra nézve, hogy a kérdést a tagállamok feletti szintre utalják.
– A dublini rendeletet nem lehet csak úgy felfüggeszteni, de az államok, mint láttuk azt Németország és Magyarország esetében, fenntartják a jogot arra, hogy időlegesen ne használják – mondta lapunknak Gálik Zoltán, a Corvinus Egyetem docense, aki az egységes regisztrációs rendszer bevezetése mellett érvelt.
Schengen elsődleges joganyag, a jogi hierarchia legtetején áll, egy nemzetek feletti jogszabályrendszer, és ha valamelyik tagország indokolatlanul hosszú ideig függeszti fel (például a belső határ lezárásával), akkor bíróság elé citálható. Gálik Zoltán részletezte: a dublini rendelet nem alkalmas arra, hogy a megváltozott menekültügyi helyzetre reagáljon. Hosszú konzultációba kellene bonyolódnia egy tagállamnak az Európai Bizottsággal és az Európai Tanáccsal, ha változtatni szeretne menekültügyi eljárásmódján.
Az Európai Uniónak (EU) nincs egységes nyilvántartása a biztonságos és nem biztonságos országokról, ezek meghatározása tagállami hatáskörbe tartozik. A visszatérítési egyezmények sincsenek egységesítve, ami viszont azért problematikus, mert nagyon nagy arányban keringenek Európában olyan migránsok, akik nem kapnak menekültstátust, de újra és újra beadják.
További probléma, hogy az EU mint szuverén hatalom nem tud úgy eljárni a diplomácia világában, mint bármely más ország. Federica Mogherini, az unió külügyi főbiztosa annyit tud tenni a diplomácia terén, amennyit a külügyminiszterek tanácsa megenged neki. Ez a limitált külpolitika csakis a végrehajtás szerepét osztja a főbiztosra. Gyakorlatilag ugyanaz a helyzet, mint a görög válság idején, ahol Németország intézkedett. Az uniónak nincsenek sem intézményi, sem politikai keretei a végrehajtáshoz, csak az egyes tagállamoknak.
Az illegális határátlépők vándorlásának egyik okát megint csak az egységesség hiányában látja Gálik Zoltán. A tagállamok között hatalmas különbségek vannak abban a tekintetben is, hogy ki mennyi pénzt fordít egy-egy menekültre. Az olaszok például már a menekültügyi eljárás alatt hozzáengedik a menedékkérőt a munkaerő-piachoz, az osztrákok viszont csak ideiglenes vagy idénymunkát biztosítanak nekik. – Sajnos elterjedt az a nézet, hogy vannak ugyan európai szabályok, csak senki nem tartja be őket – összegzett a szakember. Gálik Zoltán hangsúlyozta, ahhoz, hogy működjön az egységes jogrendszer, a normalitás állapotához kellene visszatérni.
