Andrzej Stasiuk nemcsak hazájában, de annak határaink kívül is az egyik legismertebb lengyel író. Főként esszébe hajló útirajzaival vált ismerté, több kötete magyarul is olvasható. Az eredetileg Varsóban felnőtt és a nyolcvanas években dezertálásért még a börtönt is rövid időre megjárt szerző jó ideje a lengyel–szlovák határon él egy kis faluban, aminek temetőjében magyar katonasírokat is találni, ezeket előszeretettel ápolja az Osztrák–Magyar Monarchia iránt erős nosztalgiát tápláló író.
A katolikus közéleti napilapban szeptember első hetében megjelent cikkében Stasiuk kifejti: valójában semmi csodálkozni való nincs a mostani események kapcsán. A migránsokról szólva így fogalmaz: „Mi magunk provokáltuk őket dicsekedve a jólétünkkel, a biztonságunkkal és az emberi jogainkkal.” Egyfajta Eldorádónak mutattuk a Nyugatot az általunk felfedezett televízió, Hollywood és az internet csatornáin keresztül – teszi hozzá. Erre nem volt jogunk a mai időkben – véli az író. Az elmúlt ezer év során csak kevés ember volt képes olyan gyorsan helyet változtatni, mint manapság – írja Stasiuk. Ma viszont tökéletesen előkészített útvonalak és GPS segíti az útra indulók dolgát.
„Persze lehet állítani, hogy nem mindegyikük mélységesen szegény, nem mindegyikük haldoklik az éhségtől. Csakhogy mi szorgalmaztuk a szüntelen fejlődés fétisét, és mi avattuk a határtalan gazdagodás és a saját sorsunk javításának eszméjét a jelen uralkodó vallásává” – írja. Ez a jelenség persze mindig létezett – teszi hozzá Stasiuk –, de mára végképp globális szintre lépett. Ez pedig vándorlásra késztet: faluból városba, másik országba, és vannak, akiknek a cél érdekében kontinenst és civilizációt kell váltaniuk.
Stasiuk végkövetkeztetése meglehetősen borúlátó. Szerinte a következő időkben is milliók fognak útnak indulni azért, hogy megbizonyosodjanak arról: a gazdagság, amit a mi világunkról elképzelnek, valós-e. Mi nyitottunk nekik utat – mondja – azzal, hogy egyetlen, globális, közös világot teremtettünk. A különbség pedig, ami a mi jólétünk és a világ többi része között fennáll, tarthatatlanná vált. És annak érdekében, hogy ezen enyhítsünk, küldhetünk missziókat, hadsereget, piacokat, hogy ezzel hárítsunk, nem is beszélve arról a demokratikus maszlagról, hogy mindannyian egyforma emberek vagyunk, de csak akkor lesztek egyenlőek velünk, ha olyanok lesztek, mint mi – teszi hozzá. Akkor táncolhatjátok a táncaitokat, felvehetitek a színes népviseleteket, mesélhetitek a saját történeteiteket, kiváltva ezzel liberális együttérzésünket, nyugdíjat is kaphattok, és még az olcsó éttermeiteket is megnyithatjátok.
Orbán Viktornak igaza van – írja cikke utolsó bekezdésében Stasiuk. Ez a következő Nagy Népvándorlás – összegez. Magyarként a miniszterelnök ezt biztosan tudja, hiszen országa történelmének meghatározó eseménye volt a lengyel író értelmezésében extravagáns kifejezés: a honfoglalás. Ám ez csak látszólag extravagáns kifejezés – írja Stasiuk. Mert nem kell hozzá nagy képzelőerő, hogy előhívjuk a képet, ahogy félszigetünk (vagyis Európa) minden kapuját elönti ez a mostani exodus.