A docens szerint a jelenlegi béremelés után jövőre alighanem még ez a keret sem lesz, mert az emelés nagy részét az egyetemnek kell kigazdálkodnia.
Az intézet, amelyben Máté András dolgozik, 2011-től 2015-ig létszámának 40 százalékát veszítette el. Mint mondja, lényeges, fontos területek maradtak lefedetlenül, az oktatás szakszerűsége komolyan veszélybe került. Csak a nyugdíjasok és más szívességi előadók ingyenmunkája segít átvészelni a helyzetet – tette hozzá.
A felsőoktatásban az utolsó inflációkövető béremelés 2008 januárjában volt – emelte ki a tanszékvezető, majd azzal folytatta, hogy az azóta számított inflációs veszteség 37 százalék, amit mindenki súlyosan megérez. A most januárra megígért béremelés ennek a felét sem teszi ki, sőt a három évvel későbbi időpontra beígért újabb emeléssel együtt is lényegesen kisebb a végösszeg. Egyes számítások szerint ahhoz is ötvenszázalékos emelés kellene, hogy a visegrádi átlagot elérjük, a hazai oktatói bérek már nemcsak a nyugat-európaiaktól maradnak el sok százalékkal, hanem az exszocialista régiótól is nagy lett a lemaradás.
A Népszabadság megkereste a felsőoktatásért felelős államtitkárságot, amely nem vitatta, hogy az adjunktusok és a tanársegédek bére túlságosan alacsony, de mint „épp ezért tettek javaslatot a felsőoktatáson belül a bérek rendezésére”. Azt pedig kifejezetten hangulatkeltésnek tartják, hogy a doktoranduszok ösztöndíjemelését és az oktatók bérrendezését összemossák.
Ma egy egyetemi docens egy mestertanár fizetésének felét sem keresi – hangsúlyozta az MNO-nak Máté András. Kiemelte: a fiatalabb oktatói nemzedék különösen méltánytalan helyzetbe kerül, amikor nemcsak a kezdő középiskolai tanárok bérénél, de még a doktoranduszok ösztöndíjánál is kevesebbet kap akár egy – kötelezően doktor, és tíz-tizenöt éve pályán lévő – adjunktus is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!