– Az advent az adventus Domini, azaz az Úr eljövetele latin kifejezésből származik. Az unitárius egyház hitvallása eltér a többi protestáns felekezetétől, Jézust nem tartják Istennek. Advent táján mit és hogyan ünnepelnek?
– Számunkra Jézus tanító, próféta, útmutató, akinek a tanításait próbáljuk – nemcsak advent idején, hanem minden vasárnap – föleleveníteni, és az ő követőivé válni. A karácsony számunkra szintén Jézus születése körüli eseménysorozatot jelent. Olyan nekünk az advent, mint amikor valaki utazásra készül: minél kevesebb idő marad az indulásig, az utazó úgy hangolódik rá az utazásra. Amikor már csupán pár napja marad, kizárólag az indulásra koncentrál. E gondolat jegyében szervezzük meg híveink körében a karácsony várását, ami számunkra a család, a gyermekek ünnepe. Édesanyja kilenc hónapon át várta a kisded Jézus világra jövetelét – nem meglepő, ha karácsonykor több keresztelést igényelnek a hívek, mint az év más időszakában.
– Az unitáriusok Jézusra nem mint megváltóra gondolnak, mégis megünneplik a születését?
– A reformációnak a mi egyházunk a legfrissebb hajtása, a hit reformálását az alapító, Dávid Ferenc továbbgondolta. Jézusról azt állította, hogy őt a niceai zsinat határozatának megfelelően emelte az utókor, úgymond tiszteletből, imádatból isteni rangra. Ha visszamegyünk Jézushoz, és az ő evangéliumát elfogadjuk, továbbá Jézus követőivé szeretnénk válni, akkor azt kell mondanom, mi még nem jutottunk el odáig, hogy Jézust isteni rangra emeljük. Igaz, nem is fogunk, mert Jézust mint embert szeretnénk megismerni, és példaadásából meríteni. E szempontból megközelítve a karácsony és az advent teljesen átértelmeződik, unitárius felfogásunk szerint mi nem az ő eljövetelét-születését várjuk, hanem próbáljuk magunkat lelkileg felkészíteni az adventben a gyermekek és embertársaink iránti szeretetünk kimutatására.
– Az advent, a karácsony az unitáriusoknál a szeretet ünnepe?
– A szeretet, a család és a közösség ünnepe egyaránt, mert ha tágabb értelemben vesszük, akkor mi mint egy egyházközség egy szeretetközösségben élünk. Ahol a különböző családból érkező tagok olyan gyülekezet tagjai, akiket „családtagokként” is fel lehet fogni, akik együtt ünnepelnek – karácsonykor is.
– A többi felekezethez hasonlóan gyújtanak gyertyát, állítanak karácsonyfát?
– Készítünk adventi koszorút, a négy adventi vasárnap során meggyújtjuk a gyertyákat, és sütünk mézeskalácsot. A többi keresztény felekezethez hasonlóan mi is feldíszítjük a fát, amely alá odatesszük az ajándékokat. Gyülekezetünk megajándékozza azokat az egyedülálló időseket is, akik még a templomba sem tudnak eljönni.
– Hány tagja van az unitárius gyülekezeteknek?
– A mi Bartók Béla gyülekezetünk 650 tagú, több mint hatoduk gyermek, vagyis gyarapodó egyházközség vagyunk. Az országban nagyjából 15-20 ezer unitárius lehet, bár a népszámlálási adatok alapján alig hétezren vallották magukat unitáriusnak. Erdélyben körülbelül hatvanezer hívőnk él.
– Hogyan élik meg a hívek, hogy a karácsonyi ünnepkört szinte teljesen kisajátította magának az üzleti világ?
– Nagyon zavaró volt látni, hogy alig múlt el a halottak napja, máris felkerültek a polcokra a Mikulás-csomagok, a karácsonyi ajándékok. Az Újtestamentumban a Példabeszédek könyvében ez áll: „A hosszú várakozás beteggé teszi a szívet, de a beteljesült kívánság az élet fája.” Ha sokáig várakozunk vásárolgatva, mire karácsonyhoz érünk, elfáradunk, telítődünk, lezajlik bennünk minden. Amikor egy hónapig csak ebben a bűvkörben élünk, mi újat tudna hozni az ünnep? Emlékszem, gyermekkoromban, bár a templomban advent idején gyújtottunk gyertyát, és tanultuk karácsonyi verseket, dalokat, ez nem azt jelentette, hogy az utcán úton-útfélen fények, reklámok hívják fel a figyelmet a karácsonyra – a szüleink is titokban vették meg az ajándékokat. Legbelül persze várakoztunk. Csak egy héttel az ünnep előtt kezdtünk ráhangolódni az ünnepre, ami azzal kezdődött, hogy takarítottunk a portán, a házban, hogy az ünnepet tisztán várjuk. Azt tanácsolom, ugyanezt tegyük lelkünkkel, az ember ilyentájt tisztítsa meg a gondolatait, és megnyugodva, megtisztulva várja az adventet; menjen át a szomszédjához, béküljön ki a haragosával.
– Meg lehet őrizni ebben a közegben a meghittséget?
– Nehéz kigyomlálni a fejekből a rosszat, vagy kivonni magunkat az üzleti befolyás alól, mert ha kilépünk az utcára, csak el kell mennünk vásárolni, ahol azonnal szembetalálkozunk az „ünneppel”. Próbáljuk elérni, hogy a karácsony teljesen „mentes” legyen, igyekszünk más lelkiállapotot teremtetni a hívekben.
– Manapság más, a terrorfenyegetettség is árnyékot vet az adventre. Mennyire igényelnek a hívek útmutatást kül- és belpolitikai kérdésekben?
– A médiából folyamatosan értesülnek a hírekről, így az istentiszteleteken nem hozom fel azokat, mert nem igénylik, elegük van. Itt, a mi vallási és szeretetközösségünkben egymással foglalkozunk.
– Miből gondolja, hogy a híveknek elegük van?
– Félszavakból, félmondatokból, legyintésekből gyorsan következtetni lehet erre. Ugyanakkor nem tapasztalok aggodalmat, mert az emberek tudják, hogy a migránsok nem bennünket akarnak elárasztani, látják, nem mi vagyunk a célország. Ezért azt gondolom, a mi híveinkben nincs félelem.
– Tud az egyház megnyugvást adni, hogy a háborgó lelkek advent idején képesek legyenek az elcsendesedésre?
– Mint lelkésznek nehéz úgy elvonatkoztatnom, hogy legalább egy pár gondolatba ne szőjem bele a világban történő eseményeket, hiszen a híreket mi is követjük. Nagyon nehéz kiszakadni ebből a földi, anyagi és érdekvilágból, és csak az evangéliumi lelki környezetben élni, prédikálni. A minap a sötétségről és a világosságról beszéltem, amelyben kiemeltem a dalai láma párizsi terrorcselekményeket követő gondolatait, mely szerint emberek okozták a tragédiát, amit embereknek is kell megoldani. Ne imádkozzunk Istenhez, mert több mint valószínű, hogy azt mondaná: oldjátok meg ti, én helyettetek nem tudom helyrehozni a hibáitokat. Vigyáznunk kell cselekedeteinkre. Kétségtelen, hogy nyugtalanító a helyzet, ezért nehéz a békességről, a szeretetről, Jézus példázataiból beszélni. Habár Jézus is a maihoz hasonló háborgó időben nyugtatta a lelkeket. Olyan családi közösséget próbálunk alkotni, amelyben a több helyről érkező emberek egymással szót értenek, ahol kiszakadhatnak a mindennapokból.
