A szertartás után Erdő Péter az MTI-nek elmondta: az első szentévet VIII. Bonifác pápa hirdette meg 1300-ban azzal a szándékkal, hogy a szentév a kereszténység századfordulóinak ünnepe lesz. Az újkorban már nemcsak 100, hanem 50 évenként vagy még gyakrabban is meghirdették. „Utoljára 2000-ben volt a nagy jubileum éve.”
A bíboros elmondta: az Ószövetség beszél arról, hogy ideális esetben 50 évenként „meg kell újítani magunk körül a világot”. Ilyenkor el kell engedni az adósságot, vissza kell adni az adósság fejében másnak juttatott földeket, el kell tépni az adósleveleket, és szabadon kell bocsátani az adósrabságban sínylődőket. „Volt ebben nagyon sok emberi tapasztalat is – mutatott rá Erdő Péter –, hiszen az adósság felgyülemlése, a napi kötelezettségek egyfajta szövedékké válása sokszor akadályozza, gúzsba köti a társadalmat.” A jubileumi év tehát a nép megújulását szolgálja. Ez – „legalábbis eszményként” – megjelent az Ószövetségben, azt azonban nem tudjuk, hogy valójában hányszor és hol gyakorolták – fűzte hozzá.
Mindenesetre ez az eszmény él tovább a szentévekben, így ezek a „jubileumi alkalmak mintegy amnesztiaként jelentkeznek”, természetesen keresztény felfogásban, és Isten és ember, nem pedig ember és ember viszonylatában.
A szentév során elnyerhető bűnbocsánatnak ugyanakkor mindig feltétele a bűnbánat és a megtérés – hangsúlyozta Erdő Péter. Az Istenhez való „alázatos közeledés” jele a szent kapu is, hiszen mielőtt belépünk egy kapun, megtöröljük a lábunkat, letisztítjuk magunkról az út porát.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!