Erdő Péter hangsúlyozta: a hívő ember feladata, hogy az „önzéstől való megszabadulás, az öröm és az újrakezdés forrásává” váljon a többi ember számára.
„Ilyen lélekkel és gondolatokkal lépjünk át idén a szentévi kapun, fogadjuk el és adjuk tovább a világnak Isten irgalmasságának ajándékát” – kérte a bíboros.
Ferenc pápa az irgalmasság évét meghirdető, Misericordiae vultus kezdetű bullájában rendelte el, hogy a vatikáni Szent Péter-bazilika szent kapujának december 8-i megnyitását követő vasárnap szerte a világon, minden egyházmegyében nyissák meg az „irgalmasság kapuit”.
A székesegyházakban, kegyhelyeken, börtönökben és kórházakban is nyitható kapuk célja, hogy aki átlép rajtuk, „megtapasztalja a vigasztaló, megbocsátó és reményt adó Isten szeretetét” – olvasható a dokumentumban.
Erdő Péter homíliájában hangsúlyozta: advent harmadik vasárnapján „az egyház az öröm színét vegyíti a várakozás sötétjébe”. „Van okunk örülni, mert készül a megígért Megváltóval, Istennel való találkozásunk”. A találkozáshoz pedig két dolog szükséges: az ember megtérése és Isten segítő szeretete.
Keresztelő Szent János, a megtérő ember képviselője azt hirdeti, hogy mindenkinek, még a vallásos előírásokat megtartó embernek is szüksége van a megtérésre.
De hirdeti azt is, hogy mindenki számára lehetséges, és nincs olyan reménytelen élethelyzet, amelyben már ne lehetne megtérni – tette hozzá Erdő Péter.
Ez a megtérés pedig „kihat az emberekkel való viszonyunkra is: odafordulást kíván a másik emberhez, igazságosságot a másik ember iránt” – figyelmeztetett.
Az Istennel való találkozás másik nagy feltétele magának az Istennek „erőt adó, átformáló kegyelmi jelenléte”. „Ez teszi lehetővé és teljessé a megtérésünket, ez hozza meg várakozásunk beteljesedését, és ez az az isteni kegyelem, amit méltán nevezünk irgalmasságnak” – tette hozzá a bíboros.
A szentmise végén az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye plébániáinak, iskoláinak, szociális létesítményeinek képviselői átvették Erdő Pétertől azokat a molinókat, amelyek az egyházmegye intézményeiben egész évben hirdetik majd – ahogy a bíboros fogalmazott –, hogy „nyitva van az irgalmasság kapuja”.
A szertartás után Erdő Péter az MTI-nek elmondta: az első szentévet VIII. Bonifác pápa hirdette meg 1300-ban azzal a szándékkal, hogy a szentév a kereszténység századfordulóinak ünnepe lesz. Az újkorban már nemcsak 100, hanem 50 évenként vagy még gyakrabban is meghirdették. „Utoljára 2000-ben volt a nagy jubileum éve.”
A bíboros elmondta: az Ószövetség beszél arról, hogy ideális esetben 50 évenként „meg kell újítani magunk körül a világot”. Ilyenkor el kell engedni az adósságot, vissza kell adni az adósság fejében másnak juttatott földeket, el kell tépni az adósleveleket, és szabadon kell bocsátani az adósrabságban sínylődőket. „Volt ebben nagyon sok emberi tapasztalat is – mutatott rá Erdő Péter –, hiszen az adósság felgyülemlése, a napi kötelezettségek egyfajta szövedékké válása sokszor akadályozza, gúzsba köti a társadalmat.” A jubileumi év tehát a nép megújulását szolgálja. Ez – „legalábbis eszményként” – megjelent az Ószövetségben, azt azonban nem tudjuk, hogy valójában hányszor és hol gyakorolták – fűzte hozzá.
Mindenesetre ez az eszmény él tovább a szentévekben, így ezek a „jubileumi alkalmak mintegy amnesztiaként jelentkeznek”, természetesen keresztény felfogásban, és Isten és ember, nem pedig ember és ember viszonylatában.
A szentév során elnyerhető bűnbocsánatnak ugyanakkor mindig feltétele a bűnbánat és a megtérés – hangsúlyozta Erdő Péter. Az Istenhez való „alázatos közeledés” jele a szent kapu is, hiszen mielőtt belépünk egy kapun, megtöröljük a lábunkat, letisztítjuk magunkról az út porát.
