Az Európai Bizottság kötelezettségszegés megállapítására indított keresetet Magyarországgal szemben az uniós bíróság előtt. A bíróság megállapította, hogy az Erzsébet-utalvány és a Szép-kártya rendszere egyes elemeivel Magyarország megsértette a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát. A bíróság öt pontban állapított meg eltérést az uniós jogtól. Az a tény, hogy a más tagállamban letelepedett vállalkozások magyarországi fióktelepei nem bocsáthatnak ki Szép-kártyát, sérti az uniós irányelvet, mivel a tagállamok nem akadályozhatják a szolgáltatókat a letelepedési formájuk megválasztásában.
A magyar kormány továbbra is elszánt az Erzsébet-program megtartásában, ugyanakkor tudomásul veszi és tiszteletben tartja az Európai Bíróság magyar kafetéria-rendszerről szóló döntését – mondta Kovács Zoltán kormányszóvivő keddi sajtótájékoztatóján.
Közölte: a kormány szerdai ülésén tárgyal a kérdésről, és egy olyan rendszert hoznak létre, amely megfelel az Európai Unió követelményeinek, de legfőképpen tiszteletben tartja, figyelembe veszi a magyar emberek érdekét.
Hangsúlyozta: a 2016-ra meghirdetett programok, illetve az idén érvényes szabályok változatlanul megmaradnak, a pályázatok lezajlanak, a pénz, illetve a keretek megvannak.
Kovács Zoltán a döntést Magyarország és a magyar emberek számára kedvezőtlennek ítélte, és kiemelte, hogy egy sikeres, jól működő programról van szó. Mint mondta, az elmúlt években 48 ezer munkaadó és több mint kétmillió felhasználó élt a program adta lehetőségekkel, valamint 58 ezer elfogadóhely jött létre, ennek révén pedig több mint 600 ezer ember, ezen belül 300 ezer gyermek szociális üdültetését és pihenését tette lehetővé a program.
Arra a kérdésre, számítanak-e rá, hogy a piacról kiszorult francia cégek kártérítési igényt támaszthatnak a magyar kormánnyal szemben, Kovács Zoltán azt mondta: „az egész ügy ebben az értelemben bűzlik”, mert a multinacionális cégek feljelentése alapján született az eljárás, és ez szerinte „át is üt az ítélet tartalmán”.
Az Erzsébet-utalványok – akár papíralapon, akár kártyán rendelve – továbbra is a béren kívüli juttatás részeként adhatók, ezt a hatályos adójogszabályok biztosítják. Az Erzsébet-utalványok kibocsátása, elfogadása és beváltása elektronikus kártya formájában is zavartalanul folytatódik – erősítette meg az Erzsébet-program honlapján olvasható közlemény.
Emellett a magyar jog bizonyos körülmények között arra kötelezi a Szép-kártya kibocsátóit, hogy a magyar jog szerint létrejött gazdasági társaság (részvénytársaság vagy korlátolt felelősségű társaság) formájában működjenek. Ráadásul ezek a kibocsátók kötelesek olyan gazdasági társaság leányvállalataként működni, amely maga is a magyar jog szerint jött létre. A bíróság megállapította, hogy a magyar jogi szabályozás nem egyeztethető össze az irányelvvel, mivel a szolgáltatók jogi formájára vonatkozó követelmények a székhely alapján nem lehetnek hátrányosan megkülönböztetők. Az a kikötés, hogy mind a leányvállalatnak, mind az anyavállalatnak a magyar jog szerint kell létrejönnie, magában foglalja, hogy a székhelyüknek Magyarországon kell lennie, ami hátrányos megkülönböztetés a bíróság szerint.
Ítéletében a bíróság rámutatott arra is, hogy a kafetériaügyben kizárólag a magyarországi székhellyel rendelkező pénzintézetek képesek eleget tenni egyes feltételeknek. Például annak, hogy a Szép-kártya kibocsátóinak minden 35 ezer főnél több lakosú magyarországi településen ügyfelek számára nyitva álló helyiséget kell fenntartaniuk. A bíróság arra emlékeztetett, hogy ilyen korlátozás nem járhat a szolgáltatók székhelye okozta hátrányos megkülönböztetéssel. A bíróság azt állapította meg, hogy a kafetéria ügyében ilyen hátrányos megkülönböztetés történt.
A magyar jogi szabályozás a bíróság szerint azzal is sérti az irányelvet, hogy a kibocsátók minden 35 ezer főnél több lakosú magyarországi településen való jelenlétének megkövetelésével magyarországi telephely meglétét írja elő számukra. Ezzel megfosztja a más tagállamokban letelepedett szolgáltatókat azon joguktól, hogy magyarországi letelepedés nélküli, határon átnyúló szolgáltatásnyújtás mellett döntsenek. Az ilyen kötelezettség pedig nem áll arányban a fogyasztók és a hitelezők védelmének céljával, mivel az az indoklás szerint kevésbé korlátozó intézkedésekkel is elérhető.
A bíróság arra is rámutatott, hogy a szerződések értelmében vett gazdasági tevékenységnek minősül olyan utalványok kibocsátása díjazás ellenében, amelyek lehetővé teszik a munkáltatóknak, hogy kedvező adózási feltételek mellett nyújtsanak a munkavállalóiknak fogyasztásra kész étel formájában természetbeni juttatást. A Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) számára ebben a tevékenységben fenntartott monopólium megsérti a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát is.
A bíróság szerint az ilyen monopólium létrehozása nem indokolható önmagában azzal, hogy a gazdasági tevékenységből származó bevételeket a kafetéria ügyében az MNÜA szociális tevékenység vagy munka finanszírozására fordítja.
