Gulyás Gergely a Fidelitas rendezvényén az Újköztemető 301-es parcellájánál a mártírokról azt mondta, „példájukkal, áldozatukkal ők jelenítik meg mindazt, ami a Föld egy határokkal körülzárt területét a hazánkká teszi, s bennük testesül meg mindaz, amely határokra való tekintet nélkül nemzetté formálja a világban szétszóródott magyarságot”.
Az 1956-os forradalom az igazságért való lázadás örök szimbóluma volt és ma is az – emelte ki, hozzátéve, a hősiesség az esélylatolgatás nélküli feltétlen kiállást jelentette. Az ’56-osok tanúságtétele bizonyítja, hogy a küzdelem értelme nem csak a győzelem lehet, ugyanis aki kitartott, nem azért tartott ki, mert esélye volt győzni, hanem mert igaza volt. Az emberek ugyanis nem az elért eredmény, hanem a tetteik által válnak hőssé – jelentette ki a fideszes politikus.
Böröcz László, a Fidelitas elnöke felidézte Mansfeld Péter életét, és úgy fogalmazott, vele a hatalom példát statuált, áldozat lett, és habár a történelem azóta igazságot szolgáltatott neki, kiontott életét senki sem tudta visszaadni. Mansfeld Péter és a pesti srácok kétszer is győztek 1956-ban, hiszen ahhoz, hogy kimenjenek az utcára és küzdjenek a szabad Magyarországért, először magukban kellett legyőzniük a félelmet, kishitűséget, önzést és kényelmet – fogalmazott.
Petrusz Tibor, a Politikai Elítéltek Közösségének elnöke arról beszélt, hogy a forradalom a világháború befejezésekor, a megszállás után azonnal elkezdődött, mert az emberek egyből azt kezdték tervezgetni, hogyan lehetne ismét talpra állni és ellenállni.
Regéczy-Nagy László, a Történelmi Igazságtétel Bizottság elnöke azt mondta, az ’56-os hősök legfiatalabb nemzedéke sok idősebb magyarnak adott példát hazaszeretetből. Szalay Zoltán, a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének budapesti elnöke azt mondta, még mindig nem tudni pontosan, hány fiatalt végeztek ki a forradalom után, becslések szerint négyszáz körül lehet a számuk. A megemlékező fiataloktól azt kérte, vigyázzanak a nehezen kivívott szabadságra.
Mansfeld Péter 1941-ben született Budapesten. Az 1956-os forradalom alatt fegyvert és élelmiszert szállított összekötőként a harcolóknak. A forradalom bukása után folytatta az iskolát, esztergályosnak tanult, majd 1958 februárjában barátaival elhatározták, hogy rendőrök és munkásőrök lefegyverzése révén fegyvert szereznek, és ellenálló csoportot szerveznek. Február 17-én elrabolták az osztrák követség előtt posztoló rendőrt, akitől elvették fegyverét, majd szabadon engedték. További akcióik nem jártak sikerrel. Mansfeld Pétert 1958. február 19-én letartóztatták, másodfokon – az eredeti ítéletet súlyosbítva – halálra ítélték. Az ifjú forradalmárt március 21-én, 11 nappal 18. életévének betöltése után kivégezték. Mansfeld Pétert 1990-ben rehabilitálták és újratemették.
