Csökkenteni kell a tanulói terheket – ez az alaptétel a Pedagógusok Sztrájkbizottsága által összefoglalt 25, illetve a Civil Közoktatási Platform kormánytól követelt, haladék nélkül meghozandó intézkedések 12 pontja között is szerepel. A diákok egyre nehezebben viselik a szerintük befogadhatatlanra duzzasztott tananyagot, a pedagógusok pedig úgy látják, a diákok túlterheltsége a szándékkal merőben ellentétes hatást vált ki.
Rettenetesen ki vannak fáradva, az első órán még, az ötödik órától kezdve pedig már nem tudunk tanítani – mondta az MNO-nak egy kisváros nyolcosztályos gimnáziumának angol–magyar szakos tanára a nebulókról. Rita egyre gyakrabban tapasztalja, hogy a diákok „szétesnek” az órán, sokszor már jegyzetelni sincs kedvük. A közel tíz éve pályán lévő pedagógus szerint
„a túlterhelés kontraproduktív, ha túl sok a feladat és túl nehezek a számonkérések, akkor a diákok előbb-utóbb leszoknak arról, hogy egyáltalán próbálkozzanak”.
Kevés az olyan diák, aki a halmokban álló megtanulandóra úgy reagál, hogy még az apró betűs részt is bevágja, sokan vannak viszont, akik inkább az egészet hagyják a francba – magyarázta. Rita szerint az a jó, ha a tanár a tanulócsoporthoz igazítva lövi be a terhelést, és úgy próbálja dolgoztatni őket, hogy az még ne váltson ki elutasítást. „Van, hogy sokat adok fel megtanulni, de akkor a számonkéréskor könnyebbeket kérdezek, ha pedig kevesebb anyagot kellett elsajátítani, akkor viszont gondolkodtatóbb feladatokat adok” – fejtette ki.
A közelmúltban egyes diákok nyilvánosan is hangot adtak leterheltségüknek. Január elején a Teleki Blanka Gimnázium tanulói 16 pontban fogalmazták meg vágyaikat, melynek hatodik pontja az óraszámcsökkentés. Naponta elég 4-5 tanítási óra – ezt a választ pedig az egyik dél-pesti általános iskola diákjainak 46 százaléka adta arra a kérdésre, hogy milyen változásokat szeretnének az oktatási rendszerben. A megkérdezettek 38 százaléka pedig azt szeretné, ha később kezdődne reggel a tanítás.
Az új kerettanterv 2013-as bevezetése előtt az általános iskolai elsősöknek egyébként legfeljebb 20 órájuk lehetett egy héten, ez azóta öttel nőtt – mondta az MNO-nak Salamon Eszter matematika–angol szakos tanár, az Európai Szülők Egyesületének (EPA) elnöke. Most egy felső tagozatos ül annyit a suliban, mint korábban a gimnazisták, és ebben még nincsenek benne a délutáni sport- és nyelvórák, szakkörök. Több lett a középiskolások dolga is, óraszámuk – sok órányi házi feladat és délutáni tanulnivaló nélkül – csaknem annyi, mint egy felnőtt teljes munkaideje. Salamon szerint
„egy mai magyar alsó tagozatos teljes terhelése összességében közel 50 óra, de középiskolában akár a heti 60-65 órát is elérheti ez a mutató”.
Összehasonlításképp: a legendásan eredményes oktatási rendszert működtető Finnország volt gyermekjogi ombudsmanja azért aggódott ötödikes ikerlányaiért, mert mindössze heti 22 órát kellett az iskolában tölteniük. Mivel alsó tagozatban tilos a házi feladat, ez volt az összes iskolához köthető terhelésük. A szakértő úgy véli, valahogy így kellene csinálni nálunk is.
A magyar diákok fordítják az ötödik legtöbb időt leckére a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) által vizsgált országok közül. A 2014-es, még az új kerettanterv előtti állapotokról szóló, e témában végzett legfrissebb felmérés szerint míg a finnek 2,8, addig a magyar diákok átlagosan 6,2 órát töltenek házi feladatok írásával hetente. Ez jóval magasabb a 4,9 órás OECD-átlagnál is. A lecke mint intézmény szükségességéről a szakmán belül is megoszlanak a vélemények. Sokak szerint egyáltalán nincs szükség rá. Több országban – a már említett Finnország mellett például Németországban – az alsósoknak nem adnak házit. A lapunknak nyilatkozó pedagógusok szerint akadnak azonban olyan helyzetek, amikor elkerülhetetlen, hogy a diákok otthon is elmélyüljenek az órán tanultakban. Angol szakos tanárként Rita úgy gondolja, nem teheti meg, hogy ne adjon leckét. Igyekszik azonban ezeket úgy összeállítani, hogy 15 percnél többet ne vegyen el a diákoktól. Gyakran ad viszont szorgalmi feladatot, amit a diákjai szívesen el is végeznek. Salamon Eszter pedig arra mutatott rá, hogy az otthoni feladat szerepe visszajelzést adni a diákoknak arról, hogy megértették-e az órán elhangzottakat. Ehhez tantárgyanként öt-tíz percnyi lecke elég. Az otthon elsajátítandó tananyaggal kapcsolatosan pedig az a véleménye, hogy
semmi értelme nincs a „benyal, visszaböfög, elfelejt” hármasának.
Radó Péter oktatási szakértő úgy látja, a túltöltött tanterv célja, hogy az értelmiségi középosztály műveltségi kódját rákényszerítse az összes tanulóra. A magyar tantervek és vizsgakövetelmények ugyanis nem egységes minimumot, hanem maximális elvárást rögzítenek, amit kizárólag a középosztálybeli, értelmiségi hátterű gyerekek tudnak teljesíteni. Radó szerint a mostani tantervet ki kellene dobni a kukába, és el kellene indítani egy diskurzust arról, hogy mi az a minimális kompetenciakészlet, amit minden gyerektől el kell várni a tanulási karrierje adott fokán.
