Sokszor az áldozatnak kell szégyenkeznie

Párkapcsolaton belüli erőszak: tudást és nem együttérzést várnak a bíróktól.

A jogvédő egyesület nem most végzett először megfigyelést. Hasonló, a Norvég Civiltámogatási Alap segítségével megvalósított programjuk 2013–2014-ben is volt. Akkor ugyanazt tapasztalták, mint most.

Nehezítette a kutatást, hogy a tárgyalási jegyzékek nem voltak előre megismerhetők; a tárgyalásokat gyakran indoklás nélkül, olykor kifejezetten a bíró sugallatára tették zárttá. A tárgyalások közben azt tapasztalták az önkéntes megfigyelők, hogy a bírók, ügyvédek, ügyészek gondolkodását gyakran sztereotípiák határozzák meg. Ilyen például az, hogy a bántalmazott hazudik, a feljelentést azért tette, mert bosszút akar állni a párján, ő maga is felelős a bántalmazásért, s anyai helytállása kétségbe vonható, ha nem tudta megakadályozni a családon belüli erőszakot. Az egyik perben például (amelynek tárgya kiskorú veszélyeztetése volt, az apa az elsőrendű, míg az anya a másodrendű vádlottként jelent meg) a bíró azt rótta az anya szemére, hogy „ilyen embert választott”.

Egy válóper vagy gyermekelhelyezés esetén nem vette figyelembe a bíróság, hogy a pár egyik tagja ellen már volt vagy folyamatban van bántalmazás miatti büntetőeljárás – hoz egy másik példát Sándor Beáta. Arra hivatkoztak: nem ez a fórum, ahol meg kell oldani a családon belüli problémákat. A polgári peres eljárásban a bíró a tárgyalás kezdetén rögtön leszögezte, a korábbi tényállásokat (így többek közt a bántalmazás miatt az apa ellen tett feljelentéseket) nem veszi figyelembe, mivel azok „nem ide tartoznak”. A jogvédő szervezet szakembere szerint a bírák el akarják távolítani maguktól ezeket az ügyeket, és sokszor arra biztatják a bántalmazói kapcsolatban érintett feleket, hogy a gyermekek érdekeire való tekintettel „viselkedjenek felnőttként”, beszéljék meg problémáikat, és béküljenek ki. Egy ilyen esetben a nő jelezte, hogy a kibékülés lehetetlen, hiszen eleve azért költözött el a férfitól, mert az életét féltette. A bíró erre azt válaszolta, hogy mivel már nem élnek együtt (a pár időközben elvált és szétköltözött), már nincsen életveszélyben. Az egyébként, hogy a felek kibékülését szorgalmazta a tárgyalás vezetője, olyan esetben is előfordult, amikor testi sértés vádja miatt zajló büntetőügyről volt szó.

Gyakran jelen van olyan előítélet, hogy a sértett hazudik, holott Sándor Beáta szerint tanulmányokkal bizonyított, hogy a hamis vád nagyon ritka, és egyáltalán nem jellemzőbb, mint más bűncselekmények esetében. Ennek ellenére előfordul, hogy egy-egy büntetőügyben évek telnek el azzal, hogy kizárólag a sértett szavahihetőségét vizsgálják a hatóságok. A bántalmazó pedig értelemszerűen mindent elkövet, hogy a maga oldalára állítsa a hatóságok tagjait, kétségbe vonja a nő őszinteségét, s ebben gyakran sikerrel is jár.

A megfigyelők arról is beszámoltak, hogy a felperes a tárgyalás alatt végig a nő kárára viccelődött, megalázó megjegyzéseket tett és közbeszólogatott, a bíró azonban nem tett semmit. Mi több, rendre kihagyott a jegyzőkönyvből minden olyan momentumot, amely terhelő lett volna az apára. Mit lehet ilyen esetben tenni? Kérheti-e a bántalmazott például – jelenjen meg bármilyen szerepben is magában az eljárásban –, hogy az ügyet más bíró vezesse, vagy tehet-e panaszt a viselkedése miatt valamilyen hivatalos fórumon? – Nem, erre nincs lehetőség – mondta a Patent Jogvédő Egyesület szakértője. Hozzátette, hosszú távon a bíróságfigyelő programoknak éppen az a céljuk, hogy ilyesmi minél ritkábban forduljon elő.

A tapasztalt jogvédőt a felmérés nem döbbentette meg, de az valóban meglepetés volt számára, hogy néhány esetben már azt jelezték vissza a megfigyelők: a bíró a párkapcsolati erőszak valamennyi dimenzióját igyekezett feltárni. Hozzátette, hogy az Országos Bírósági Hivatal (OBH) mindazonáltal nem tart igényt olyan hosszú távú, szisztematikus és rendszeres képzésre a témáról, amelyben a „terepen” működő, bántalmazott nőkkel foglalkozó jogvédő szervezetek munkatársai is részt vennének.

Ezzel szemben lapunk megkeresésére az OBH arról számolt be, hogy elemezték és hasznosnak tekintik a jogvédő egyesület által készített két jelentést. Hozzátették, azokon a területeken, ahol változás szükséges, megteszik az ezzel kapcsolatos intézkedéseket. Mint írták, az OBH jelenleg három országos programja is érinti a családon belüli erőszakot, de ezeken kívül számos képzést és „érzékenyítést” tartanak központi, helyi és regionális szinten is. Ezek célja, hogy „a családon belüli erőszak felismerése és az áldozatok érzékeny kezelése a mindennapi bírói tevékenység során evidens legyen”. A hivatal megjegyezte, örülnek ugyanakkor, hogy több esetben pozitív élményekről is beszámoltak a megfigyelők.