Virágzik a szakdogagyártás

Szakdogaírásra specializálódott cégek és a magányos farkasként dolgozó bérírók eltérően szakítanak az üzleten.

Egy másik diplomagyár is rendkívül hatékonyan dolgozik, igaz közvetlen elérhetőségüket nem tüntetik fel honlapjukon, csak online ajánlatkérésre van lehetőség. Legálisan működő vállalkozásról van szó, a munkát számlával igazolják, és ebből következően még a megrendelőt/hallgatót is a hazai fogyasztóvédelmi törvények védik. Hasznos tippekkel szolgálnak a szakdolgozatíráshoz, és bérírókkal szeretnék bővíteni csapatukat, amely azt jelzi, van igény a szolgáltatásukra.

A szakdogagyárak ajánlatai a piaci árakhoz igazodnak, ezért borsosnak mondhatók. Százezer forint alatt nem úszhatjuk meg, ha profi csapattal szeretnénk szerződni, valamint korrekt munkát szeretnénk kézhez kapni. Ez esetben egy normál szakdolgozat átlagára 100 és 150 ezer forint között mozog.

Mivel a hallgatót az egyetemek arra kötelezik, hogy a dolgozatírás ideje alatt legalább háromszor-négyszer konzultáljon témavezetőjével, ezért a gyárak folyamatosan kapcsolatot tartanak a megrendelővel, amikor elkészül a szakdolgozat egyik része, azt átküldik a hallgatónak, így akár az opponenst is megtéveszthetik, aki úgy gondolhatja, tanítványa beleásta magát a témába. (Később szólunk bővebben arról, hogy az egyetemek épp az előírt konzultáció alapján próbálják kiszűrni a csalásokat.)

Egy névtelen forrásunk szorgos hangyaként, jutalékos rendszerben dolgozott egy ismert, interneten hirdető szakdogagyárnál. Ám nem keresett jól vele: a fizetés inkább keresetkiegészítésként jött jól. Az egykori bértollnok hozzáteszi: ha színvonalas munkát akarunk kiadni a kezünk közül, abban rengeteg kutatás és munkaóra van, ez alapján a diplomaírás valóban nem hoz annyit a konyhára, mint amennyi energiát belefektetünk. „A szellemi termékedet ennyiért nem éri meg sosem eladni” – hangsúlyozza forrásunk, aki három évet húzott le az egyik gyárnál, és mintegy 20 szakdolgozatot írt meg.

Sokszor tapasztalta, hogy sokaknak elég segítség az is, ha egy alapos és részletes hat-hét oldalas vázlatot kap a bérírótól, amely az irodalomjegyzéket, a témához kapcsolódó cikkeket, online forrásokat tartalmazza, emellett pedig a bértollnok a szakdolgozat kivitelezéséhez tippekkel és tanácsokkal látja el a megrendelőt. Ennek az ára nagyjából 15-20 ezer forint körül mozog témától, terjedelemtől, leterheltségtől, határidőtől függően – teszi hozzá nyilatkozónk.

Annak érdekében, hogy a szakdogagyárak és a magánszemélyként dolgozó írók árait összehasonlítsuk, megkerestünk több, magányos farkasként dolgozó önálló bérírót is, akiktől ajánlatot kértünk egy tipikus negyvenoldalas, média témakörben írt szakdolgozatra.

Nico többdiplomás, két nyelvvizsgás bértollnok, aki a saját kutatási területén belül számos bölcsészet- és társadalomtudományi témájú szakfolyóiratban, tanulmánykötetben publikált már. Az interneten fellelhető rövid bemutatkozásában olvasható, hogy már 8 éve dolgozik béríróként, és eddig mintegy 250 embernek segített. A béríró teljes körű szolgáltatást kínál a vázlattól kezdve egészen az opponensi kérdésekre adandó válaszokat illetően. Nico rendkívül olcsón, piaci ár alatt, oldalanként 1400 forintért dolgozik, ez egy negyvenoldalas dokumentum esetén 56 ezer forint, amely elképesztően pénztárcakímélő ajánlatnak mondható.

A már nem ennyire barátságos, de lényegre törő Zoltán nevű béríró pedig 2500 forintért vállalja el oldalanként a szakdolgozatot, melyet két részletben fizethetünk ki: az ár fele akkor esedékes, amikor kézhez kapjuk azt, a másik fele, amikor a konzulens beadásra jóváhagyja. Vagyis szinte kétszer annyiba kerül Zoltánnal íratni szakdolgozatunkat, mint Nicóval.

Habár a szolgáltatások iránt nagy az igény, mégsem hunyhatunk szemet afelett, hogy aki bértollnokkal készítteti el a diplomamunkáját, csalást követ el. Aki nem saját szellemi termékét nyújtja be a vizsgabizottság elé, hanem más tollával ékeskedik, annak viselnie kell a következményeket.

Felmerül a kérdés, mégis hogyan tudja szűrni az egyetem az effajta csalásokat. A Pécsi Tudományegyetem oktatási igazgatója szerint azzal, hogy a konzulensek végigkísérik a szakdolgozat elkészítését, valamint plágiumkereső szűrőt is használhatnak, elejét vehetik a csalásoknak. Lengvárszky Attila hozzátette: a bírálati időszak alatt az opponensek is vizsgálják az írásmű eredetiségét, és a hallgatóknak is nyilatkoznia kell erről. A diplomamunkát bizottság előtt kell megvédeni, ahol szintén kiderülhet az, ha a hallgató nem a saját munkáját adta be – tette hozzá. A PTE oktatási igazgatója azt is elmondta az MNO-nak, hogy egyetemükön az elmúlt években nem találkoztak olyan szakdolgozattal, amelyről kiderült volna, hogy nem a hallgató írta meg.

A fentiekből az a kép rajzolódik ki, hogy a felsőfokú oktatási intézmények többnyire csak a plágium kiszűrésére szakosodtak, ám arra már nincsen hatékony módszerük, hogy a megrendelt szakdolgozatról egyértelműen kijelentsék, hogy nem a hallgató műve. A vizsgabizottság előtt azonban többé-kevésbé fény derülhet arra, hogy a szakdolgozatíró saját szellemi termékéről van-e szó, hiszen árulkodó jel lehet, ha az addig közepesre értékelt hallgató szárnyal a diploma védésén.

A bérírónak azonban egész más a helyzete. A bértollnok megbízás alapján dolgozik, jó esetben valós szerződéssel, adózási háttérrel. Büntetőjogi szempontból nem vonható felelősségre, mivel nem követ el bűncselekményt. Azt azonban le kell szögezni, hogy az effajta tevékenység ettől még tökéletesen etikátlan marad, még ha a jog jelenleg nem is tudja/akarja besorolni magát a cselekményt. Egyesek úgy vélik, nem is lenne ildomos az írót felelősségre vonni, elvégre nem kényszerít arra senkit, hogy az elkészített kutatási anyagot változtatás nélkül felhasználja.