„Nem a győzelem, hanem a részvét a fontos”

Sírmenedzserek ukázaitól volt hangos a debreceni temető. Az első hazai sírásó versenyen jártunk.

Szöges ellentéte volt a kisvárdai Paróczai László. A tetovált, fülbevalós, tarajos vállalkozó együtt lélegzett versenyzőivel, ahogyan azt Diego Simeonétól, az Atlético Madrid focicsapatának edzőjétől szokhattuk meg. Paróczai ha akarta volna, sem tudta volna letagadni, hogy büszke sírásóira, csak azt sajnálta, hogy ilyen fontos szerepet játszik a végeredményben az idő. Azt vallja ugyanis, hogy a szépen kialakított sírgödörrel adja meg a végtisztességet a halottnak. Miközben ezt mondta, csapata csuromvizesen, lihegve állt neki a kilapátolt föld feldíszítésének. A sír négy sarkára gúlát formáztak, tetejükbe kis tujaágakat tűztek. A kisvárdaiak nem bíztak semmit a véletlenre: nagyon szerettek volna kijutni Trencsénbe, és ezért mindent bevetettek, még egy motoros fűrészt is hoztak magukkal, hátha szükségük lenne rá.

A székesfehérváriaknak bezzeg jól jött volna: a Fejér megyei csapatnak jutott a legrosszabb terület, az egyik sírásó, Kovács Márton alkarnyi hosszúságú, hüvelykujjnyi vastag gyökereket dobált ki a sírból. A fehérváriak az utolsók között fejezték be így a gödrük kimélyítését, úgyhogy a kopasz, piercinges sírásó kicsit ki is fordította és a rendezvényhez igazította a híres mondást: „Nem a győzelem, hanem a részvét a fontos.” Kérdésünkre elmesélte, mi minden nehezítette már a munkájukat: télen a fagy, de betontömbök, lánctalp, régi sír, háborús holttest, bomba évszaktól függetlenül is felbukkanhat a földben. Utóbbihoz ráadásul tűzszerészt is kell hívniuk, és az bizony elnyújtja a munka idejét.

A nyíregyháziak vezetője, Gombos Csaba arra volt a legbüszkébb, hogy csapatának tagjai elsőre eltalálták a paramétereket. Hiába, huszonöt éve ez a szakmája. Ahogy fogalmaz, van olyan, amikor egy napon nyolc temetésre kell megásatni a sírt, és ezért neki „sírásói vannak, nem homokszobrászai”. Gombos Csaba a cicomázott sírokat kicsit giccsesnek tartja, ám megjegyezte, ha a hozzátartozók ilyesmit kérnek, szó nélkül teljesítik.

A szomszédos sírnál serénykedő jánoshalmiak fehér, áttetsző anorákjukban úgy néztek ki, mintha nem sírt ásni, hanem helyszínelni érkeztek volna, szerszámaikat is hasonló precizitással tisztogatták meg. Amikor pedig munkaruhájukat lekapták, akkor fekete nadrágjukban, fehér ingükben és lila mellényükben inkább szállodapincérnek tűntek, mint sírásónak. A verseny végén a csapatok visszahantolták a sírgödröket, majd díszegyenruhában megálltak az elkészült sírdombok között. Az eredményhirdetéskor kiderült: a versenyt a debreceniek nyerték, ők képviselik tehát Magyarországot a novemberi trencséni megméretésen.