Olcsóbb és igazságosabb, de nem lehet megcsinálni

Legalábbis egyelőre. Az internetes szavazást minimum két lépésben lehetne bevezetni Magyarországon.

Egészen érdekes és jónak tűnő ötlettel álltak elő múlt héten a Liberálisok (avagy a Magyar Liberális Párt – MLP). Bősz Anett ügyvivő azt javasolta, észt mintára vezessék be Magyarországon is az elektronikus választási rendszert.

Azóta az MLP bejelentette: támogatja a Jobbik azon javaslatát, hogy az Országgyűlés tartson rendkívüli vitanapot a külföldön élő magyarok szavazásának könnyítése érdekében (a külhoniak levélben, a külföldön dolgozók viszont csak diplomáciai képviseleteken „tehetik meg tétjeiket”). A vitanapon az alakulat egyetlen országgyűlési képviselője, a független Fodor Gábor kezdeményezné, hogy a főtéma az e-választási rendszer legyen, amelyről a parlamenti pártok is elmondhatnák a véleményüket.

Itt kell rámutatni, hogy bár szőrszálhasogatásnak tűnik, fontos különbség van az „e-” előtaggal jelölt elektronikus és az „i”-vel megkülönböztetett internetes szisztéma között. A Liberálisok, noha e-voksolásról beszéltek, valószínűleg valójában az i-s változatra gondoltak, mivel az általuk példaként említett Észtországban ilyen van. Előbbibe tartozik minden, a szavazást megkönnyítő-lebonyolító elektronikus eszköz, így például az Egyesült Államokban használt szavazógépek is – amelyekkel egyébként sok probléma akadt már. Utóbbi pedig internetkapcsolattal rendelkező készülékeken keresztüli voksleadást tesz lehetővé. Ezt még kevés helyen alkalmazták sikerrel.

Észtország – elsőként a világon – 2005-ben vezette be az i-szavazás lehetőségét a parlamenti választásokon. A módszer lényege, hogy egy azonosító segítségével a világ bármely pontján le lehet adni a szavazatot a papíralapú választás napja előtti hatnapos időszakban. Még a döntés megváltoztatására is van lehetőség: a virtuális urnazárásig új szavazatot lehet leadni, az előző pedig – értelemszerűen – törlődik a rendszerből.

A metódus legnagyobb előnye, hogy gyors és kényelmes, a 2011-es országos parlamenti választások során a megspórolt idő összesen tizenegyezer munkaórára rúgott, ezzel átlagbérrel számolva 504 ezer eurót spórolt az ország. Míg a rendszer bevezetésekor az észtek öt százalék körüli arányban éltek a lehetőséggel, a 2014-es EP-választáson 31,3 százalék, a 2015-ös országos parlamenti választáson 30,5 százalék szavazott interneten keresztül.

A választás természetesen anonim: a voksoló identitását leválasztják a virtuális szavazatról, mire az a nemzeti választási bizottsághoz kerül. Ugyanakkor az eljárás legnagyobb hátránya éppen a biztonsággal kapcsolatos: a Michigani Egyetem és az Open Rights Group nevű választásfigyelő csoport közös, független jelentése rengeteg hibát tárt fel 2014-ben. Ezeket pedig könnyen kihasználhatták volna külföldi hackercsoportok, hogy kibertámadást kövessenek el a választási rendszer ellen. Viszont a hibák nagyját kijavították azóta.

Internetes szavazással egyébként máshol is kacérkodtak már: Finnország mellett az amerikai Arizona államban is tesztelték a lehetőséget. Itt a demokrata előválasztásra regisztráltak saját azonosítót kaptak levélben, ezt beírva két személyes kérdésre is kellett válaszolniuk, mielőtt leadhatták volna szavazatukat. Más amerikai államokban és az ausztráliai Új-Dél-Walesben is próbálkoztak vele, ám Észtországon kívül nem terjedt el széles körben az i-szavazás – pont a rendszerek sérülékeny mivolta miatt.

Ahhoz, hogy egy ilyen rendszer egyáltalán működhessen, komoly internetlefedettségre van szükség. Ez Magyarországon nem probléma: valamilyen hozzáférés a háztartások 99 százalékában található már évek óta. Ráadásul a széles sávú penetráció is egyre nagyobb: 2015-ben az otthonok háromnegyedében volt gyors internet a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint. Ez egyébként öt százalékponttal alacsonyabb, mint az uniós átlag, a kormány célja az, hogy 2018-ra mindenütt legyen széles sávú kapcsolat Magyarországon.

A matematikus Naszódi Márton a Választásirendszer.hu-n közzétett írásában két i-választási rendszerrel szembeni alapkövetelményt nevezett meg: az anonimitást és az ellenőrizhetőséget. „Ezeknek a szempontoknak jelenleg semmilyen internetes technológia nem felel meg, sőt, a távszavazás mint informatikai probléma szakirodalma szerint elméleti szempontból kétséges, hogy valaha is sikerül olyan technológiát létrehozni, amely ezeknek megfelel” – írta vitaindítójában a szakértő. Az internetes (elő)választási rendszerről komoly vita várható ezen az oldalon, amelyet a Political Capital hozott létre néhány éve.

Az észt rendszerrel kapcsolatban László Róbert, az oldalt létrehozó elemzőintézet választási szakértője is a 2014-es, sok hibára rámutató jelentést idézte fel. „Mindezzel együtt sem volna bölcs lemondani az online szavazás minden formájáról” – közölte az MNO-val a szakértő, aki szerint az IT-s kockázatoknál is aggályosabb, ha a választási eljárás nem biztosítja azt, hogy az állampolgár befolyástól mentesen adhassa le szavazatát. Márpedig ez nem áll meg az i-választás (és a levélben szavazás) esetében. Ha utóbbi „létjogosultságát bizalmi alapon elfogadjuk, akkor annak ellenére is megbízhatunk egy arra jogosult szerv által validált szoftverben, hogy a legtöbben nem fogjuk tudni százszázalékos biztonsággal ellenőrizni, hogy pontosan a választók által bepötyögött eredményt adta-e ki a gép” – mondta László Róbert. Hozzátette:

„Kétségtelen, hogy néhány évtizeddel ezelőtt úgy tűnt, az elektronikus szavazás ki fogja szorítani a papíralapút, Európát mégsem sikerült meghódítania, egyrészt az ellenőrizhetőség, másrészt a bizalom problematikája okán.”

Ennek ellenére szerinte nem elképzelhetetlen az elektronikus szavazás (de nem az internetes!) fokozatos bevezetése Magyarországon. László úgy véli, elsőként a külképviseleti voksolásokon kellene az Amerikában ismert szavazógépeket alkalmazni, amivel kiváltható lenne a rettentő költséges, urnautaztatós módszer. Ha itt senki nem kiált csalást, és rendben zajlik minden, jöhetne a 106 kiemelt választókerület. „Az online szavazás ennél sokkal komolyabb fejlesztéseket igényelne, az említett tapasztalatok megszerzése nélkül különösen kockázatos lenne belefogni” – zárta szavait László, aki szerint tehát csak két lépésekben lenne érdemes bevezetni az i-szavazást Magyarországon.

A Liberálisok hiába vetették fel már most a digitális utat a külföldön élő és külhoni magyarok szavazási módozatai körüli anomália feloldásaként. Legalábbis Pálffy Ilona, a Nemzeti Választási Iroda vezetője szerint az október 2-i referendumig nincs esély a külképviseleti szavazás módjának megváltoztatására – erről múlt héten beszélt a Hír TV műsorában.

Ugyan Tuzson Bence, a Miniszterelnöki Kabinetiroda kormányzati kommunikációért felelős államtitkára ezt megelőzően azt mondta az InfoRádiónak, hogy nem kizárt olyan jellegű technikai változtatás, amely megkönnyítené a külföldön dolgozó magyarok választáson való részvételét, ezzel csupán a levélben szavazásra utalt. Az i-szavazási rendszer bevezetéséhez ennél jóval több időre lenne szükség.