Május óta lehetőség van arra, hogy időseket ellátó intézmények az ellátás költségét egy évre visszamenőleg, peres úton hajtassák be a gondozott gyermekeitől. Eddig azonban a szakjogászok és az intézmények sem csaptak le a törvénymódosítás nyújtotta lehetőségre. Nem lehet ugyanis tudni, hogy a perek – túl azon, hogy etikai kérdéseket vetnek fel – anyagilag megérnék-e a szociális intézményeknek. A perköltség mértéke alighanem meghaladja majd a követelhető összeg nagyságát – mondta el lapunknak Szabó Ferenc Tamás szociális és gyermekjogi mediátor, aki egyben a gödi Medotel Idősek Otthona igazgatója.
A szakjogász rámutatott: mivel még nem született ilyen ügyben egyetlen jogerős döntés sem, nem lehet tudni, a bírák milyen szempontok alapján döntik majd el, hogy a hozzátartozó igazat mond-e, amikor azt állítja, nem tudja támogatni a szülőt. Egyelőre csak találgatások vannak arra nézve is, mekkora összeget lehet egyáltalán követelni a rokontól. A törvény szerint ugyanis – bár a követelés összege elérheti az illető keresetének 50 százalékát is – nem lehet olyan mértékű, ami az alperes megélhetését kockáztatja. A perköltségeket az intézményeknek kell majd megelőlegezniük, azok nagysága pedig a hónapokon vagy akár éveken keresztül elhúzódó eljárások során szinte biztosan meghaladja majd a követelt térítési díj mértékét. Szabó Ferenc Tamás felidézte, a törvényalkotó már 2011-ben belefoglalta az alaptörvénybe a szülő-gyermek közti viszonosság elvét, s ez önmagában helyes. Az intézmények azonban idegenkednek attól, hogy polgári peres eljárással bolygassák meg a családtagok, valamint az idősek otthona és a család közti, alapvetően bizalomra épülő kapcsolatot. Kérdésünkre azt is elmondta, az általa vezetett intézményben és tudomása szerint a környékbeli idősotthonokban sem volt olyan eset az elmúlt években, amikor a rokonok – annak ellenére, hogy lett volna rá módjuk – ne járultak volna hozzá a szülők térítési díjához.
Ahol nincs fizetőképesség, ott hiába van fizetési hajlandóság – ezt már Skultéti József, a Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthonának vezetője mondta lapunknak. Mint kifejtette, náluk jelenleg a gondozottak harminc százaléka nem képes a jövedelméből megfizetni a térítési díjat (amelynek mértéke nem éri el a havi 100 ezer forintot), azaz legalább minden harmadik bentlakó esetén szükség lenne a hozzátartozó hozzájárulására. Szerinte azonban „aprólékos, de kitartó munkával” képesek arra, hogy az esetek többségében kezeljék a térítési díj fizetésének elmaradásait. A gödi otthon igazgatójához hasonlóan a fővárosi intézmény azt vetette fel a pereskedéssel kapcsolatban, vajon megéri-e „ennyiért” összeveszíteni a család tagjait, mennyi pénzt vinne el az ügyvédi költség. Rámutatott: a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság – vagyis az állami intézményfenntartó –, amely közel harmincezer gondozott ellátását felügyeli, információi szerint több százmillió forintnyi térítési díj befizetéséért próbál elkeseredett lépéseket tenni. – Talán ezzel az eszközzel is – tette hozzá. Bár kerestük a főigazgatóságot az ügyben, lapzártáig nem válaszoltak levelünkre.
Arról, hogyan halmozódik fel az idősotthonok tartozása, az egyik budapesti átmeneti otthon munkatársa mesélt nekünk. Valamennyi otthonban megállapítanak egy úgynevezett intézményi térítési díjat. Ez az az összeg, amennyibe valóban kerül egy-egy gondozott ellátása. Az ellátottak azonban rendszerint nem ezt, hanem az ennél alacsonyabb, úgynevezett személyi térítési díjat fizetik, amelynek alapja az illető jövedelme, vagyis nyugdíja. A törvény alapján a személyi térítési díj nem haladhatja meg az illető jövedelmének hatvan százalékát. Gond akkor van, ha a gondozott papíron szereplő bevétele és rendelkezésre álló pénze között jelentős az eltérés. Ez a helyzet például akkor állhat elő, amikor a rokonok hitelt vesznek fel a gondozott nevére, és a nyugdíjából vonják le a törlesztőrészletet. Szintén előfordul, hogy a hozzátartozók elveszik a gondozottól a nyugdíj egy részét, még mielőtt be tudná fizetni a térítési díját. Ilyen esetekben egyébként az idős ember kérhet méltányosságot az intézménytől, ami néhány tízezer forintos könnyebbséget jelenthet számára. A törvénymódosítás arra is lehetőséget ad az idősotthonoknak, hogy az eredeti térítési díj és a méltányossággal csökkentett díj közti különbséget utólag visszaköveteljék a gyermekektől. Ha a gondozott meghal, és a hozzátartozók nem rendezik a fennmaradó tartozást, ráterhelik a hagyatékra. Ez esetben hosszú idő, gyakran évek telnek el, mire az összeg az otthonhoz kerül.
