De
mit ér ez, ha az ember lelke otthon van a családdal?
– teszi fel a kérdést a mellettük üldögélő Judit. A nagy szemű szőke asszony sem beszél arról, miért kapott letöltendő börtönbüntetést két éve. Szerinte a karácsony a rabok számára a legnehezebb időszak. Többségük – ahogy fogalmaz – eleve összetört ember, aki ezekben a napokban, hetekben rendszerint még inkább elkeseredik. Elmondása szerint akad köztük, aki hetek óta kerüli a televíziót, mert elviselhetetlen számára az ünnepre készülő külvilág és a zárkák valósága közt feszülő ellentét. Juditnak szerencséje van: az ünnepekre hazamehet a családjához. Utána még vissza kell térnie.
Egy emelettel lejjebb és néhány zárt folyosóval odébb éppen mise zajlik. A festett ablakokkal díszített teremben az első sorokban ülnek az elítéltek. Mögöttük néhány sorral azok, akiknek ügyében még nem született döntés. Előbbiek rabruhában, utóbbiak pedig még utcai viseletben. A falra aggatott képekről a czestochowai szűz és Jézus, Sába királynője és Eszter királyné, valamint az eredendő bűnt elkövető Ádám és Éva figyelte az éneküket.
A bejárat előtt egy asztalon nagy halomban áll Jan Eriksen Striciből evangélista című könyve. Az ajánló szerint a norvég szerző – aki ősszel több magyar büntetés-végrehajtási intézetet is felkeresett – az alvilágban töltött tizenhat év után közel járt a végső alámerüléshez, amikor meglátta a reménytelen helyzetét beragyogó világosságot.
