Olajos cégek strómanjait áshatták el az Alföldön

A halasztott vámfizetés kihasználására létrehozott olajos cégek külföldi strómanjainak tucatjait áshatták el az Alföldön. Ezekre az ügyekre is rávilágíthatnak a Portik Tamástól származó hangfelvételek. A Magyar Nemzet értesülése szerint az olajos vállalkozók köreiben elkövetett gyilkosságok mellett néhány közlekedési balesetként lezárt ügyről is kiderülhet, hogy gyilkosság történt.

Fotó: Havran Zoltán A Portik Tamás által rögzített hanganyagokat vizsgálták a nyomozók Fotó: Havran Zoltán

Legalább negyven eltűnési ügyről kellene számot adniuk a 90-es évek olajozásában részt vevőknek, ha mindannyian élnének – állították a Magyar Nemzet kérdésére a kilencvenes évek olajügyleteinek egyes szereplői. A nevük elhallgatását kérő beszélgetőpartnereink ténylegesen részt vettek az olajüzletben, némelyikük áfát csalt, mások olajat szőkítettek vagy éppen tőkét fektettek be, egy részük pedig a törvény oldalán lépett fel.

Egybehangzóan mondták el, hogy a halasztott vámfizetés kihasználására strómanokkal alapított cégek néhány hét alatt kitermelték a százmilliós hasznot, majd felszámolták a céget, a senkinek nem hiányzó külföldi közreműködőket pedig elásták az Alföldön. Volt, akit betonba öntöttek, volt, akit bokájánál fogva gumiabroncsba betonoztak, majd vízbe dobták; az is előfordult, hogy erőgéppel háromméteres gödröt ástak, majd bedobták a strómant és eltemették.

Ugyanakkor vállalkozók is áldozatául estek a könyörtelen üzleti háborúnak. A gyilkossági ügyek megoldását a Portik-féle lefoglalt, titokban rögzített hangfelvételek egyértelműen segítik: vagy konkrét bizonyítékokat tartalmaznak, vagy olyan információkat, amelyekkel sarokba szoríthatók a maffiózók.

Jogász szakértőnk arra hívta fel a figyelmet, hogy míg a személyi sérüléssel nem járó, 1996–99 között történt robbantások rongálásnak minősülnek és elévültek, addig a minősített gyilkossági ügyekre ez nem vonatkozik, s elkövetésükért életfogytiglan tartó szabadságvesztés is kiszabható. Ezt jól tudják a korabeli események résztvevői, és arra számítanak, hogy további bűnbánó maffiózók tesznek vallomást, ami már csak azért is lényeges, mert lapunk értesülése szerint a nyomozók jelenleg is keresnek egy olyan olajost, akit a 90-es évek közepén gyilkolhattak meg valahol Cegléd környékén.

Miközben a Portik Tamás által húsz éven át rögzített és a közelmúltban lefoglalt, 32 papírzsáknyi hangfelvételből egyre-másra nyilvánosságra kerülnek azoknak a beszélgetéseknek a leiratai, amelyeket a nyomozó hatóság már átadott Gyárfás Tamásnak, akit az úgynevezett Fenyő-gyilkosságban felbujtóként gyanúsítanak.

A Portik Tamás által rögzített hanganyagokat jelenleg is vizsgálják a nyomozók
Fotó: Havran Zoltán

Úgy tudjuk, egyelőre nem várható, hogy további gyilkosságokról szóló beszélgetések leiratai kerülnek nyilvánosságra, aminek az ügyre rálátó forrásunk szerint az az oka, hogy a rendőrök nem akarják idejekorán felfedni a kártyái­kat, illetve megnehezíteni az esetleges nyomozati alkukat. Többről van szó ugyanis, mint strómanok és vállalkozók meggyilkolásáról. Beszélgetőpartnereink szinte egyöntetűen úgy gondolják, hogy a Portik-féle hangfelvételek és a bűnbánó maffiózók vallomásai az ügyek megbízóira is bizonyítékokat szolgáltatnak.

Ezentúl pedig még az sem zárható ki, hogy közlekedési balesetként vagy öngyilkosságként lezárt ügyekben bebizonyosodik, hogy gyilkosság történt. Informátoraink egy konkrét esetet említettek. Eleken, a Viharsaroknak a romániai határ mentén elterülő kis településén 1996. március 31-én autóbaleset áldozata lett a 24 éves Molnár László.

Gyorshajtás következtében megcsúszott Mercedesével, és árokba csapódott. Egyenes, jól belátható úton, száraz időben, úgy, hogy ketten is megelőzték, és azt vallották, alig 80-nal hajtott. Más szemtanúk pedig egy kis lángcsóvát láttak a Mercedes hátsó csomagtartójából előtörni. Molnár László kiszállt a gépkocsiból, néhány lépést tett, majd hirtelen elvágódott.

A férfi a Miller Oil Bt.-vel, a Kőnig-Miller Bt.-vel és 19 másik céggel baloldali politikai, valamint hatósági kapcsolatai révén többmilliárdos forgalmat bonyolított le. A cégek az ENSZ embargója idején honvédségi engedéllyel sok százezer tonna olajat adhattak el a déli határ mentén az IFOR-egységeknek, megkapták a Sarkadi Cukorgyár telephelyeit, emellett egy sor téeszmajort és volt szovjet laktanyát is használhattak az olaj átfejtésére, tárolására – a konkurencia nem kis bosszúságára.