Új fejezet nyílhat az emberiségre veszélyes járványok történetében

A járványok terjedése és az új típusú vírusok megjelenése az elkövetkezendő évtizedek egyik legnagyobb kihívása lesz – figyelmeztettek tudományos kutatások alapján a nemzetbiztonsági szakértők. Felhívták a figyelmet arra, hogy a fertőzésveszélyt nagymértékben fokozza az egyéb globális tényezők mellett a klímaváltozás is, amely elősegíti a kórokozók terjedését, illetve a jégtakarók olvadásával új, eddig ismeretlen baktériumok és vírusok kerülhetnek a felszínre.

A Magyar Honvédség Egészségügyi Központ mobil biológiai laboratóriuma Fotó: Kurucz Árpád

Ez azért is veszélyes, mert a világ szárazföldi területeinek húsz százalékán felszíni és felszín alatti jég található. Ennek a mélyebben fekvő, eddig állandóan fagyott részeit nevezik permafrosztnak vagy fagytalajnak, amelynek mélysége a sarkvidékeken több száz méter is lehet. Jég és fagyott földpáncél borítja az egész Antarktiszt, Grönland négyötödét, Alaszka, Szibéria és Kanada északi részét. Nagy kiterjedésű a tenger felszíne alatti permafroszt is.

A tanulmányban felidézik, hogy 2016 augusztusában ­például a szibériai Jamal-félszigeten a hagyományos állattenyésztéssel foglalkozók egy csoportjából mintegy húsz embert szállítottak kórházba lépfenefertőzéssel (anth­rax). A gyanú szerint a megbetegedést egy 75 évvel azelőtt elhullott rénszarvas teteme okozta, amely a fagyott földben megőrződött. A 2016-os nyári hőség miatt azonban a tetemet őrző permafroszt réteg kiolvadt, az így szabadba kerülő baktérium pedig a környező vizekbe és a talajba került, ahonnan eljutott a táplálékláncba is.

A Magyar Honvédség Egészségügyi Központ mobil biológiai laboratóriuma
Fotó: Kurucz Árpád

A felfedezés azonban nem új keletű, a tudósok már régebben felismerték a fagytalaj felolvadásából származó járványügyi kockázatokat. A folyamatosan növekvő hőmérséklet ­miatt ugyanis olyan új, egyre mélyebb és északabbi rétegek is kiolvadnak, amelyek az emberre veszélyes baktérium- és vírusfajokat is megőrizhettek. Ez a fagyott környezet ideális a baktériumoknak, vírusoknak és más mikrobáknak, amelyek a hideg, oxigén- és fénymentes körülmények között képesek akár évmil­liókat is átvészelni.

Alaszkai jégminta

Jean-Michel Claverie-nek, a genomika és bioinformatika professzorának, a Francia Nemzeti Kutatóközpont munkatársának kutatásai szerint a permafroszt rétegekben olyan vírusok is megőrződhettek, amelyek a múltban világméretű járványokat okoztak, mint a spanyolnátha, de több tudományos vizsgálattal számos életképes baktériumra és vírustörzsre vagy éppen eddig ismeretlen patogénre is bukkantak a kutatók a több tízezer éves jégmintákban.

A NASA egy 2005-ben végzett kutatásban sikeresen keltett életre például egy 32 ezer éves alaszkai jégmintából származó baktériumot, amely a pleisztocénban fagyott meg, és a kiolvasztás után a károsodás látszata nélkül kezdett el mozogni az őt körülvevő felolvadt folyadékban. Két évvel később kutatók egy csoportja sikeresen keltett életre az antarktiszi völgyekből származó jégmintákban talált baktériu­mokat. Az egyik minta százezer éves, a másik nyolcmillió éves (!) jégrétegből származott.

Jól látszik tehát, hogy az emberi faj történeténél régebbi talajmintákban, hibernált állapotban, ismert betegségek kialakulásáért felelős, életképes baktériumok és vírusok találhatók – áll a Felderítő Szemle elemzésében. Hozzáteszik ugyanakkor, hogy az elmúlt években új fajokra is bukkantak a kutatók. 2002-ben, a már említett Jean-Michel Claveire és a szintén biológus felesége, Chantal Abergel a marseilles-i laboratóriumukban a légiósbetegség kialakulásáért felelős vírus tanulmányozása közben egy egészen új vírusra bukkantak. Az eddig felfedezett legnagyobb méretű vírustörzsre, a mimivírusra, amelynek mérete a baktériumokéhoz hasonló, és egyszerű asztali mikroszkóp alatt is látható.

Egy orosz kutatócsoport 2003-ban gyümölcsök magvait tartalmazó mintát hozott a felszínre egy harmincezer éves permafroszt rétegből. A magok 38 méter mélységben, körülbelül mínusz 6,5 Celsius-fokon töltötték az elmúlt évezredeket anélkül, hogy kiolvadtak volna. A mintában az addig felfedezett legnagyobb méretű virion, a Pithovirus sibericum jelent meg, amely életképes maradt a harmincezer éves hibernáció után. A kiolvadást ­követően nagyon gyorsan fertőzőképessé vált, bár ez a faj az emberi szervezetre ártalmatlannak bizonyult.

Százezer évig készült

Ez azonban nem jelenti azt, hogy más patogének kiszabadulása a jég fogáságából ne jelentene komoly veszélyt az emberekre – figyelmeztettek a kutatók. Jelentős kockázati faktort azonosított be például 2017 februárjában egy mexikói barlangban végzett ­NASA-kutatás. A lelőhely az észak-mexikói Naicában volt. A vizsgálat során 10-50 ezer év közé tehető korú mikrobát találtak kristályba ágyazódva. A mikroba természetes módon vált rezisztensé 18 különböző típusú antibiotikumra. A kristály kialakulásához, amely a mikrobát egy nedves belső üregben őrizte meg, több százezer évre volt szükség.

A kutatók szerint tehát reális a veszélye annak, hogy ezekből a kiolvadó területekből olyan életképes kórokozók kerülhetnek elő, amelyek valós fenyegetést jelenthetnek az emberi közösségekre. A kormányoknak, a nemzetközi szervezeteknek, a biztonsági, az egészségügyi és a tudományos szakembereknek tehát egyre több figyelmet kell fordítaniuk a járványügyi kutatásokra és a klímaváltozás megfékezésére – hangsúlyozzák a szakemberek.