2001-ben Niels Gregersen koppenhágai rendszeres teológus vezette be a kortárs teológiába a mély inkarnáció fogalmát, ami azt jelenti, hogy a megtestesülés nem csupán a személyre értendő, hanem a személlyel együtt az egész teremtettség állapotára – hívja fel a figyelmet Kodácsy Tamás református lelkész. Eszerint „a mély inkarnáció egy olyan isteni megtestesülésről beszél, amely az anyagi és biológiai létezés gyökeréig, egyszersmind a teremtés sötét mélységéiig nyúlik le. Krisztus keresztje egyszerre tengelye és mélysége az inkarnációnak.” A lelkész értelmezésében ez azt jelenti, hogy
a teológiai hagyományban a világról mint közös otthonunkról való isteni gondoskodás és az isteni megtestesülés összefonódnak.
Ebből következik, hogy az elrontott világnak nem lehet megváltója az ember, és minden teremtésvédelmi akció és program egyik fő kritériuma, hogy képes-e az ember úgy cselekedni, hogy nem ő van a középpontban. Kodácsy Tamás arról is ír, hogy a panteizmus kísértése a semmittevés és lemondás, amikor a teremtést Istennel azonosítva elfelejtjük azt, hogy teremtett társteremtőként felelősségünk van ebben a világban.
A tanulmányt 2020. december 21-én mutatták be online, az eseményen a szerzőkkel Huszár András, a Green Policy Center igazgatója beszélgetett.
A teljes elemzés a linkre kattintva oldalon olvasható.
A Greec Policy Center tanulmánysorozatának korábbi részei itt, itt, és itt és olvashatók.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!