Nemzeti célrendszerre van szükség a klímaválság elleni harcban is

Magyarország érdeke, hogy környezeti problémáival legalább egy Kárpát-medence-szintű regionális együttműködés keretein belül küzdjön meg – derül ki a Green Policy Center környezet- és klímapolitikai szakmai műhely szerkesztésében megjelent legújabb tanulmányból. Kerekes György, a Klímapolitikai Intézet vezetője az írásában hangsúlyozza: a kisközösségekhez és a regionális együttműködésekhez hasonlóan a nemzet is lehet cselekvő alanya a klímaváltozás elleni küzdelemnek.

Vásárosnamény, 2020. február 28. Kommunális hulladék a Tiszán Vásárosnaménynál 2020. február 28-án. Kisebb árhullám vonul le a Tisza magyarországi szakaszán, és az árral egyre több kommunális hulladék érkezik Ukrajnából. A hulladékot a Felsõ-tiszai hulladék-mentesítési projektben résztvevõ úszómûrõl emelik ki a folyóból. Fotó: Czeglédi Zsolt Forrás: MTI

A geopolitikai érdekek, a globális kereskedelem szabályozása a klímaváltozás problémáját nagyon gyorsan háttérbe szorítja, illetve a témát magát is geopolitikai hadászati eszközzé teszi. Az ötödik csapda a globális szintű cselekvés kérdése, hiszen az emberiségnek nincs olyan cselekvési rendszere, amely közvetlenül globális szintre hatna – világít rá a szakértő, hozzátéve: fontos lenne a közös célok meghatározása, valamint a multinacionális cégek globális szabályozása.

Szűkíteni a kört

Kerekes György szerint két olyan szerveződési szint van, amelyről aránylag kevés szó esik a klímaváltozás kapcsán. Az egyik a kisközösségek szintje, amelyek sokszor meglepően hatékonyan tudnak fellépni a közvetlen környezetük érdekében. A szakértő úgy véli, Magyarországon különösen látványos ennek a szintnek a jelentkezése, amely mintha újra és újra meglepné a nagyvállalatokat és a közigazgatás döntéshozóit, legyen szó fasorok, árvízi erdők megmentéséről vagy közösségi akciókról, amilyen például a tiszai hajós hulladékgyűjtés volt.

Kommunális hulladék a Tiszán Vásárosnaménynál 2020. február 28-án. A hulladékot a Felső-tiszai hulladék-mentesítési projektben résztvevő úszóműről emelik ki a folyóból.
Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

– A másik a regionális szint, amely nem csupán egy politikai konstrukció: egy folyó vízgyűjtő területe, egy beltenger partjainak összessége, egy vonuló faj útvonala mentén található államok – mind a regionális szint létezésének példái. Magyarország érdeke, hogy környezeti problémáival legalább egy Kárpát-medence-szintű regionális együttműködés keretein belül küzdjön meg – hangsúlyozza Kerekes György.

Megjelenni a politikában

A szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy a célok távlati kijelölése nem helyettesítheti az azonnali cselekvést. – Van egy sor azonnal végrehajtható cselekvési javaslat minden kormányzat asztalán, amelyet az államokon és a politikán lehet és érdemes számon kérni – mutat rá a szakértő, aki szerint a politikai és közigazgatási döntéshozók lassan kezdenek ráébredni, hogy a klímaváltozás problémájával minden szakpolitikai stratégiaalkotás során szembetalálkoznak. – Mára világossá vált: sem egyéni, sem közösségi szabadságunk, sem a nemzeti szuverenitás, sem a magyar kultúra nem védhető meg a minket körülvevő ökoszisztéma dinamikus egyensúlyának fenntartása nélkül – szögezi le.

A magyarság szerepe

Kerekes György az írása végén felteszi a kérdést: lehet-e a magyar nemzet a kisközösségekhez vagy a regionális együttműködésekhez ­hasonlóan pozitív értelemben cselekvő alanya a klímaváltozás elleni küzdelemnek. A Klímapolitikai Intézet igazgatója szerint ez

egy közösségi indíttatású, nemzeti célrendszer létrejöttével lehetséges,

amelynek eleme többek között a kisközösségek önszerveződése, a regionális, államhatárokon átnyúló, de környezeti értelemben racionális együttműködések létrejötte, a helyi közösségek aktív részvétele, a (multinacionális) vállalatokkal szembeni érdekérvényesítés, valamint a természeti értékek fontosságának oktatásba való átemelése. „Van alapunk azt a reményt táplálni, hogy a századunkban felgyorsuló klímaváltozás – a megfelelő szinteken jól értelmezett felelősségérzetünknek és cselekvőképességünknek köszönhetően – csillapítható lesz, ember és természet is képes lesz végzetes következmények nélkül alkalmazkodni” – zárul a tanulmány, amely teljes terjedelmében a www.greenpolicycenter.com oldalon olvasható.

Átfogó képet kell alkotni

A 2020 áprilisában alakult Green Policy Center a fenntarthatóság és a klímaváltozás témáiról szóló átfogó párbeszéd ösztönzésének szándékával idén ősztől egy tanulmánysorozat publikálásába kezdett. A tanulmányok elkészítésére olyan szerzőket kértek fel, akik saját területük kiváló ismerői, egyben markáns véleménnyel rendelkeznek. A sorozat célja, hogy olyan elemzések szülessenek, amelyek megvizsgálják a keresztény-konzervatív filozófia, értékrend és a környezet- és klímavédelem közötti összefüggéseket annak érdekében, hogy Magyarország közép- és hosszú távú nemzeti céljai, így a 2050-es klímasemlegességi cél is elérhető legyen. A szakmai műhely tanulmánysorozatának várhatóan havonta megjelenő új elemei az adott kereteken belül átfogó képet kívánnak felvázolni többek között a konzervatív filozófia és a keresztény egyházak releváns tanításai­nak, Magyarország nemzetközi térben betöltött szerepének és felelősségének, a biztonsági kihívásoknak és az arra adható válaszoknak, a hazafiasság és a természet védelme kapcsolatának, valamint a szélesebb értelemben vett fenntarthatóság kérdéskörének bemutatása révén. A tanulmánysorozat szeptemberben bemutatott első, A szép és a hasznos védelmében – A természet megőrzésének konzervatív útja című részében Bartus Gábor környezetgazdász, egyetemi adjunktus a médiában túlsúlyban megjelenő „radikális” válaszok helyett a problémák enyhítésének és megszüntetésének újszerű megközelítését javasolja. Arra keresi a választ, hogy mit gondoljunk a környezeti problémákról, az éghajlatváltozásról, ha ezek létét elhisszük ugyan, de nem akarjuk sarkaiból kiforgatni a világot, s nem a kapitalizmus intézményeinek megszüntetésével, hanem reformjával akarjuk a természeti erőforrások degradációját megállítani.