Összefogásban védhetjük meg a Földet

Az éghajlatváltozásról és a magyar klímapolitikáról szóló viták nélkülözik a globális összefüggéseket, és sokszor inkább az aktuális pártpolitikai érdekek határozzák meg őket, semmint a magyar stratégiai szempontok – mutat rá a Green Policy Center a magyar klímapolitikáról szóló tanulmányában. Mint írják, az eredményes és hatékony klímapolitika szempontjából fontos mérföldkövet jelent az Országgyűlés által idén júniusban elfogadott törvény a klímavédelemről, a Green Policy Center elemzésében többek között arra keresi a választ, hogy milyen erőfeszítéseket kell tennie hazánknak ahhoz, hogy sikerüljön elérni a 2050-re kitűzött klímasemlegességi célt.

A körúti közlekedésben részt vevő járművek nagyon sok káros anyagot bocsátanak ki Fotó: Mirkó István

A klímasemlegességi célt, vagyis az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának és elnyelésének egyensúlyi állapotát az IPCC 2018-as jelentése szerint globálisan kell elérni ­2050-ig ahhoz, hogy a párizsi megállapodás úgynevezett hőmérsékleti céljai tarthatók legyenek, és ezáltal az éghajlatváltozás legsúlyosabb negatív következményeit elkerülhessük. A Green Policy Center elemzése szerint el kell kezdeni globális szinten meghatározni és alakítani a magyar klímapolitikát, hiszen Magyarország ÜHG-kibocsátása az euró­pai uniós összmennyiség körülbelül 1,6 százalékát teszi ki, ami mind arányaiban, mind az ­1990-es nemzetközileg használt bázisévhez képesti csökkentést alapul véve is kedvező mutató. Hozzáteszik ugyanakkor, hogy a globális klímasemlegesség eléréséhez a mostani, brutális mértékű és még mindig emelkedő globális kibocsátás radikális csökkentésére van szükség. Éppen ezért Magyarország messzemenőkig abban érdekelt, hogy minél több (elsősorban nagy kibocsátó) ország is mihamarabb jelentősen fokozza az ez irányú törekvéseit.

Kozmetikázott adatok

Ezt a célt aktív külpolitikával lehetséges előmozdítani, vagyis elemi érdekünk a klímadiplomáciai tevékenységünk erősítése, valamint a belföldi klímapolitikával egyenlő súllyal kezelése – hangsúlyozza az elemzés. A szakmai műhely az írásában rámutat: nem beszélhetünk hatékony klímapolitikáról azt támogató külkereskedelmi politika nélkül, ami a külgazdasági kapcsolatok alapja. Mint írják, sajnos számos példa van arra, hogy ez a két terület hogyan szolgál éppen ellentétes célokat (lásd a szabadkereskedelmi megállapodásokat), ez azonban így biztosan nem folytatható, ha komolyan gondoljuk a globális klímasemlegesség elérését. Ehhez szorosan kapcsolódó tény, hogy a nemzeti ÜHG-kibocsátásokat hivatalosan területi alapon és nem fogyasztási alapon tartják nyilván, így fordulhat elő az, hogy egy kimutatás szerint például

az Egyesült Királyságban a területi és a fogyasztásalapú kibocsátások közötti különbség több mint 200 millió tonna az utóbbi javára.

Ezek mögött a kozmetikázott adatok mögött a nehézipari és egyéb ÜHG-kibocsátással járó gyártásnak a harmadik világba történő kihelyezése, majd az ott előállított termékek visszaimportálása áll. Tehát ha reálisabb képet akarunk kapni és érdemi eredményeket szeretnénk elérni, akkor a fogyasztási alapú ÜHG-kibocsátásokat nemcsak figyelnünk, de támogató kereskedelmi politikával csökkentenünk is kell – világít rá az elemzés.

Fókuszban az energiaszektor

Felismerve az éghajlatváltozás globális természetéből és Magyarország szerepéből fakadó aktív „zöldkülpolitika” iránti igényt, a Green Policy ­Center szerint szükség lenne egy magyar klíma­diplomáciai főképviselő kijelölésére, aki összefogna és előmozdítana minden, a magyar klímapolitika stratégiai céljából fakadó, külföldre irányuló erőfeszítést. Emellett aktívan tehetne azért, hogy Magyarország – építve a meglévő zölddiplomáciai hagyományaira – hozzájáruljon a számunkra is alapvető globális klímasemlegesség eléréséhez. Ez a lépés a példamutató belföldi cselekvések talaján állva egyben

elő is mozdíthatná, hogy Magyarország egy ma még betöltetlen, közép-európai regionális zöldközpont szerepre is alkalmassá váljon, amely jelentős mértékű zöldbefektetést és munkahelyet is vonzhatna hazánkba.

Az elemzés megjegyzi, hogy ennek első jelei már látszanak a kormány által felállított Nyugat-balkáni Zöld Központ elindulásában, amelynek széles körű kibővítése lenne indokolt, egymást támogatva a klímadiplomáciai főképviselő tevékenységével.

A körúti közlekedésben részt vevő járművek nagyon sok káros anyagot bocsátanak ki
Fotó: Mirkó István

Fontosságuk ellenére a magyar kibocsátások összetételéről és alakulásáról általában mégsem esik sok szó a közbeszédben – hívja fel a figyelmet az elemzés. Ez részben talán annak is köszönhető, hogy az erről szóló, egyébként évente frissülő és meglehetősen terjedelmes, úgynevezett nemzeti leltárjelentés csak angolul érhető el az ENSZ erre szolgáló honlapján. Ebből a jelentésből derül ki az, hogy a legnagyobb, majdnem a teljes kibocsátások háromnegyedét, pontosan 72 százalékát adó ÜHG-kibocsátó szektor Magyarországon (csakúgy, mint összességében a világban is) az energiaszektor, ezen belül is a közlekedési eredetű kibocsátások. 2018-ra a közlekedésből, azon belül is elsősorban a közúti közlekedésből eredő ÜHG-kibocsátások tették ki a legnagyobb részt nemcsak az energiaszektoron belül, de a teljes magyar ÜHG-kibocsátásból is. Ez pedig azt is jelenti, hogy a magyar energiaszektor hiába működik mindinkább környezetbarát módon, az ebből eredő ÜHG-kibocsátás csökkentését gyakorlatilag semmissé teszi a közlekedési rész folyamatos növekedése. A ­Green Policy Center úgy vélekedik, hogy a következő években Magyarországon ennek a problémának a minél gyorsabb és hatékonyabb kezelésére kell fókuszálni, nem elhanyagolva természetesen az energiaszektor átalakulásának más fontos aspektusait sem.

Magyar szempontok szerint

A Green Policy Center elemzése utolsó részében az Országgyűlés által idén júniusban elfogadott klímavédelmi törvénnyel foglalkozik. Az öt alapelvi jelentőségű irányt, amelyeket a törvény meghatározott, a szakmai műhely kiegészíti azzal, hogy

a magyar klímapolitikát mindig nemzetközi és uniós összefüggésben kell meghatározni, és legalább ugyanolyan fontos a „kifelé” irányuló klímapolitika erősítése a Kárpát-medence többi államával regionálisan együttműködve, mint a nemzetié.

A jelenlegi környezeti problémák abból fakadnak, hogy ember és természet között a harmónia felbomlott, a gazdaság a környezet és a társadalom „fölé” került, mintha az utóbbi kettő szolgálná az elsőt – állapítja meg az elemzés, holott a helyes arány szerint a gazdaságnak kell a társadalom jól(l)étét szolgálnia fenntartható módon, a környezeti szempontokat a lehető legnagyobb mértékben figyelembe véve.

A Green Policy Center szerint ezt az alapelvet a lehető legszigorúbban kell alkalmazni, és ide tartozik az a szempont is, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemnek egy szélesebb, a fenntartható fejlesztési célok elérésének keretrendszerébe kell illeszkednie. A klímapolitikában gyakori hiba, hogy nem mutatják be az intézkedések által elkerülhető költségeket, más szóval a „nem cselekvés” költségeit, holott csak ilyen elemzések alapján alkalmazható helyesen a költséghatékonyság elve, amely az adóforintokkal való felelős és takarékos gazdálkodást tesz lehetővé már rövid távon is. Az elemzés kijelenti: Magyarországnak nem „követőnek”, hanem kezdeményezőnek kell lennie a minél aktívabb és minél szélesebb kört bevonó klímapolitika folytatásával azért, hogy ne csak elszenvedői, hanem alakítói, ezáltal még inkább haszonélvezői is legyünk a változásoknak. Ez az út nem csökkenti, hanem növeli az ország szuverenitását, így a zöldátállást a magyar szempontok lehető legnagyobb mértékű figyelembevételével végezhetjük el – zárul az elemzés, amely teljes terjedelmében a www.greenpolicycenter.com oldalon olvasható.

Gyakorlati lépések a fenntartható Magyarországért

A Green Policy Centert alapítói az ötvenedik föld napja alkalmával hívták életre. A fenntarthatósággal és éghajlatváltozással foglalkozó szakemberek által létrehozott szakmai műhely célja, hogy előmozdítsa az átfogó párbeszédet az olyan ügyekben, mint a fenntarthatóság, a klímapolitika és a környezetvédelem. Mindezt annak érdekében, hogy az Európai Unió és Magyarország által is kitűzött, 2050-es klímasemlegességi cél megvalósulhasson. Az alapítók szerint a jelenkor környezeti problémáinak legmélyebb, valódi oka az ember és természet közötti harmónia felbomlása, amelynek mielőbbi helyreállítása nélkül nincs esélyünk a kedvezőtlen folyamatok eredményes kezelésére, ezért a valódi változásnak nem a külső körülményekben, hanem értékalapon, hozzáállásunkban kell megtörténnie. A Green Policy Center munkája során innovatív ötletek, szakpolitikai javaslatok és kutatások készítését folytatja a műhely munkatársai, szakértői és a területükön elismert szakemberek bevonásával. Vizsgálják az ökológiai válság és a klímasemleges, fenntartható társadalmi átállás kérdéseit, valamint ezzel összefüggő javaslatokat dolgoznak ki. A műhely szerint konkrét megoldásokra és gyakorlati lépésekre van szükség ahhoz, hogy Magyarország harminc év múlva valóban klímasemlegessé és fenntarthatóvá válhasson, megőrizve hazánk gyönyörű természeti értékeit. A Green Policy Center szeptemberben egy tanulmánysorozatot indított útnak, amely a keresztény-konzervatív filozófia, értékrend, valamint a környezet- és klímavédelem közötti szerves összefüggéseket vizsgálja annak érdekében, hogy a klímasemlegesség mellett Magyarország közép- és hosszú távú nemzeti céljai is reális úton elérhetők legyenek.