A klímasemlegességi célt, vagyis az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának és elnyelésének egyensúlyi állapotát az IPCC 2018-as jelentése szerint globálisan kell elérni 2050-ig ahhoz, hogy a párizsi megállapodás úgynevezett hőmérsékleti céljai tarthatók legyenek, és ezáltal az éghajlatváltozás legsúlyosabb negatív következményeit elkerülhessük. A Green Policy Center elemzése szerint el kell kezdeni globális szinten meghatározni és alakítani a magyar klímapolitikát, hiszen Magyarország ÜHG-kibocsátása az európai uniós összmennyiség körülbelül 1,6 százalékát teszi ki, ami mind arányaiban, mind az 1990-es nemzetközileg használt bázisévhez képesti csökkentést alapul véve is kedvező mutató. Hozzáteszik ugyanakkor, hogy a globális klímasemlegesség eléréséhez a mostani, brutális mértékű és még mindig emelkedő globális kibocsátás radikális csökkentésére van szükség. Éppen ezért Magyarország messzemenőkig abban érdekelt, hogy minél több (elsősorban nagy kibocsátó) ország is mihamarabb jelentősen fokozza az ez irányú törekvéseit.
Kozmetikázott adatok
Ezt a célt aktív külpolitikával lehetséges előmozdítani, vagyis elemi érdekünk a klímadiplomáciai tevékenységünk erősítése, valamint a belföldi klímapolitikával egyenlő súllyal kezelése – hangsúlyozza az elemzés. A szakmai műhely az írásában rámutat: nem beszélhetünk hatékony klímapolitikáról azt támogató külkereskedelmi politika nélkül, ami a külgazdasági kapcsolatok alapja. Mint írják, sajnos számos példa van arra, hogy ez a két terület hogyan szolgál éppen ellentétes célokat (lásd a szabadkereskedelmi megállapodásokat), ez azonban így biztosan nem folytatható, ha komolyan gondoljuk a globális klímasemlegesség elérését. Ehhez szorosan kapcsolódó tény, hogy a nemzeti ÜHG-kibocsátásokat hivatalosan területi alapon és nem fogyasztási alapon tartják nyilván, így fordulhat elő az, hogy egy kimutatás szerint például
az Egyesült Királyságban a területi és a fogyasztásalapú kibocsátások közötti különbség több mint 200 millió tonna az utóbbi javára.
Ezek mögött a kozmetikázott adatok mögött a nehézipari és egyéb ÜHG-kibocsátással járó gyártásnak a harmadik világba történő kihelyezése, majd az ott előállított termékek visszaimportálása áll. Tehát ha reálisabb képet akarunk kapni és érdemi eredményeket szeretnénk elérni, akkor a fogyasztási alapú ÜHG-kibocsátásokat nemcsak figyelnünk, de támogató kereskedelmi politikával csökkentenünk is kell – világít rá az elemzés.