Lélekemelő beszélgetés zsidó és keresztény egyházi vezetők között

Köves Slomó ortodox rabbi ateista neveltetést kapott, Balog Zoltán református püspök kamaszkorában kis híján „szabadságra ment a Jóistentől”, de ellenállt a kísértésnek, Erdő Péternek pedig a tenger vizét nézve is volt istenélménye – derült ki a Kossuth rádió műsorában, ahol magyarországi egyházi vezetők és Vizi E. Szilveszter agykutató beszélgettek hitről, tudományról és társadalomról.

A műsor vendégei hitről, tudományról és kultúráról beszélgettek Fotó: Ambrus Marcsi Forrás: NEK

Szavai szerint a Biblia a személyes szálat jelenti, azt, hogy Isten megszólal, megszólítja az embert és erkölcsi elvárásokat támaszt az irányába. Jelzi, hogy mindenkinek van személyes szerepe, jelentősége ebben a hatalmas rendszerben.

Ima a gyógyulásért

A műsorba meghívott vendégek arról is beszélgettek, hogy a járvány büntetés vagy tanítás-e. S szó esett arról is, hogy ha a XIV. században élnénk, akkor hogyan viszonyulna ehhez az egyház? Erdő Péter elmondta, hogy gazdag irodalma van a középkorban tomboló járványoknak, részben isteni büntetést láttak a történésekben. A kollektív bűnösség, a megújulás lehetősége mindenképpen benne volt az értelmezésekben.

A bíboros hozzátette azt is, hogy a középkori ember tanulni akart ezekből az eseményekből. Járványkönyvek születtek, amelyekben gyűjtötték a tapasztalatokat: hol, hogyan terjedt a járvány.

A maszkviselésnek elég komoly irodalma van, amely fél évezredre nyúlik vissza. Már a XIV. században viselték az orvosok, a papok, akik a betegek között szolgáltak. Megörökítették a korabeli könyvek a társadalom reakcióját is, a pszichológiai hatásokat, a felelősök keresését, hogy kit az okoltak a járványért. – Ez volt az egyik vonulata a történéseknek, a másik viszont azt, hogy a gondviselő Isten kezében vagyunk. Fontos a rendszeres ima a gyógyulásért, a járvány elmúlásáért. Mindez egészen a XX. századig benne volt a katolikus litániákban: a dögvésztől, járványtól, égi háborútól való szabadulás kérése – mutatott rá a bíboros.

– A zsidó hagyományban ez a mostani, a húsvét és pünkösd közötti hét hét egy gyászidőszak – mondta el Köves Slomó.

Annak állít emléket, hogy a Talmud szerint az időszámításunk utáni I. században élt Akiva rabbi 24 ezer tanítványa pár hét alatt meghalt. – Egy járvány miatt, amely azért pusztított közöttük, mert nem tartották be mesterük utasításai alapján a Tóra legfontosabb tanítását, a felebaráti szeretetet. Kétségtelen, hogy a járványoknak vannak természettudományos, de lelki okai is – hangsúlyozta Köves Slomó, aki szerint a rabbik feladata ez utóbbi kezelése.

Tanító járvány

Balog Zoltán református püspök a járvánnyal kapcsolatban úgy fogalmazott, ha az elmúlt egy év eseményeiből annyit szűrünk le, hogy térjünk vissza a régi életünkhöz – amit a politikusok a maguk szempontjából érhető módon hangsúlyoznak –, akkor nagyon nagy a baj. Abban bízik, hogy a gondolkodó hívők kisebbsége úgy gondolja majd, hogy amivel itt találkoztunk, az az „isteni pedagógia”, ebből tanulnunk kell.

– Azt a figyelmeztetést látom, hogy az ember nem tartotta tiszteletben a teremtési rend által kijelölt határokat. Gyógyító ítélet ez, isteni figyelmeztetés, segítség, hogy álljunk meg, nézzük meg a határainkat

– mondta a református püspök.

Erdő Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy a nagy járványok kultúrtörténeti vízválasztók is voltak. Az 1348 és 1350 között dúló pestisjárvány a virágzó és a kései középkort határolta el. A bíboros szerint ezek a mérföldkövek nem abból keletkeztek, hogy az emberek levonták a tanulságot, hanem megváltozott a helyzet, ami sok látható és azonnal nem látható következménnyel járt. Erdő Péter most is hasonlóra számít. A járványhelyzet szerinte értékelésre tanít. Ez az időszak lehetőséget teremt szerinte annak a felülvizsgálatára is, hogy biztosan szükség van-e a globalizált világban költséges, környezetterhelő utazásokra tárgyalások céljából, vagy megoldhatók-e ezek a videókonferenciák formájában is?

Vizi E. Szilveszter úgy véli, a járvány megtaníthat arra, hogy együtt cselekedjenek az emberek a globális közös jóért.

Köves Slomó a kiszolgáltatottságra és a hamis biztonságérzetre hívta fel a figyelmet. Véleménye szerint a legfontosabbnak tartott biztonságot magunkra támaszkodva akartuk megteremteni, az emberiség – miként a bábeli torony építői – ismét elbízta magát. Pedig – mint fogalmazott – az igazi biztonságérzetet nem az épített nagy házak, hanem a végtelen és transzcendens tudja megadni. Balogh Zoltán végszóként annyit mondott, hogy a láthatatlan ellenség, a járvány elleni küzdelem összehozhatja a gondolkodó és a hívő embereket abban, hogy miben is kell másként élni erkölcsileg, életmódunkban úgy, hogy az sokkal inkább megfeleljen a teremtett világ természetének. Úgy véli, fontos, hogy ebben a közös harcban felfedezzük a hit erejét.