Felvett volna ötszáz évvel ezelőtt járvány idején egy pap maszkot? Értelmezhető-e szó szerint a Biblia? Milyen az istenképe egy rabbinak, egy bíborosnak, egy református püspöknek és egy agykutatónak? – többek között ilyen kérdésekről ült le beszélgetni az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tiszteletére összeállított Hit, tudomány, társadalom című kötet megjelenése alkalmából Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek, Balog Zoltán református püspök, a Magyarországi Református Egyház zsinatának a lelkészi elnöke, Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) vezető rabbija és Vizi E. Szilveszter agykutató, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke.
Eredetileg egy konferenciát terveztek a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából, amelyen a tudományos élet hazai és külföldi kiválóságai hitről, tudományról és ezek társadalmi hatásairól osztották volna meg gondolataikat. A rendezvény a világjárvány miatt elmaradt.
A felkért előadók azonban írásban elküldték gondolataikat, amelyből egy könyv született Hit, tudomány, társadalom címmel. Az ismert közéleti személyiségek ennek kapcsán ültek le – ilyen körben először – a nyilvánosság előtt beszélgetni a Kossuth rádióban.
Hit anyatejjel
A műsor vendégei elsőként arra adtak választ, hogy miként képzelik el Istent. Erdő Péter bíboros, prímás arról beszélt, hogy számára sokáig istenélmény volt az is, amikor a tengerparton ült és a vizet nézte. Ott és amikor nem látható az emberi alkotás, a természetben számára megtapasztalható vált az a harmónia, az az erő, ami kifejezi Isten jóságát és mindenhatóságát. Vizi E. Szilveszter agykutató azt emelte ki, hogy Isten minden dologban tetten érhető. Megjegyezte, a természettudósnak is ez a nagy meglepetés. – Minél jobban elmélyed egy kutató a környezetének, a teremtett világnak a tanulmányozásában, annál inkább észreveszi, realizálja annak fantasztikus rendezettségét – tette hozzá.
Balog Zoltán mély, vallásos neveltetése révén az anyatejjel együtt szívta magába – megfogalmazása szerint –, hogy az Istennel lehet beszélni: ő személy, ő személyes.
Vagyis megszólítható az imádságban, kérdezhetünk tőle, és a Biblián keresztül szólni fog, megköszönhetünk neki dolgokat, kérhetünk tőle. A református püspök elmesélte azt is, hogy kamaszkorában volt egy időszak, amikor azt mondta, szabadságra menne a Jóistentől, hogy kipróbálja mindazt, amit nem illik, de jól esne. Végül nem engedett a kísértésnek.

Fotó: 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus
– Nekem olyan korszakom volt 12 évesen, hogy: „Na jó, hagyjuk ezt az ateizmust!” – idézte fel saját életének ezt a fejezetét Köves Slomó. A rabbi kifejezetten ateista neveltetést kapott.
Gyermekkorától központi kérdésként tekint arra, amiről a Hit, tudomány, társadalom című kötetben is írt, hogyan lehet Istent a legjobban megközelíteni.