Biztosra mehetnek a joghallgatók

Megjelent a Felvi.hu-n a legújabb Euro­student jelentés. Az Oktatási Hivatal által publikált kutatás egy háromévente ismétlődő nemzetközi felmérés része, amely a felsőoktatásban tanuló hallgatók tanulmányi és szociális helyzetét vizsgálja.

A diákok anyagi biztonságával kapcsolatban kiderült, hogy a hallgatók közel felének alig vagy egyáltalán nincsenek pénzügyi nehézségei. Egynegyedük vallott arról, hogy komoly anyagi gondok között él, ám a többség még így is meg tudna birkózni egy váratlan kiadással.

A hallgatók több mint negyven százaléka saját forrásaiból, nagyjából ugyanennyien pedig a családjuk vagy párjuk segítségével képesek lennének fedezni egy nagyobb összegű (ötvenezer forintos) váratlan kiadást.

A lakhatással kapcsolatban az derült ki, hogy nagyjából minden második egyetemista saját tulajdonú vagy a családja által birtokolt ingatlanban lakik a szorgalmi időszak alatt. Harminc százalékuk albérletben vagy ismerősnél, kicsit több mint húsz százalék kollégiumban vagy diákotthonban él. Összességében a hallgatók túlnyomó többsége elégedett a lakhatási körülményeivel.

A szülőkkel élők között az informatikus és a gazdasági szakos tanulók vannak a legtöbben, míg a bölcsészek, jogászok és orvostanhallgatók jellem­zően inkább önállóan élnek.

Magasnak mondható a hallgatók elkötelezettsége és motiváltsága – olvasható az elemzésben, amely szerint a hallgatók 84 százaléka ritkán vagy sosem gondolkodik azon, hogy felsőoktatási tanulmányait abbahagyná, 81 százalék mindig is tervezte a továbbtanulást.

A művészet, az államtudományi, valamint a pedagógusképzési területek hallgatóira példás előmenetel jellemző, háromnegyedük a mintatanterv szerint halad. Ezzel szemben az informatikát, műszaki szakokat és természettudományokat tanulók zöme kisebb-nagyobb csúszással számol.

A hallgatók közel háromnegyede jónak értékelte személyes kapcsolatát az oktatóival, minden második diák elégedett a hallgatóbarát környezettel és a szabadidő eltöltésének lehetőségeivel is. A diáktanácsadással, mentorálással és a hallgatói önkormányzat munkájával kapcsolatban azonban kedvezőtlen értékelések születtek, és a többség úgy vélte, hogy az ösztöndíjak is lehetnének magasabbak.

Ami az iskola melletti munkavállalást illeti, a hallgatók 45 százaléka azt mondta, sosem dolgozik a szorgalmi időszakban, 14 százalék alkalomszerűen, 41 százalék pedig folyamatosan (bár nem feltétlenül teljes munkaidőben) munkát vállal a tanulmányai mellett. A legkevesebben az orvos- és egészségtudomány-, valamint a természettudomány-képzési területek hallgatói között dolgoznak, legtöbben pedig a hitéleti, valamint a gazdaságtudományi szakosok közül.

Miközben a Magyarországra érkező külföldi hallgatók száma évről évre növekszik, a magyar diákok közül még mindig rendkívül kevesen mennek külföldre.

Mint kiderült, a hazai felsőoktatási intézmények hallgatói közül mindössze négyszázalékos azok aránya, akik részt vettek valaha tanulmányi mobilitási programban külföldön. Legtöbben a művészeti, a bölcsész- és a hitéleti képzésben élnek ezzel a lehetőséggel, ezzel szemben a műszaki, az orvosi és az agrárszakok hallgatói szinte egyáltalán nem jelentkeznek a külföldi tanulmányutakra, ösztöndíjprogramokra.

Összességében a hallgatók 45 százaléka értékelte úgy, hogy képzésén jó vagy nagyon jó felkészítést kap a jövőbeni magyarországi elhelyezkedéséhez.

E szempontból leginkább a hitéleti, az orvosi, a jogi és a pedagógusképzés hallgatói voltak derűlátók, körükben a többség pozitívan értékelte a választott képzés munkaerőpiaci hasznát, és arra számít, hogy diplomaszerzés után lesz állása.